Ügyintézünk

A közeljövőben hivatalosak vagyunk Endre keresztapjának, Aloisnak a pappá szentelésére Regensburgba, és meglátogatjuk Adélékat is Münchenben. Sajnos jellemző ránk a "last minute" üzemmód, most sincs ez másképpen. A minap bevillant ugyanis, hogy Csaninak nincs semmilyen utazásra alkalmas okmánya. A személyi igazolvány, ami ingyen lenne, már szóba sem jöhetett, mivel 2 hétre ígérik. Az útlevél normál ügyintézésben szintén két hét és 2500 Ft. Valószínűleg egyébként mindkettő hamarabb kész van, de hát kell a pénz az államkasszába, rendelje meg csak mindenki dupla áron sürgősséggel. Felszerelkezve az összes szükséges papírossal, Csanival és jó sok kölesgolyóval, elmentünk az óbudai okmányirodába, ahol kiderült, hogy csak előzetes időpontfoglalással lehet ügyet intézni, így átirányítottak minket a Központi Okmányirodába, ahol az ügyintéző hölgy tájékoztatása szerint csak 11-ig lehet sorszámot húzni. Ekkor volt 11:02, a hölgy azért mosolyogva sok szerencsét kívánt nekünk.

Belépve a Központi Okmányirodába ezer ember, azoknak a szaga és dög meleg fogadott minket. Húztunk sorszámot (simán lehetett 11 után is) és leültünk. Azaz csak pár percre, mert Csaninak mehetnékje volt és ez volt a mi szerencsénk! Elkezdett ugyanis ismerkedni egy ügyintéző hölggyel, aki ezt követően elkérte a sorszámunkat, soron kívül megkérte az illetékes kollégáját és a fotót készítő hölgyet, hogy azonnal fogadjon minket. Ez a sztárfotó készült Csaniról, szerintem itt tiszta apja:10 perc alatt kész voltunk mindennel. Azért borzasztó hálásak voltunk, hogy tekintettel voltak egy ilyen pici gyerekre!