Hajrá Dani!

Olimpiát nézni nálunk nem egy egyszerű történet. Kezdjük ott, hogy a mindennapokban mi gyakorlatilag nem nézünk tévét. Azonban mióta tart az olimpia, esténként be-bekapcsoljuk a tévét, hogy legalább fél szemmel követhessük az eseményeket. Csani első körben ezen mindjárt fenn is akadt, miszerint, hogyha be van kapcsolva a tévé, akkor miért nem mesét nézünk rajta? Az első aranyunkért (szó szerint) vívott döntő előtt trükkhöz folyamodtunk. Elmeséltük Csaninak, hogy itt most egy magyar lovag fog kardozni egy olasz lovaggal és aki győz az elnyeri az aranyat. Na ez tetszett Csaninak, le is ült velünk nézni és úgy az asszó 2/3-áig tudtunk is relatíve nyugiban szurkolni. Majd elszabadult az öcsi és megkaparintotta a távirányítót. Az arcunkba kacagva azzal szórakozott, hogy megpróbálta elkapcsolni a csatornát. Ez a döntő tus előtt, azaz 14:8-as állásnál sikerült is neki, ami nekünk akkor nem tűnt olyan viccesnek. No, de nem maradtunk le semmiről, együtt örülhettünk Szilágyi Áron olimpiai aranyérmének. Gyurta Dani döntője előtt már másik stratégiát választottunk, megtanítottuk szurkolni őket. Teljesen bepörögtek a gyerekek:

Szabi kezdetben a "Hajrá Loki" skandálásával buzdította Danit, majd átváltott "Hajrá bácsi"-ra. Lényeg a lényeg: Gyurta Daninak plusz két lelkes szurkoló küldte a pozitív energiákat Londonba!

Esküvői emlék

Leviék esküvőjén volt egy jópofa meglepetés: minden vendég kedvére fotózkodhatott vicces kiegészítőkkel, parókákkal, szemüvegekkel, bajuszokkal.

Íme az ifjú pár:Keresztanyuék anyuval:És a mi kis családunk:

Levi és Anett nagy napja

Július elején ismét lagziban voltunk, ezúttal unokatestvérem, Levente és Anett kelt egybe a Petneházy Lovasklubban. Az ifjú pár bevonulása alatt bevallom elérzékenyültem kicsit az ifjú pár láttán, olyan szépek és sugárzóan boldogok voltak. Egy zsebkendővel óvatosan itatgattam a könnyeimet, nehogy kárt tegyek a sminkemben. Szabi az ölemben ült, egyszer csak ő is kivett egy zsebkendőt és nagy komoly ábrázattal elkezdte nyomkodni hol az egyik, hol a másik szeméhez. Cuki volt, nem tudta, miért, de nagyon jól csinálta! :-)

A szertartás után kipróbálta ő is a bevonulást:A gyerek nagy kedvence volt a feldíszített szinpad is. Kergetőztek körbe-körbe, pörgött a kislyányok szoknyája:Ennek a bulinak részünkről az vetett véget, hogy Szabit fogócskázás közben lebirkózta egy (nála jóval nagyobb) kislány, Csani meg szó szerint pofára esett a szinpadról.
Szabi, Mama és a valószerűtlenül rózsaszínű felhő:A vacsora pillanatai:Csanit a tánc ezúttal kevésbé érdekelte, most a zenekar és felszerelése volt a legizgalmasabb:Ami a táncot illeti, Endrével próbáltunk volna egy kicsit felidézni a tánciskolában tanultakat, ám, amint elkezdtük volna, Szabolcs vísítva rohant hozzánk és féltékenységében azon nyomban szétválasztott minket. Azért éjfél után bepótoltuk, miután lefektettük a gyerekeket aludni!

Csana dumák

Íme a legújabb gyöngyszemek Csani dumáiból:

1. A szerepjátékos
- Anya, te vagy a zsák, én meg a Mikulás!
- És akkor? - várom a végkifejletet.
- Bekötöm a nyakadat egy kendővel!

2. A tárgyalóképes
- Fejezd be a feleselést! - mondom immáron mérgesen nagyobb hangerővel.
- Befejezem a feleselést, ha te abbahagyod a kiabálást!

3. A jófej
- Szabi nézheti a Sam, a tűzoltót, amíg én itt varrogatok?

4. A sértegető
Te vadmalac! Te óceánjáró! Te harkálydoktor! Te ágyugerenda!

5. A letaglózott
- Teljesen le vagyok tablózva!

6. A bölcs
- Nem szabad a krokodil száját kitámasztani lábbal, mert véletlenül becsukja és leharapja a lábad!

7. A bölcs 2
- A lufinak az a sorsa, hogy kipukkadjon.

8. A mini szülő
- Szabi, elment az eszed sétálni vagy mi van veled?

9. A gondolkodó
- Lecsavarom a zuhanyrózsát!
- Jó, akkor én meg a cerkád! - így apa.
- Azt nem lehet, odaragasztotta a Jézuska!

10. A gondolkodó 2
- Mikor a pocakomban voltál, itt volt egy zsinór és azzal voltunk összekötve. - magyarázom fürdés után törölközés közben.
- Hogy ne essek ki!?

11. Az irigy
Gyümölcsevés folyik. a tányérjából kiveszek én is egy cseresznyét és bekapom.
- Naaa, az az enyém! Azonnal köpd vissza! - mondja mérgesen.
Így teszek, de a felét már leharaptam. Mire ő fürkészve szigorú ábrázattal:
- Hol a fele?

12. A szívmelengető
- Anya, egy ölelést tartogatok neked, aztán tovább eszek!

13. A kreatív
- Mi van a szatyorban?
- Tej.
- Csavarjuk le a cicit és öntsünk bele tejet!

14. A választékos
- Csani, mit kérsz, ketchupot, mustárt, majonézt?
- Ketchupot. És egy pici kis mustárt, ha lehetne.

15. A precíz

Hallgatjuk Gryllus Vilmos dalát, amiben szerepel a porcika szó. Csani kérdi, mit jelent, mire sorolom neki a lába ujjától a feje búbjáig haladva a testrészeket. Mikor végigsoroltam, Csani rövid gondolkodás után tett egy kiegészítést:

- Meg a cerka!

16. A vágyakozó
- Nekünk nincs igazi kertünk és kutyánk. Holnap költözzünk kertes házba!

17. A vágyakozó 2
- Szeretnék egy kislány babát!
- Miért?
- Mert nekünk nincs.

18. A költő
Gomba, gomba cumicska, készen van a kalapja.

+1 apától popcorn zabálás közben:
- Gyerekek, ne kétpofára! Ne úgy ahogy anya eszi!

Könnycsatorna utoljára (reméljük)

Szabolcs könnycsatorna problémája csak nem akart javulni, így rászántuk magunkat az újabb átmosásra, amit már altatásban tervezett megcsinálni a doktornőnk. Az egészről nem is akartam írni, de végül olyan tapasztalatokat szereztünk, hogy megosztom. Déli 12 órára tervezték a beavatkozást, de már 11-re odarendeltek minket a Tömő utcai Szemklinikára. Szabi reggel 6 után nem ehetett, (mivel nem egy koránkelős gyerek, ez amúgy is kilőve), 9 után pedig nem ihatott. Érkezésünkkor kérdezte is az osztályos nővér, hogy mikor evett, ivott és mit. Mondtuk, enni semmit, vizet és anyatejet ivott 9-kor. No, erre a nővér csóválta a fejét, hogy akkor fél 1-ig nem csinálnak semmit, mert az anyatej később szívódik fel, mint a víz, szigorú protokoll így meg úgy, de a lényeg, hogy várjunk. Addig is írjuk alá az altatásba beleegyező nyilatkozatot. Ez ugye arról szól, hogy tájékoztattak, mi fog történni, ismerjük a kockázatokat, válaszoltak a kérdéseinkre stb. Mondtuk, jó, de szeretnénk, ha tényleg tájékoztatnának, valamint kérdéseink is lennének. Nővér csodálkozva el, beszélt egy doktornővel, aki azt üzente, hogy ő nem adhat felvilágosítást, csak aneszteziológus. Nővér el, keresni anesztest. Azt nem talált, így az előző doktornő hirtelen mégis csak kompetenssé vált és nagy kelletlenül kijött hozzánk, hogy "Mi a kérdés?". Döbbenetes, de kellemetlenül kellett éreznünk magunkat amiatt, hogy érdeklődünk, hogy mi fog történni Szabival, mik a kockázatok és ha altatásban van, nem fogja-e félrenyelni az átfecskendezéskor a folyadékot. Megtapasztaltuk, hogy sajnos a magyar egészségügyben a beteget még mindig nem tekintik egyenrangú félnek, sőt még a jogait is nehezen érvényesítheti. A doktornőből végül annyit sikerült kihúzni, hogy csak a szondázás idejére altatják el Szabit, majd felébresztik és utána jön a befecskendezés, így nincs félrenyelés. Nem mondom, hogy megnyugodtunk, de aláírtuk a papírokat, megkaptuk a kórházi pizsamát és az ágyunkat, ahol majd a beavatkozás után fogunk eltölteni néhány órát megfigyelés végett. Szabi a pizsibe öltöztetést már a nyakamba csimpaszkodva abszolválta, érezte, hogy nem olyan kafi ez a hely. Kis tigris a nagy ágyon:Következett a várakozás, ami elég rövidre sikeredett. A doktornőnk felszólt ugyanis a műtőből, hogy vigyük Szabit. Összenéztünk Endrével, hogy akkor most mi is van a lassabban felszívódó anyatejjel, dehát menni kellett, ha a főorvos asszony azt mondja. A műtőbe sajnos nem engedtek be, így oda kellett adnom az akkorra már keservesen síró Szabikát a doktornőnek. A doktornőnk aranyos volt, próbálta oldani Szabi feszültségét, dehát zöld műtősruhában, fejkendőben és maszkban erre nem sok esélye volt. Fogalmunk sincs mennyi ideig volt bent, de nem volt vészesen sokáig. Kifelé jövet már nem sírt. A doktornő elmondta, hogy végül nem altatták el, mert olyan simán lement a szonda, hogy nem volt rá szükség. Hogy mi? A másik, barátságtalan doktornő azt mondta, hogy a szondázást csinálják altatásban, utána ébresztik...

Az immáron sokadik ellentmondásos információn azonban gyorsan túllendültünk, mert kaptuk a jó hírt: a doktornő ünnepélyesen megígérte, hogy nem piszkálja többé Szabit, nagyon sokat javult a könnycsatornája, most már ki fogja nőni. Azóta tényleg szép a szeme, arca csupa derű... :-)

Első idei Balaton: Siófok

Idei első balcsizásunk helyszíne Siófok volt. Szabi most debütált saját lábán a Balatonban, viháncolt, ugrabugrált, kacagott, borzasztóan élvezte a vizet:Csanival már beljebb is lehet merészkedni, teljesen megbarátkozott az úszógumival:

Uzsonna:

A délutáni pancsinál aztán az történt, hogy találtunk egy döglött halacskát a sekély vízben. Ez Szabinak akkora traumát okozott, hogy utána nem akart többet vízbe menni. Múlt héten Szárszón valamelyest sikerült oldani a félelmét, de azért még van mit behozni az eredeti lelkesedéshez képest.

Évzáró a Katicában

A Kis Katica oviban is elbúcsúztatták az évet a gyerekek egy évzáró műsor keretében, hiába, nem lehet ezt elég korán elkezdeni. Csinosba öltözött mindenki:A kis és nagycsoportosok egyaránt készültek egy kedves kis műsorral. A picurok mondókákat adtak elő közösen, a nagyobbak pedig énekeltek, körjátékokat, fogócskát játszottak és egy mini színi előadással is készültek nekünk szülőknek. Csani aktívan énekelt és mondókázott:Gyertek haza ludaim:Az előadás három pillangóról szólt, akik megáznak az esőben és menedéket keresnek. Csanád a sárga tulipán szerepét kapta, az esőben megázott pillangók tőle kértek először segítséget. A sárga tulipán azonban a "színre szín" híve volt, csak a sárga pillangót fogadta volna be. A pillangók azonban összetartóak voltak és együtt továbbálltak a fehér, majd a piros tulipánhoz...

Csak, hogy mindenki tudjon aludni, elárulom, hogy volt happy end: a lapulevél megszánta a pillangókat, majd a napocska megszárította az elázott szárnyaikat. Az előadás végén mindenki megkapta útravalóul az évközbeni alkotásait egy szép mappába rendezve, egy cédét katicaovis fotókkal, illetve egy szép papiruszt az idei névsorral.Csani 1-1 szál virággal köszönt el az óvónéniktől, dadus néniktől, Szilvi óvónénink pedig kapott egy személyes kis köszönőlapot is, rajta egy Csani által saját kezűleg készített virággal. A fűre külön büszke volt, úgy is adta át, hogy "és még fű is van alatta!":Sütievés, stílszerűen katicás muffinokkal:Július végéig még van bölcsi, aztán szeptembertől irány az óvoda, Csanád ugyanis felvételt nyert az Almáskert óvodába. Gomba lesz a jele!