Tengerparti nyaralásunkat sajnos beárnyékolta egy baleset: a harmadik napon Szabi elesett azzal a fránya kismotorral - hogy én azt hogy utálom, aki feltalálta - és felhasadt az álla. Olyan mély volt a seb, hogy be kellett vinni a kórházba. A sebet gondosan kitisztították, összeragasztották, majd bekötözték, a jövőre nézve pedig azt az instrukciót kaptuk, hogy 2 nap múlva kontroll az elfertőződés veszélye végett, a kötés pedig maradjon az állán 1 hétig és véletlenül se érje víz, mert a ragasztó vizes bázisú. Nem volt egyszerű betartani. A kötés már hazafelé úton lejött a gyerek álláról, majd napjában 3-4x cserélnünk kellett.
A doktornéni azt nem vette számításba, hogy egy két éves gyerek úgy eszik, hogy még a ruhája is ázik, nemhogy az álla. A gyógyszertárban kapható vízhatlan tapaszról pedig kiderült, hogy legfeljebb totál sík felületre ragasztva képes vízhatlannak maradni, a gyerek álla meg nem éppen felel meg ezeknek a sikerkritériumoknak. A kötözési tortúrák mellett azért is nagyon sajnáltuk szegény Szabit, hogy nem mehet fürdeni, pedig úgy imádja a vizet és hát elvégre ezért is jöttünk a tengerpartra nyaralni. Hogy viselte mindezt ő? Elég rosszul. A kórháztól és az orvosoktól halálra volt rémülve és minden egyes kötözést keservesen végigüvöltött, hogy "bibi neeeeeem, fáááááj!!!!", azaz légyszi ne nyúljatok hozzá, mert nagyon fáj!
A víztől relatíve sikerült távol tartani, utolsó nap azonban már nem bírtuk tovább és beengedtük a medencébe. Hatalmasat bulizott a vízben, olyan hálás volt érte!
A doktornéni azt nem vette számításba, hogy egy két éves gyerek úgy eszik, hogy még a ruhája is ázik, nemhogy az álla. A gyógyszertárban kapható vízhatlan tapaszról pedig kiderült, hogy legfeljebb totál sík felületre ragasztva képes vízhatlannak maradni, a gyerek álla meg nem éppen felel meg ezeknek a sikerkritériumoknak. A kötözési tortúrák mellett azért is nagyon sajnáltuk szegény Szabit, hogy nem mehet fürdeni, pedig úgy imádja a vizet és hát elvégre ezért is jöttünk a tengerpartra nyaralni. Hogy viselte mindezt ő? Elég rosszul. A kórháztól és az orvosoktól halálra volt rémülve és minden egyes kötözést keservesen végigüvöltött, hogy "bibi neeeeeem, fáááááj!!!!", azaz légyszi ne nyúljatok hozzá, mert nagyon fáj!
A víztől relatíve sikerült távol tartani, utolsó nap azonban már nem bírtuk tovább és beengedtük a medencébe. Hatalmasat bulizott a vízben, olyan hálás volt érte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése