Nagyerdei termálfürdő - retro életérzés

Mivel elég meleg hétvégénk volt Debrecenben, Endrének az az ötlete támadt, hogy menjük ki a strandra a gyerekekkel. Érdekes érzésekkel mentem ki a nagyerdei termálfürdőbe, gyerekkoromban, versenyúszó éveim alatt napi kétszer róttam itt a kilométereket az ötvenméteres medencében. Döbbenetes, de ahhoz képest, hogy Debrecen milyen sokat változott az azóta eltelt mintegy 20 év alatt, a strand minimális változáson ment keresztül. (Azért azt hozzá kell tennem, hogy a Termálfürdő közvetlen szomszédságában időközben felépült egy vadonatúj, óriási élményfürdő, ezzel némiképp magyarázható, miért maradt a strandfürdő ilyen állapotban.) Lényegében csak a gyerekmedencék változtak, de azok elég látványosan és örvendetesen! A többi medence és a kiszolgáló egységek ugyanúgy festettek, mint 20 éve, a hullámfürdő pont olyan lepattant, mint régen és pont ugyanolyan dudával jelzik az üzemelés kezdését, mint anno. Mintha még a hangosbemondó néni is ugyanaz maradt volna, tiszta retro életérzés!

A legnagyobb fejlesztés a gyerekmedencékben történt. Régen ezek teljesen üresek voltak, ma tele vannak izgalmas vizi játékokkal, csúszdákkal. Van kalózhajó, vízágyú, vizidínó, csúszda kicsiknek és nagyobbacskáknak:
Ilyen pálmafák alatt mérhetik össze gyorsaságukat a gyerekek: aki ügyesebben pumpál, annak gyorsabban megtelik a kókuszdiója a fa tetején és ráborul az ellenfél fejére:A gyermekjátszótéren még mindig vannak ilyen retro körhinták,de mellette már vannak pénznyelő (igaz csak 10 forintost nyelnek!) járművek és ugrálóvár:Megmutattuk a gyerekeknek, melyik medencében úsztam gyerekkoromban. Elég ambíciózusak voltak, simán bele akartak ugrani a két méter mély medencébe. Tízórai a lelátón:

Virágkarnevál

Mióta kétgyerekesek lettünk a debreceni nagyszülőkhöz viszonylag ritkán jutunk le. Nyáron a látogatást igyekszünk mindig az augusztus 20-i Virágkarnevál idejére időzíteni. Szabinak még újdonság volt a karneváli felvonulás, amit ezúttal az utcáról néztük végig.Egy ilyen felvonulás majd 2 órás, még egy felnőttnek is nehéz végigállni a hőségben, nemhogy egy kisgyereknek. Szereztünk egy kislányt is a gyékényünkre:

Persze nem ültünk végig egy helyben, Csani a neki tetsző virágkocsikat, táncosokat azon nyomban üldözőbe vette és menni kellett a menettel. Idén nálunk a pálmát a magyar népmesés, az Asterixes, a mókusos és a Madagaszkáros virágkocsik vitték:
A karnevál mellett rengeteg kiegészítő programmal készült Debrecen, volt sörfesztivál, számos gyerekprogram, koncertek és természetesen tüzijáték.

Autókázás így is,
úgy is:
Sok-sok gombóc fagyi:
Bóklászás a Békás tó körül:
Uzsonna a szabadban:
Sanyi papázás:

Mióta elkerültem otthonról, csak kapkodom a fejem, hogy mennyit fejlődött, szépült Debrecen. Ez a szökökút egy belvárosi, ámde elhanyagoltsága miatt néptelen terecskére épült. Azóta megtelt élettel a tér, esténként kiülnek ide az emberek, fiatalok, családosok és idősek egyaránt. A gyerekek nagyon élvezik ezt a térkövek közé beépített, alagutat formáló, világító szökőkutat:
Csani és Szabi is kacagva rohangáltak a szökőkút alatt, mígnem a bulinak az vetett véget, hogy Csani telibekapott egy vízsugarat és gatyáig csurom vizes lett. Pucéran vittük haza, a nagy embertömegben azért bebújtattuk apa erszényébe:

Testvérek

Csanád és Szabolcs között egyre inkább alakul a testvéri összetartás, egyre többször szövetkeznek, csibészkednek együtt, és egyre többször mutatják ki egymás iránti ragaszkodásukat. Azt azért nem állítom, hogy tipikus ez a pillanat, amit sikerült lencsevégre kapnunk: Csani mindenféle kérés nélkül, teljesen önszántából megosztotta italát öccsével. Fogott két szívószálat, odament Szabihoz és így kortyoltak:

Bibi neeeem!

Tengerparti nyaralásunkat sajnos beárnyékolta egy baleset: a harmadik napon Szabi elesett azzal a fránya kismotorral - hogy én azt hogy utálom, aki feltalálta - és felhasadt az álla. Olyan mély volt a seb, hogy be kellett vinni a kórházba. A sebet gondosan kitisztították, összeragasztották, majd bekötözték, a jövőre nézve pedig azt az instrukciót kaptuk, hogy 2 nap múlva kontroll az elfertőződés veszélye végett, a kötés pedig maradjon az állán 1 hétig és véletlenül se érje víz, mert a ragasztó vizes bázisú. Nem volt egyszerű betartani. A kötés már hazafelé úton lejött a gyerek álláról, majd napjában 3-4x cserélnünk kellett. A doktornéni azt nem vette számításba, hogy egy két éves gyerek úgy eszik, hogy még a ruhája is ázik, nemhogy az álla. A gyógyszertárban kapható vízhatlan tapaszról pedig kiderült, hogy legfeljebb totál sík felületre ragasztva képes vízhatlannak maradni, a gyerek álla meg nem éppen felel meg ezeknek a sikerkritériumoknak. A kötözési tortúrák mellett azért is nagyon sajnáltuk szegény Szabit, hogy nem mehet fürdeni, pedig úgy imádja a vizet és hát elvégre ezért is jöttünk a tengerpartra nyaralni. Hogy viselte mindezt ő? Elég rosszul. A kórháztól és az orvosoktól halálra volt rémülve és minden egyes kötözést keservesen végigüvöltött, hogy "bibi neeeeeem, fáááááj!!!!", azaz légyszi ne nyúljatok hozzá, mert nagyon fáj! A víztől relatíve sikerült távol tartani, utolsó nap azonban már nem bírtuk tovább és beengedtük a medencébe. Hatalmasat bulizott a vízben, olyan hálás volt érte!

Monfalcone

Mondhatjuk, hogy a tavalyi nyárhoz képest nem sokat újítottunk: idén is az olaszországi Monfalcone-ban töltöttünk egy hetet a Dániel nagyszülőkkel és Julcsiékkal. Kisgyerekkel más nyaralási szempontjai vannak az embernek. A sok látnivaló kevésbé tűnik vonzónak, ellenben a közeli, homokos tengerpart és a nagycsaládos közös nyaralás - hogy mi is tudjuk picit pihenni :) - annál inkább. Az időjárással szerencsénk volt, nagyon forró hetet sikerült kifognunk, így elég sokat voltak vízben a gyerekek. A tavalyi évvel ellentétben idén a kemping területén lévő gyerekmedence nyert a tengerrel szemben. Mi szülők, hiába preferáltuk volna inkább a tengert, Csani csak a kismedencébe volt hajlandó lubickolni. A "bűnös" valószínüleg Gyurta Dani volt, aki olimpiai szereplésével olyan hatást gyakorolt Csanira, hogy egész nyaralás alatt gyurtadanisat játszott a gyurtadanis medencében. Némi úszómúlttal a hátam mögött, külön felhívnám a figyelmet a gyönyörű, zárt ujjas kéztartásra:Szabi - teljesen összhangban a bátyjával - szintén nem volt oda a tengerért (még szerencse, hogy ezért autóztunk majd 600 kilométert), a kismedencében viszont elemében volt, a kétméteres úszómedencében pedig egyenesen hajmeresztő volt, amit művelt: a partról nekifutásból ugrált a vízbe és még véletlenül sem a karjaimba. Döbbenetes volt, mennyire nincs félelemérzete.Itt elméletileg Endre a gyerekeket fényképezte, nem ám a csinos zumbát rázó hátsókat:

Időnként azért kiparancsoltuk a gyerekeket a vízből egy kis szárazföldi foglalkoztatás végett, nehogy úszóhártyájuk nőjön:Úgy terveztük, hogy egy napot Velencébe kirándulunk, de végül olyan meleg volt, hogy nem mertünk nekivágni a gyerekek miatt. Ehelyett Grado-ba ruccantunk ki egy délelőtt fagyizni, várost és hajókat nézni:Pincéresdit játszunk, épp folyik a rendelésfelvétel:Egy minigolf is belefért a programba:

Esténként nagy közös vacsikat rendeztünk, tizen ültük körül az asztalt! Ettünk finom hazaikat,

és különleges helyi specialitásokat is:

Tihany

Tihany felé autózva stílszerűen az Alma együttes Tihany című dalát hallgattuk. Szerintem a dal fantasztikusan visszaadja a városka hangulatát, ami valóban a Balaton gyöngyszeme. Sok szép fotót készítettünk, nem is tudtam emészthető mennyiséget kiválogatni, így inkább készítettem egy bemutatót belőlük. Van itt minden, többek között kompozás, hisztis-durcás Csani, apátság, levendulaárus Szabi és hangulatos utcaképek:

Nyaralás: Balatonszárszó

A jól bevált balatonszárszói nyaralást idén sem hagytuk ki, Csongiékkal és Marika mamával töltöttünk itt egy hetet. Az idő kegyes volt hozzánk, 5 napig gyönyörű strandidő volt, a maradék 2 nap meg már pont jól esett kirándulni.

Egy csomagtartó gyerek:

A napjaink elég egyformák voltak. Nagy közös reggelik a szabadban:Homokozás a strandon kifulladásig,és pancsolás a Balatonban fogvacogásig:Csanit tényleg csak akkor tudtuk kicsalni, ha már remegett a kis teste, mostanra nagy fürdőző vált belőle. Hol van már a tavalyi félsz a gumikrokodiloktól! Endre terápiás jelleggel vett egyet neki, amit idén már meg is lovagolt. Szabit ne keressétek a vizes képeken, sajnos még mindig nem a kedvence a Balaton a siófoki döglött halas affér óta. A vízbe jövetel volt a kritikus pont nála, aztán ha megszokta és sikerült elterelni a figyelmét arról, hogy hol is van éppen, akkor nagyon élvezte a csónakvontatást és az úszógumival is teljesen egyedül elevickélt egész komoly távolságokat. Amikor pedig nem sikerült rávenni a pancsolásra, akkor vagy a parton sarazott,vagy itt éppen Marika mama ölében pocolt és még a lábujja hegyének vízbe érésére is visított:

Azonban, ha evésről volt szó, akkor ő volt a leglelkesebb résztvevő:
Kollektív kukoricázás napi rendszerességgel:
Naplemente:
Egy esti programnak befért egy Alma koncert a Csukás színházban:
És egy hűvösebb délutánon ugrálóvárazás:
Folyt.köv. Tihannyal...