Debreceni napok

Csanival a múlt héten néhány napot Debrecenben töltöttünk. Már régóta érett egy hétvégénél hosszabb látogatás, a türelmes debreceni rokonok, barátnők, ismerősök már nagyon áhították látni Csanit. Persze a Pálfi nagyszülők is jól kiunokázták magukat. Mari mama munkahelyét is meglátogattuk, végre élőben is bemutatkozott Csani a lelkes blogolvasóknak. A közgazdász felmenőkhöz méltón Csani kedvence a berregős, szalagos számológép lett.

Az Ötholdas pagonyt most se hagytuk ki, új kedvencekre lelt itt Csani. Az egyik ez a szafari dzsip volt. A terepen való rázkódás effekteket a papa biztosította. Ennek azonban nagy hátránya volt, hogy nem forgott a kormánya. Ezért aztán a népszerűségi versenyben a második helyre szorult, méghozzá e mögé az egyszerű fabox mögé, aminek vonzereje a forgatható kormánykerékben rejlett:Csani teherautó sofőröket megszégyenítő lazasággal tekergette a kormányt jobbra-balra, a szervó rásegítésnek köszönhetően időnként egy kézzel.

Mikor elfáradt, egyértelműen a tudtunkra adta, hogy ő most inkább beülne a kocsiba és sétáljunk egyet.Megnéztük a békákat a Békás-tóban, rohangáltunk volna a fahídon, ha az aggodalmaskodó felnőttek hagyták volna, az Egyetem előtt pedig belecsöppentünk egy igazi fáklyás felvonulásba is, ami tulajdonképpen egy Trianon emléknapi megemlékezés volt.Sok kalandunk volt még, folyt. köv.