Apahiány

Endre 3 napra elutazott Ausztriába munkaügyben, így Csanáddal magunk maradtunk. No, azért nem teljesen, volt jelentkező az űr betöltésére egy nagymama személyében. Én csendesen a háttérbe vonultam, hagytam kicsit elmélyülni az unoka-nagyszülő kapcsolatot.

Sokat voltunk szabad levegőn, kihasználva a szép napos őszi időt. Csanádnak mostanában a játszótéren két menő elfoglaltsága van. Az egyik a hintázás szédülésig. Ha netán ki akarnánk venni belőle, akkor jön a hiszti:A másik a négykézláb felfedezés. Több száz métert képes így megtenni eltökélten, egyik játszótérről a másikig. Útközben persze sokszor megállunk. No nem ám megpihenni, hanem az útközben talált érdekességeket megvizsgálni, aminek aztán roppantmód örülünk:Hogy egyesek milyen rendetlenek, hogy így szanaszét hagyják az újságjukat:Helló anya!Hoppá, megcsúsztam:

Összességében nagyon jól elvoltunk, - jelentem apa - még az esti fürdetéseket is jól abszolváltuk. Azért hiányoztál ám nagyon:

Cipő és harisnya

Noha az időjárás még kegyes hozzánk, azért már kellett néhány óvintézkedést tenni Csani egészségének védelme érdekében. Csanád ugyanis a napi levegőzésének java részét földközelben tölti mászással és álldogálással a füvön vagy a betonon. Először is beszereztem néhány harisnyát különböző vastagságban. Azt hittem zavarni fogja Csanit a dolog, de szerencsére hidegen (azaz inkább melegen) hagyta. Íme a kis harisnyás Pippi:

Ami pedig a lábbelit illeti, na azzal gondban voltunk. Ezidáig szilikonos talpú zokniban és kocsicipőben nyomultunk, de mostanában már nagyon hideg és gyakran vizes a gyep. Tipródtunk egy ideig, hogy mi a jó megoldás, mivel Csani még nem jár és azt mondják, addig nem jó cipőt adni a baba lábára. Gondoltunk puha talpú cipőre (pl. Liliputi), de nem találtuk elég melegnek és strapabírónak, illetve ún. első lépés cipőre (ezt a kifejezést mi is most tanultuk :), ami már olyan, mint egy igazi cipő, csak rugalmasabb a talpa. Végül egy első lépés Elefanten modell mellett döntöttünk. Így esett, hogy Csani megkapta élete első cipőcskéjét, hordja is ám nagy büszkén!

Házimunka

Csanit a lakáson belül elég nagy kihívás lekötni. A játékai minimális időre tartják ébren érdeklődését, meg is állapítottuk, hogy nem érdemes sok pénzt új játékokba fektetni. Próbálok kitalálni új, izgalmas játékokat neki, mint pl. üres műanyag flakonba száraztésztát rakok, amivel aztán tök jól lehet csörögni. A ruhacsipeszek is érdekesek egy darabig:Aztán, mivel Csani mellett is haladnia kell valamennyire az életnek és a háztartásnak, be szoktam vonni a házimunkába is. Ez úgy zajlik, hogy odacipelem, ahol éppen ténykedek és ő szépen eljátszogat a kellékekkel. Így pl. gyakorolja az ablakpucoló használatát:Segít kiszedni a szennyest a kosárból......amit aztán szépen akkurátusan szét is kell válogatni. Jobbra megy a fehér 60C°-os, balra pedig a színes 40C°-os:Aztán hosszú percekig tátott szájjal lessük a forgó mosógépdobot:Csani a teregetést már inkább hátráltatja, hisz sokkal érdekesebb leszedni a ruhát, mint feltenni a ruhaszárítóra:A portörlés és porcica gyűjtés napi rutinfeladat a padlón, illetve úgy 80 cm-es magasságig......és mindig sok-sok izgalmat rejt magában a bevásárló kosár is a hétvégi nagy bevásárlások után:

Dilemmák

A minap a játszótéren Csanád olyat produkált, amit még soha. 7 órakor a szokásos menetrend szerint fogtam az amúgy jókedvű Csanit, hogy betegyem a babakocsiba és induljunk haza. Gondoltam én, de ő másképp gondolta és bömbölni kezdett. Kivettem a babakocsiból, próbáltam megnyugtatni az ölemben, hasztalan. Letettem a földre, hátha úgy eredményt érek el, hasztalan.Utolsó ötletként megkínáltam vízzel, amit ugyan nem fogadott el, de legalább kizökkentette a sírásból és mintha mi se történt volna, folytatta a játékot. No, ekkor gondolkodtam el, hogy akkor ez most mi is volt? Azóta többször is előfordult már, hogy akaratát ily módon kívánta érvényre juttatni. Azt mondják a szakik, hogy 1 éves kor alatt nincs hiszti, csak szükségletet jelez a gyerek, amit ki kell elégíteni. No de akkor ez esetben hagyjam este 8-9-ig a játszótéren a gyereket és adjam a kezébe a villát, amiért éppen sírva kepeszt? Nem lehet, hogy Csani nem olvasta a hisztiről szóló szakirodalmat? Ha ez mégis csak hiszti, akkor hogyan kell ezt kezelni?(Ez a kép csupán illusztráció. Itt Csaninak nyomós oka volt a sírásra, történetesen a béna anyja túl lassan szervírozta az ebédet)

A másik dilemmám a tiltás. Erre is mondják, hogy nem jó sokat tiltani, mert az ellenkezőjét váltja ki a gyerekben. A tiltást minimalizálandó igyekszünk bababaráttá tenni a nappalit, mégis van néhány dolog, amitől muszáj távol tartani Csanit, pl. a konnektoroktól (akkor is, ha nálunk be van dugva, mert mi van, ha máshol nincs) vagy a szobanövényektől. Van egy vitorlás virágom egy ládán a nappaliba, ehhez Csani rendszeresen felkapaszkodik. Ilyenkor jön az a játék, hogy szólok neki:

- "NEM SZABAD!".

Igyekszem mindezt szigorú arccal előadni (nem könnyű) és az ujjammal is nemet intek. Csani ilyenkor visszafordul, rám néz kérdőn, de már bujkál a mosoly a szája szegletében. Megismétlem neki:

- "NEM SZABAD!" - majd a nyomaték kedvéért elindulok felé. Erre felkacag, majd turbó sebességgel kapaszkodik a virág felé. Totálisan játéknak és huncutkodásnak veszi a tiltást, úgy érzem egyáltalán nem érti még azt, hogy "NEM SZABAD". Vagy igenis érti, csak huncutkodik? Keresi a határait, az általunk szabott korlátokat? Nehéz kérdések ezek nekünk kezdő szülőknek.

Megint locspocs

Másfél hónapja számoltunk be Csanád fürdetésének helyszínváltozásáról. Nos, azóta újabb fejlemények vannak az ügyben. Csani állásba törekvése szépen lassan ellehetetlenítette a babakádban való fürdetést. Először próbálkoztunk a négykézláb helyzetben fürdetéssel, de Csani egyre kijjebb és egyre feljebb törekedett a kádból, minden érdekesebb volt, mint a kádba tett játékok, legyen az akár egy törölköző vagy maga a nagy fürdőkád.Endre kezdett szabadulóművészeket megszégyenítő pozíciókban gyereket fürdetni, amit extra nehezített a fürdetőkrémmel bekent csúszós kis test. Itt például egy alsó madárfogást láthatunk: Végül már életveszélyessé vált a művelet, így végérvényesen átköltöztünk a nagy kádba. Aggódtunk, hogy fogja fogadni Csani a nagy kádat, de szerencsére érdeklődve és örömmel vette birtokba a nagyobb teret:Történt aztán, hogy itt is elkezdett vagánykodni Csani és egy óvatlan pillanatban megcsúszott és bizony koppant a buksi, illetve némi vizet is sikerült benyelni. Ezután jött néhány kínkeserves fürdetés, sírással végigkísérve. Először azt hittük túl fáradt a manó, mert azokon a napokon épp elég keveset aludt napközben. Aztán a harmadik nap már gyanút fogtunk, hogy itt bizony a rossz élmény dolgozik a kis agyában és fél a fürdetéstől. Minden eddigi együtt fürdés ellenes koncepciómat sutba dobva, bepattantam a fürdőkádba és az ölembe állítottam Csanit és úgy kezdtem el finoman locsolni a vízzel. És láss csodát, abban a pillanatban elhallgatott, először óvatosan leült, majd kikéredzkedett az ölemből, beült a vízbe és nevetve pancsolni kezdett. Ott folytatta ahol három nappal azelőtt abbahagyta és azóta ismét egyedül fürdik. Igazi sikerélmény volt így visszaadni Csani önbizalmát.

9 hónapos

Csani immáron elmondhatja magáról, hogy több időt töltött a napvilágon, mint odabent a pocakomban: betöltöttük a 9 hónapot. Paramétereink: 8 kg és 72 cm. Mint ahogy azt a védőnőnk előirányozta, 3-4 hónapos korától vártam, hogy legyen valamiféle kiszámítható napirendünk. Ez nálunk igazából a harmadik negyedévben alakult ki, nagyjából a következőképpen:

7.00-8.00: Reggel szopival indul a nap, majd pelenkázás és felöltözés következik. Így kipihenten, jóllakottan még általában jól viseli ezt a procedúrát Csani, de a nap további pelenkázásai gyakran fulladnak sírásba, nagyon utálja az egy helyben létet szegénykém. Endre reggel nagyon sokat segít, hogy elinduljon a nap. Hogy ez megoldható legyen, reggel korán felkel és dolgozik, amíg fel nem ébred Csana, este pedig későn jön haza a dolgozóból. Így tudok én zuhanyozni és reggelizni nyugodtan. Csaninak is ő készíti a Sinlac pépet. Ez egy rizs- és szentjánoskenyérmag pép, amit néhány hete kap reggeli szopi után, ugyanis azt vettem észre, hogy már nem elég tápláló a tejci, nagyon hamar éhes utána a manó.10.00: Irány a játszótér! A jó időben délelőtt és délután is levegőzünk minden nap. Délelőtt elsétálunk a pékségbe, veszünk kiflit Csanának (anyának meg sós perecet :), hogy majszolhassunk menet közben. Nemrég kezdtük el a glutén bevezetését a gyerekorvos tanácsára (az új irányelvek szerint még szoptatás alatt ajánlott!), tetszik Csaninak, jelenleg ez az egyetlen darabos étel, amit elfogad és szívesen eszik. Ezután a játszótéren irány a fű vagy újabban a járda és a lépcső! Felfedezőútra indul a kislegény, nagyon résen kell lenni, mert egyelőre még minden a szájába köt ki, legyen az falevél, fű vagy kő. Hintázni és csúszdázni is szoktunk, illetve vonatozni a kis barátok járássegítő kiskocsiján.12.00: Felmegyünk, levesszük a koszos játszóruhákat, kézmosás (igen, mi már ilyen igazi koszos gyerekek vagyunk!) és ismét szopizunk. Általában a déli szopiba belealszik Csani, ha nem, akkor még játszunk odafent egy kicsit, amíg el nem álmosodik.12.30-15.30: A nappali alvás ideje. Csanád már elég régóta csak egyszer alszik nappal kb. 2-3 órát, de a 3,5 óra sem ritka. Ezalatt én ebédelek, elkészítem Csani főzelékét és gyümölcsdesszertjét, mosok, teregetek, vasalok (minden, ami nem nagyon zajos) és blogot írok.
15.45: ébredés után kis nézelődés a kiságyban (pl. állatos falvédő a nagy kedvenc), ismét szopizunk, majd kis játék után jöhet az ebéd (vagy inkább uzsonna?). Nálunk az alvás előtti ebéd nem működött, túl fáradt már akkor és én is jobban el tudom készíteni, amíg alszik. Csani ebédre kb. 200 gramm főzeléket eszik husival utána pedig desszertnek 100-150 gramm gyümölcsöt.16.30-19.00: Séta, játék a jó levegőn. Elmegyünk boltba, zöldségeshez, DM-be, aztán ismét szabadon engedem a babakocsi fogságából és mászunk, játszunk a kis barátokkal. Általában még lent megvárjuk apát, aztán együtt megyünk fel.19.15: Megesszük a meghagyott főzeléket vagy gyümölcsöt. Játszunk apával egy félórácskát.
20.00: Fürdés. Ez szintén szigorúan apás program, én csak asszisztálok. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor fürdettem én Csanit.20.30: Lefekvés előtt szopi, majd alvás. Az éjszaka általában nyugodtan telik, sokszor ébredés nélkül. (Kivételek persze vannak, így pl. egy tegnapi szorulásos hasfájás, amit hajnalban orvosolnunk kellett.) Van, hogy 6 körül felébred szopizni egyet, majd még visszaalszik 1-2 órára.

Életre nevelni

Tudom, hogy még sok videóval adós vagyok, de ezen a hétvégén olyan elhatározást tettem, amit, és aminek eredményét mindenképpen meg szeretném osztani Veletek.

Csanádot ugyanis atrocitás érte. Kriszta már korábban is mondta nekem, hogy elvették tőle a nagyobbak a játékot, egy kisfiú a szemét próbálta meg kinyomni stb., de úgy gondoltam, hogy még azok a gyerekek is picik, így tehetetlenségemben elengedtem a jeleket a fülem mellett. Szombat reggel viszont egy másfél éves kisfiú a lakóparkból a szemem láttára taposta meg a kis kezét, míg ő négykézláb kotort egy műanyag mozdonyért. Na, ez volt a pont, amikor kezembe vettem fiam sorsát.

Az nem lehet, hogy az én fiamat így megtiporják. Mindenki számára közismert, hogy az élet kegyetlen, csak a legerősebbek győzhetnek, így gyermekem is ennek a tudatában kell neveljem. Csanádnak - nem szívtelennek, de - elég keménynek kell lennie, hogy képes legyen móresre tanítani a szemtelenkedőket. Összeállítottam tehát egy edzéstervet, és az úrfival komoly munkába fogtunk. Igaz, hogy most még kiflicsücskön edzünk, és nem vaskampón lógó marhákat püfölünk, de eljön majd annak is az ideje:

(A nagyobb élmény érdekében a hangerőt kéretik feltekerni!)