Sokan mondták, hogy a második gyereket másképp fogjuk kezelni, mint az elsőt. Ez részben beigazolódott, részben pedig egyáltalán nem. Az igaz, hogy anno Csanira több időm jutott, a figyelmemet csak neki szenteltem egész nap. Sokat énekeltem, mondókáztam neki, már egész pici korában is képeskönyvet nézegettünk vele, amit imádott is. Ilyen értelemben, kizárólag Szabival ritkábban van lehetőségem foglalkozni (Endrének meg szinte egyáltalán nincs), de a mondóka, ének, mese mégsem marad ki az életéből, hiszen hallgatja, nézi, ahogyan Csanival játszunk, éneklünk. Ilyenkor kitesszük a játszószőnyegre és onnan figyel minket, közben pedig az öklét cuppogtatja. Ha ezt elunja, elkezd reklamálni, hogy vegyem ölbe. Ebben a felállásban már korlátozottabb, hogy mit játszunk Csanival, de mesét olvasni, kirakózni így is tudunk és Csani egyre jobban eljátszik egyedül is. 
Csanival ellentétben viszont Szabi már most részesülhet az esti mesélésből, hihetetlenül érdeklődve figyeli is!
Szabinál bevetettünk két olyan eszközt is, ami Csaninál fel sem merült. Az egyik a járóka, hiszen egy rohangálós kétéves mellett már nem lehet csak úgy a játszószőnyegen hagyni egy babát. Persze Csani is élénken érdeklődik az új bútordarab iránt, gyakran meg is mássza. A szabály az, hogy nem mászhat be, ha benne van Szabi. Szülői felügyelet mellett (és persze a fotó kedvéért) azért néha kivételt teszünk.
A másik egy bébihinta. Ezt egy barátnőmtől kaptuk kölcsön és először, amikor felajánlotta, vissza is utasítottam nagy lendülettel, hogy "az meg minek? Csaninál sem használtunk ilyet!", de aztán néhány szimultán bömbölés után remegve tárcsáztam a barátnőm, hogy "ugye megvan még az a hinta?" Két esetben nagy segítség: ha épp nincs semmi fiziológiai szükséglete Szabinak, akkor elvan benne úgy 15-20 percet. Ezalatt azért egész sok mindent meg lehet csinálni, mondjuk meg tudom ebédeltetni Csanit. A másik jó szolgálatot estefelé teszi a hinta. Szabinak ekkor még van egy 45 perces szundija, amit előszeretettel az ölemben bonyolított, mivel ekkor nem alszik olyan mélyen és képtelenség lerakni a kiságyba. Na ebben segít a hinta. Ha látom, hogy álmos, beteszem, a hinta pedig hamar elringatja. Íme az eszköz és benne a kis török basa:
Csanival ellentétben viszont Szabi már most részesülhet az esti mesélésből, hihetetlenül érdeklődve figyeli is!
Szabinál bevetettünk két olyan eszközt is, ami Csaninál fel sem merült. Az egyik a járóka, hiszen egy rohangálós kétéves mellett már nem lehet csak úgy a játszószőnyegen hagyni egy babát. Persze Csani is élénken érdeklődik az új bútordarab iránt, gyakran meg is mássza. A szabály az, hogy nem mászhat be, ha benne van Szabi. Szülői felügyelet mellett (és persze a fotó kedvéért) azért néha kivételt teszünk.
A másik egy bébihinta. Ezt egy barátnőmtől kaptuk kölcsön és először, amikor felajánlotta, vissza is utasítottam nagy lendülettel, hogy "az meg minek? Csaninál sem használtunk ilyet!", de aztán néhány szimultán bömbölés után remegve tárcsáztam a barátnőm, hogy "ugye megvan még az a hinta?" Két esetben nagy segítség: ha épp nincs semmi fiziológiai szükséglete Szabinak, akkor elvan benne úgy 15-20 percet. Ezalatt azért egész sok mindent meg lehet csinálni, mondjuk meg tudom ebédeltetni Csanit. A másik jó szolgálatot estefelé teszi a hinta. Szabinak ekkor még van egy 45 perces szundija, amit előszeretettel az ölemben bonyolított, mivel ekkor nem alszik olyan mélyen és képtelenség lerakni a kiságyba. Na ebben segít a hinta. Ha látom, hogy álmos, beteszem, a hinta pedig hamar elringatja. Íme az eszköz és benne a kis török basa:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése