Ahogy leesett az idei első hó, alig vártuk, hogy felavathassuk Csanival a nagyiéktól karácsonyra kapott szánkót. Bevalljuk töredelmesen nagy igyekezetünkben Csani első havas élményét sikerült keserves sírásba fullasztanunk. Történt ugyanis, hogy nagy elánnal belehúztunk a szánkót a vastag, szűz hóba nem számolva Csani csekély súlyával. Szegényke, a vastag overallban moccanni sem tudván úgy fordult le a szánkóról arccal bele a hóba, mint egy krumplis zsák. Kis vigasztalás következett, majd én is felültem a szánkóra vele, hogy visszahozzam a kedvét. Büntiből Endre húzott minket egy darabig. Kisvártatva ismét egyedül szánkózott Csani, ezúttal úgy húztuk, mintha tojást szállítanánk. Néhány mosolyt azért a végére sikerült az arcára csalni.
Várjuk, hogy újra hulljon a hó és őszintén reméljük, hogy nem utáltattuk meg Csanival egy életre a havat és a szánkózást!
Rejtvény a szemfüles blog olvasóinknak: Mi nem stimmel a fenti történetben? A megfejtéseket értékes nyeremények (mint például baráti vállveregetés) reményében várjuk szerkesztőségünkbe.)
Rejtvény a szemfüles blog olvasóinknak: Mi nem stimmel a fenti történetben? A megfejtéseket értékes nyeremények (mint például baráti vállveregetés) reményében várjuk szerkesztőségünkbe.)
Karácsony óta nem esett hó. Legalábbis ennyi. :-)
VálaszTörlésBoldog új évet!
El is felejtettem írni, hogy ott a pont! De ma végre újra szánkóztunk és nagyon tetszett Csaninak!
VálaszTörlésBUÉK!