Ma végre létrejött Csanád és Csongor csúcstalálkozója. Sajnos Csani betegsége miatt nemigen tudtunk menni Ritáékhoz, így már nagyon kíváncsiak voltunk egymásra. Amíg Csongi aludt, Csani lebirkózta rég nem látott keresztanyukáját, majd rámolásba és leltározásba fogott:
"Hékás, ez véletlenül nem az én mózesem?":
(Mindenki megnyugtatására mondom, Csongi ekkor épp nem tartózkodott a mózesben.)
"Hékás, ez véletlenül nem az én mózesem?":
(Mindenki megnyugtatására mondom, Csongi ekkor épp nem tartózkodott a mózesben.)Csanit a kis szuszogó csomagocska még nem nagyon izgatta, inkább a járulékos elemek kötötték le, úgymint zenélő játék a kiságy szélén, vagy keresztapu füldugója (hmmm az minek is?) az éjjeliszekrényen. Azért volt egy-két érdeklődő pillantás:
(Na jó, bevallom, az utolsó kép kis csalással készült, a kép elkészültének érdekében Csongi mellé tettük a füldugót :)
Viktor próbált dolgozni, de Csanádnak is gépezhetnékje támadt:
(Na jó, bevallom, az utolsó kép kis csalással készült, a kép elkészültének érdekében Csongi mellé tettük a füldugót :)Viktor próbált dolgozni, de Csanádnak is gépezhetnékje támadt:
Elterelő hadműveletként Viktor hozott neki egy klaviatúrát és egy egeret:
Néhány percig ez is megtette, de aztán nem volt mit tenni, lóvá tette a keresztapját:
Mindezalatt Csongi szép komótosan megvacsorált, majd dolga végeztével szépen elszunyókált:
Néhány percig ez is megtette, de aztán nem volt mit tenni, lóvá tette a keresztapját:
Mindezalatt Csongi szép komótosan megvacsorált, majd dolga végeztével szépen elszunyókált:
Édes pici baba!!! És olyan hamar megnőnek, Marci is ilyen pici volt még nemrég. Apropó! Jók lettek a ruhácskák?
VálaszTörlés