Szabi jár!

Szabi a születésnapja előtt néhány nappal tette meg első önálló lépéseit, szám szerint kettőt. Aztán gyakorolt, csetlett botlott két hétig, majd büszkén elindult a nagyvilág felfedezésére:

Csani szintén napra pontosan két héttel az egyéves születésnapja után kezdett el járni.

Folyó ügyek

Csanival nyáron már többször próbálkoztunk a pelenka nélküli léttel. Az elmélet az volt, hogy néhány baleset után leesik neki, hogy kellemetlen, ha becsorognak a dolgok. Na, Csaninak nem volt kellemetlen, minden folyt mindenhová és szó szerint tojt az egész projektre. Ezt leginkább szegény bátyámka strandgyékénye bánta. Hagytuk is az egészet, gondolván, hogy nem érett még meg Csani a szobatisztaságra. Aztán ahogy ismét elkezdődött az ovi, egyre többször fogadott azzal az óvónénink, hogy Csani többször kikéredzkedik a vécére, ha nagydolga van és sikerült is neki. Ezen felbuzdulva itthon is elkezdtünk bilizni, de a pelus mindig visszakerült rá. Ment is úgy ahogy, de elég esetlegesen és a nagydolgot következetesen nem volt hajlandó peluson kívül végezni. Szólt előre, hogy akkor most "nyugodtan kakilok", de bilibe nem akart és itt elakadtunk. Megadtuk magunkat, a szobatisztaság projektet jövő nyárra halasztottuk. Aztán eltelt újabb 2 hónap, az óvónénink pedig újra biztatott, hogy ügyesen vécézik az oviban Csani. Érdekes, mert mi ebből itthon nem sokat érzékeltünk. Úgy tűnt Csaninak egyrészt tetszik az oviban lévő minivécé, másrészt ösztönzi őt a többi szobatiszta gyerek. Az ösztönzésnek azért volt egy nem éppen építő jellegű formája is: az egyik kisfiú pelusosnak csúfolta Csanit. Végül úgy döntöttünk - november ide vagy oda - teszünk még egy próbát. Vettünk egy mély levegőt és a 4 napos hosszú hétvégén levettük a pelust. Őszintén szólva mi magunk is meglepődtünk a végeredményen: Csanád 4 nap alatt szobatiszta lett és azóta már egyedül is megtanulta intézni folyó ügyeit. Napirendünk új elemmel bővült, a reggeli 20 perces trónolással. Újsággal, könyvvel, fakarddal, ahogy kell:Ja, és olyan cukik ezek a pici bugyik a ruhaszárítón!

1 év

Szabolcs érdekes személyiség. Egyszerre akaratos, érdekérvényesítő és érzékeny lelkületű, empatikus. Ha a testvére sír vagy nagyot kiabál, Szabi keservesen sírva fakad és mászik rá a tesóra, mintha nyugtatni akarná. Életeleme a nevetés, nagyon könnyű mosolyt csalni az arcára.Első életéve során rengeteg tudományra szert tett, okos és rendkívül tanulékony kislegény. Ezeket sajátította el eddig:

- tapsol, saját magát is megtapsolja, ha ügyes volt.
- puszit dob és puszit ad, de nem akármilyet! Pillanatok alatt le tud venni a lábamról azzal, hogy odajön, átfonja a nyakamat a karjaival és cuppant egy hatalmasat az arcomra.
- pápát int és mondja is, hogy pápá. Érti az "elmegyek", "indulok" szavakat és már akkor pápázik, ha még nem is látni, hogy mi következik.
- szavak melyeket ő maga is mond vagy próbálja formálni: mama, baba, pápá, hinta (ha beteszem a hintába már énekli!), várjál ("vájá" - ezt elég sokat hallja szegénykém :), halló ("háhá"), cici, cica, cerka ("cccc". Ez utóbbi három eléggé ugyanúgy hangzik, csak onnan tudni, hogy mit jelent, hogy vagy jelen van egy macska vagy ráutaló magatartást mutat, azaz engem vetkőztet szopizási szándékát kifejezendő, vagy a pelenka nélküli létnek örvendve létszámellenőrzést tart a lábai között.- kokettál, huncutkodik. Már tudja, mit nem szabad és sokszor direkt provokál. Pl. odamegy a vitrinhez, résnyire kinyitja az ajtót és rám vigyorogva várja a reakciómat.
- önállóan iszik a cumisüvegéből.- teljesen egyértelműen kifejezi a szándékát, jól megérteti magát a környezetével szavak nélkül is. Eldöntendő kérdésinkre heves bólogatással vagy fejrázással válaszol.
- imádja a zenét, rendkívül muzikális. Fülének kedves dallamot hallván heves fejrázásba kezd (lásd Boldog születésnapot), vagy karjait a magasba emelve hangos kacagások közepette ugrál.
- a modern kor gyermeke, imádja a kütyüket. A mobiltelefon az alap nála, füléhez emeli és megy a "háháhá". De a legtutibb játék a billentyűzet. Apa laptopja már eléggé viseletes a sok billentyű feltépéstől, így le is lett róla tiltva őkelme.

Szabolcs első szülinapi bulija

Szabolcs első születésnapját szépen megünnepeltük nagycsaládi körben is. Úgy szerveztük, hogy előtte jól kialudja magát a kicsi ember, hogy kipihenten fogadhassa a vendégsereget. Fogadni éppen nem fogadta, mert ébredéskor már minden vendég megérkezett és csendben vártuk a kis ünnepeltet a nappaliban. Úgy negyedóra kellett Szabinak, mire feldolgozta az elé táruló látványt, a "mindenkit ismerek és találkoztam már vele külön-külön, na de így egyszerre!" érzést, a színes lufikkal és lampionokkal feldíszített szobát. Aztán elengedte anyát és apát és onnantól fogva felszabadultan örült mindenkinek!

Milyen sokan vagytok...... és milyen sok színes lufi van itt!Az ünnepi ebédből becsülettel fogyasztott Szabi!Halász Judit aztán előhozta Szabiból a parti hangulatot:

A meggyes-gesztenyés torta nagyon ízlett a kis ünnepeltnek:Na, én dugig vagyok, a maradék mehet a papának:Kimosakodás és átöltözés után jöhet az ajándékbontás:

Sóbarlang

A család mintegy 3 hétig tartó betegségen van túl, legalábbis 98%-ig. Köhögős-orrfolyásos vírusunk volt. Endre vasból van és megúszta, Csani letudta 1,5 hét alatt, Szabi bekrupposodott tőle, nekem meg arc- és homloküreg gyulladásom lett. A krupp szerencsére pár nap alatt elvonult (igaz addig nagyon durva volt, csak ülve tudtunk aludni szegénykémmel), de a hurutos köhögés nagyon makacs volt. Már sok jót hallottam róla, úgy gondoltam eljött az ideje kipróbálni a sóbarlangot, mindkettőnknek jót tehet. Túl vagyunk már 5 alkalmon. Szabinak elmúlt a hörgése és folyamatosan szakadozik fel neki a váladék. A közeli Csillagvárba járunk, 1 órás időtartamokra. Van bent egy sóhomokozó, tele homokozójátékokkal, a felnőtteknek pihenőfotelek. Ahogy elnéztem, Szabi a többi gyerekhez mérten elég jól bírja az 1 órát. Ha van társaság, akkor zokszó nélkül végigbírja, ha egyedül vagyunk, akkor 45 percnél kezd nyűglődni. A sószemeket előszeretettel kóstolgatja (amitől én frászt kapok, így egy pillanatra sem vehetem le róla a szemem) és vigyorogva fintorog tőlük.

Csináltam egy képet vaku nélkül is, hogy visszaadjam a sószoba hangulatát. Relaxálásra, idegnyugtatásra sem utolsó!

Önállóan

Beszámoltunk nemrég Szabi étkeztetése körüli mizériánkról. Azóta vannak fejlemények. Szabi egyik ilyen összevissza válogatós, "eszem-nemeszem-magam sem tudom, hogy mit akarok" akciója után kétségbeesésemben odaadtam Szabinak a tálat és a kanalat, egye meg amit főzött, azaz amit főztem (ami vesztemre pont paradicsomos cucc volt!). A következő képsorok a lelki nyugalom megzavarására alkalmasak, csak erős idegzetűeknek ajánljuk!Én először konkrétan lefagytam és némán meredtem az elém táruló látványra, Endre meg csak röhögött, legfőképp az én ábrázatomon. De Szabi olyan földöntúli mosollyal és lelkesedéssel fogadta az újítást, hogy megadtam magam. A kétkanalas módszerrel így egész jól megetethető. Azóta azért bevezetünk egy kompromisszumos szabályt is: csak kanállal nyúlhat a pépesbe, kézzel csak darabosat ehet.

Őszi kirándulások: Kiscelli kastély

Pár percnyi autóútra van tőlünk a Kiscelli kastély. Szégyen nem szégyen, de eddig még nem sikerült megnézni. A múzeumot most sem, de két kisgyerekkel ez alól még felmentést adtunk magunknak. A kastélykert viszont nagyon szép, főleg így ősszel!Kukucs!Ezt a sárkányt Csani meg is mászta. Egy héttel később az állatkertben megtaláltuk ennek a sárkánynak két másolatát. Csani felismerte és pontosan visszaidézte, hogy itt a kastélynál láttuk ezt a sárkányt először.