Súlygyarapodásunk

Néhány aggodalmas ránc kisimult az anyuka homlokán: a heti pucér mérlegelések elképesztő eredményt hoztak: Csanád baba már 4230 gramm, ami azt jelenti, hogy a védőnő által diktált heti súlygyarapodásnak épp a dupláját hozza! No kérem szépen ennyit arról, hogy hány grammot kell ennie naponta a babának a normál súlygyarapodáshoz. Ugyanis a mi babánk a napi előírtat éppen, hogy hozza és mégis kétszer annyit hízik, mint "kellene". A konklúzióm: mindegy, hogy mennyit szopizik a baba, ha nem sír, akkor nem éhes. Márpedig ő elveszi, ami neki jár :) Biztos számít a tejcsi tápértéke, a baba egyéni adottságai stb., egy szó, mint száz, megfogadtam a sok babás barátnőmtől hallottakat: igyekszem bízni az ösztöneimben és nem a szakirodalomban, ami inkább tekinthető egy általános iránymutatásnak.

Csani első karácsonya

A Karácsony lefolyását Csanika irányította. A sok pelusozás, cicizés, altatás miatt a Szenteste ünneplésére gyakorlatilag csak 23 óra utánra készültünk fel.

Mivel egy két és fél hetes újszülöttel szó nem lehetett arról, hogy éjféli misére menjünk, ez a csúszás semmiféle fennakadást nem jelentett. A lényeg, hogy a fát és lelkünket szépen feldíszítettük az első kiscsaládos közös ünneplésünkre. Az ajándékozás és a vacsi után Kriszta álomba szenderült az elmúlt napok fáradtságától, én pedig Marika nénivel csodáltam az alvó kisdedet, a mamát és az ajándékokat. Csani a szüleitől egy zenélő forgót kapott az ágya fölé, az anyai nagymama pedig egy pulóvert kötött saját kezüleg. 

Karácsony első napjának délutánján Rita és Viktor (alias Rita néni, és Viktor bácsi) jöttek hozzánk ünnepelni. (A délelőttről nincs mit írnunk, hiszen ájultan átaludtuk.) Kicsi Csanád egy szép rugit kapott.

Karácsony második napján megtörtént a NAGY TALÁLKOZÁS.

Ikertestvéremnek, Adélnak július 11-én született a kislánya, akit mi ezidáig nem láthattunk, hiszen Kriszta pocakja miatt az utazás Münchenig elképzelhetetlen volt, illetve ők se mertek Magyarországra utazni, amíg a baba kicsit meg nem erősödött. Amellett, hogy mi is most láttuk először Juliskát, a két unokatestvér is most találkozott először. Ebből a nagy eseményből Juliska sokkal többet fogott, mint Csanád: Juliska érdeklődve figyelte azt a kicsi nyekergő, mekegő, fel- felsíró csomagot, talán még értette is, hogy Csani mit akart kifejezni. És vajon mit akarhatott? Kisfiúnk még soha nem látott, hallott, szagolt ekkora rakás ismeretlent maga körül, ennek megfelelően kicsit nyugtalanabb volt, és a szoptatás után nehezen ment az alvás. Emiatt az ajándékokat nem is személyesen vehette át, hanem csak a vendégsereg távozása után mutattuk meg neki azokat. A sok szép body-ba, rugiba és játékba teljesen belefáradt:

VIDEÓ: Csani születése után 1 órával

Most jutottunk odáig, hogy videókat szerkesszünk, és töltsünk fel Csanádról. íme az első:

Az első két hét

Hát szó, ami szó: Csanád étkezési és alvási szokásait a „Mindennapi élet” bejegyzésben kicsit elkiabáltuk. Pontosabban most is szépen étkezik, de a mindennapi programba felvett egy új tevékenységet: küzdelem a hasfájással. Szegénykénknél ez görcsös összehúzódások, felsikoltások, és órákig tartó nyöszörgések formájában jelentkezik. Ami rosszabb, hogy emésztése adaptációinak ezen folyamatát rendszerint éjfél és hajnali négy óra között végzi. A szülők persze tapasztalatlanok: amíg Csanád éjfélig édesdeden alszik, addig mi beszélgetünk, Karácsonyra készülünk, sőt egy-egy pillanatig akár tévézünk is. Ennek köszönhetően Csanád éjfél és négy óra közötti őrzésétől teljesen kipurcantunk.

Amióta a védőnő és a doktor bácsi is egyöntetűen javasolták az Infacol nevű szert, amely Csanád hasgörcseit nem a májon felszívódva, hanem fizikai módon csökkenti (a pukik felületi feszültségét csökkentve, az egyes buborékokból habot képez, amely így kevésbé feszít), azért jobb a helyzet.

A második héten a felmentő sereg is megérkezett: Kriszta apukája hozta el anyukáját hozzánk, hogy segítsen minket az ünnepekre való felkészülésben.

Marika néni igen sokat és igen lelkesen segített, hiszen folyamatosan első unokája közelében süröghetett.

Én pedig intézhettem a karácsonyi bevásárlást, beszereztem az ajándékokat, s közben egy érdekes dologra lettem figyelmes: HIÁNYZIK a gyermekem! Azután, hogy az első héten folyamatosan vele voltam, a másodikon már lényegesen több időt voltam távol otthonról. Űr keletkezett bennem! Sokan kérdezték tőlem, hogy jelent-e már nekem valamit kicsi Csanád. Hát ő lett a mindenem. Szeretem, ahogy néz, ahogy alszik, ahogy brekeg, mekeg, és minden létező hangot hallat.

Szopizás otthon

A védőnő felvilágosított minket, mennyit is illik gyarapodnia egy újszülöttnek: heti 100-150 grammot. Látván az étkezőasztalra kihelyezett babamérlegünket óva intett minket, hogy ne mérjük a szopizásokat, mert csak stresszeljük vele magunkat.

Hát ezt a kérdéskört ott rontotta el, hogy azt is elárulta, hogy naponta mennyit kell ennie a babának: meztelen súlyának 1/6-át +/- 15%, azaz Csanád esetében ez aktuálisan minimum 465 gramm! Hát anyuka gyomra egyből görcsbe rándult, mivel Csanika még mindig eléggé „cicin bealvós” volt és az aznapi szopi adagunk olyan messze volt a célértéktől, mint Makó Jeruzsálemtől.

A bealvások miatt (lásd a képen pl.) ráadásul fejtem is és cumisüvegből adtuk oda Csanádnak a tejcsit, mivel azzal gyorsabban, még a bealvás előtt végzett. No erre is felszisszent a védőnő: veszélyes a cumi, le fog szokni a ciciről, mert a cumisüvegből könnyebb szopizni. De hát kérdem én, ha választani kell, hogy ciciből és cumisüvegből, de eleget eszik vagy csak ciciből, de nagyon keveset eszik a baba, melyik anyuka választaná az utóbbit? Cserébe kötöttünk egy kompromisszumot: csak egyszer kap cumisüvegből egy nap, úgy hogy előtte nem szopizott, így kisebb a „cumizavar” kockázata. Ez a megoldás cirka két napig működött, Csanika ugyanis – hála istennek - egyre nagyobbakat szopizik és kiüríti a cicit, így nincs mit fejni. Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki kezd beállni a kereslet-kínálat egyensúlya. Már csak amiatt aggódok, hogy elegendő lesz-e ez a megfelelő súlygyarapodáshoz…

A védő néni és a doktor bácsi látogatása

Pénteken délután érkezett a védőnőnk az első otthoni vizitre. Elméletben elmondta az alapvető babaápolási és etetési tudnivalókat és feltettük neki kérdéseinket. Ezután következett a gyakorlat. Megnézte Csanád csecsemőreflexeit, melyekből egytől egyik jelesre vizsgáztunk. Pl. hason fekve a talpát csiklandozva a baba elkezd kúszni. Ha megijed, akkor szétveti kezét-lábát és ölelő mozdulatot tesz. Csanád ilyenkor úgy néz ki, mint egy kis pókocska, olyan hosszú a kis keze-lába, de hasonlít egy karmesterre is, aki éppen beint a zenekarnak.

A különféle csecsemő megfogási technikákat is megmutatta a védőnő, így most már Endre is bátrabban fogja Csanikát. Ez például az úgynevezett „apa-fogás”:

A doktor bácsi hétfőn érkezett. Izgultunk, hogy elnyeri-e Csanád tetszését, elvégre is sokáig fogja gondját viselni a bajban, így fontos a bizalom. Elsőre jól sikerült a találkozó, a doktor bácsi is odavolt Csanikáért, hogy milyen szép kis formás baba, arról nem is beszélve, hogy teljesen egészséges és Csani is kerek szemekkel, békésen szemlélte az ő doktor bácsiját, és elégedett pukikkal adta tudtunkra, jóváhagyta döntésünket az orvost illetően.

Mindennapi élet

Nem akarom elkiabálni, de hát tulajdonképpen nem is olyan gáz. Azt hittem, hogy az első hetekben éjt nappallá téve, a fáradtságtól holdkórosan ugráljuk körül a kis Csanádot. Ehhez képest már a harmadik otthon töltött nap után látható egy fajta napi ritmus: Csanád kb. fél órát cicizik, utána egy órán keresztül eregeti a galambokat, az erőlködéstől álomba szendereg, és kb. 2 órát alszik. Alvásból vagy ő maga ébred, vagy anya kelti, és akkor jön a pelusellenőrzés. Innentől minden kezdődik elölről. Mivel ilyen jól látható a napi program, megfelelő tervezéssel és felkészüléssel a szülők 12 óra alatt akár nettó hét órát is alhatnak, igaz 1-2 órás részletekben. A nem alvással töltött időben Anyu elsődleges feladata Csanád kiszolgálása, és ellátása: szoptatás, peluscsere, öltöztetés-vetkőztetés. Apu annak érdekében, hogy Csanádnak még a közelébe se kelljen menni, amikor a pelenkázás zajlik, minden más házi munkát bevállal: főz, mosogat, takarít, bevásárol. stb. és persze Csanáddal is minél többet időzik: ennek érdekében ő végzi a büfiztetést, a szoptatást megelőző, majd lezáró mérlegezést, és gyakran ringatja álomba a kicsit. (Cici közelében nem tud elaludni - höhö, az én fiam!)