Kendő

Itt a jó idő, végre kevesebb ruhát lehet adni a gyerekekre is. Eljött az idő, hogy bevessem ismét a hordozókendőt. Amint már korábban írtam, Szabi a késő délutáni játszóterezéseket ébren tölti. Ha jó a hangulata, akkor egy darabig elvan ugyan a babakocsiban, főleg, ha időnként fölé-fölé hajolnak mindenféle arcok és gagyarásznak neki. Szórja a mosolyokat mindenfelé a kis drága, de egy idő után rimánkodik az ölembe. Hogy ez ne legyen olyan fárasztó és a két kezem is szabad legyen a Csanival való játékra, jól jön a hordozókendő. Gondoltam én, mivel Csani nagyon szerette. Szabinak azonban eddig felemásan jött be a dolog. Elsőre nagyokat vigyorgott benne, de fél óránál többet nem volt hajlandó benne maradni. A következő két próbálkozásom, azonban még hamarabb kudarcba fulladt. Talán még a felkötést kell tökéletesítenem (például magasabbra köthetném, hogy kilásson a vállam fölött), de az is lehet, hogy még mindig túl sok a ruharéteg rajtunk és az zavarja. Most jegelem egy kicsit a témát, aztán még próbálkozunk, ha még melegebb lesz!