Utolsó nap a bölcsiben

Július utolsó hetében Szabi járt még egy hetet bölcsibe. Utolsó nap könnyes búcsút vettünk Ancsa nénitől:

Szabi is tudta, hogy aznap van utoljára, mindent végigmutatott nekünk utoljára. A következő képek Szabi bölcsis életének emlékképei. A jeltábla:

A csoportszoba:

Autókázás kicsit fáradtan:

Kis kuckóban fetrengeni jó:

A nagy kedvenc, a Frédi-Bénis autó:

Még egy búcsú pelusozás vagy nem tudom mi, mert már bugyi van rajta:

Ez itt az én törölközöm:

Felső sor harmadik szekrényke, a házikó:

A cipőm helye:

Kis házikó a bejáratnál, minden hazamenetelkor becsöngettünk:

Mint ahogy minden hazamenetelkor, most utoljára is végigsétáltunk ezeken a farönkökön:

Viszlát bölcsi, viszlát Ancsa néni, mindent nagyon köszönünk!

Gyerekek nélkül

A nyár közeledtével szembesültünk azzal, hogy a gyerekek ovi és bölcsi szünete nem egyszerre van, így 6 hét szünet helyett 8 hét gyerekfelügyeletet kell megoldanunk. Nyár elején készítettünk egy beosztást, hogy mikor ki és melyik gyerekkel lesz, beterveztük a közös nyaralásokat Ritáékkal és Rózsa mamáékkal. Ez mindjárt a legelején borult, amikor is az ovizárás előtt két héttel kiderült, hogy a Süni csoportból Csanádon kívül egyetlenegy kislány fog járni oviba az utolsó két hétben, az óvónénik már elmentek szabadságra, egyetlen összevont csoporttal működik az egész óvoda. Számunkra ismeretlen volt még ez a jelenség: az iskoláskorú testvérek miatt gyakorlatilag az iskolai évzárók után drasztikusan lecsökken az óvoda létszáma, ugyanez igaz az ovikezdésre, amikor szintén 1 hétig minimál üzemmód van. Magyarán ezt azt jelenti, hogy nem 8 hetet kellett megoldanunk nyáron, hanem alsó hangon 10-et, ha nem akartuk, hogy idegen csoportba/oviba (augusztusban ez volt a szitu) járjon a gyerek. Szóval borult a precíz kis tervünk, többször improvizálnunk kellett, balatoni nyaralást előrébb hozni, nagyszülőket és szabadságokat átszervezni, olykor bébiszittereket is igénybe venni.
A Dániel nagyszülőknél július második felében nyaraltak a fiúk. A fiúk nagyon élvezték a kertes ház adta lehetőségeket, ahol lehet mezítláb játszani a kertben, pancsolni az udvaron, egész nap jó levegőn lenni. Voltak csavarogni a városban,

kirándulni Pákozdon a Katonai Emlékparkba, strandoltak Siófokon, babot fejtettek,

kismalacokat etettek Sándor Jóskáéknál. Jól bírták nélkülünk, de azért sokat kérdezgették, hogy mikor megyünk értük, főleg Szabika. Nekünk is furcsa volt gyerek nélkül, 4 és fél éve nem fordult ez elő. Voltunk moziban, munka után barátokkal borozni, rácsodálkoztunk, hogy kiépült és mekkora éjszakai élet van a Deák tér környékén.

A fehérvári nyaralást követő héten Endre lett volna a bébicsősz, de Murphy alapon közbejött neki egy váratlan munka, így ismét improvizálnunk kellett néhány napot. Nem sokat, mert Rózsa mamáék bejelentkeztek és óvatosan puhatolózni kezdtek, hogy tulajdonképpen mi lenne, ha visszavinnénk a gyerekeket Fehérvárra, olyan jó volt nekik unokázni. Nem kellett kétszer mondaniuk! :-)

Szabi és a szobatisztaság

Lévén, hogy Szabit felvették szeptembertől az oviba, egyetlen feladatunk maradt a nyárra: a szobatisztaság. A témától nem idegenkedett sohasem Szabi, a bölcsiben is már többször vécézett a többiekkel, de azért az időnyomás miatt kicsit féltem a projekttől. A nyári szünet a bölcsiben két részre volt osztva, úgy döntöttünk, hogy az első felében abszolváljuk a feladatot, ez pedig épp egybeesett a balatoni nyaralásunkkal. Első blikkre logikusnak tűnt a strandolás idejére időzíteni a dolgot, később ezt átértékeltem. Azzal ugyanis nem számoltam, hogy nem privát strandon leszünk, márpedig Szabika ott ürített, ahol a szükség érte, legyen az homokozó vagy a szomszéd plédje melletti füves terület, legyen az kis vagy nagy dolog. Aki pedig közelebbről ismeri Szabikát az pontosan tudja, hogy ez bizony napi több nagy dolgot is jelent, gyors az anyagcseréje a kislegénynek. 1-2 kellemetlen élmény után a következő jelenetek zajlottak le a strandon. Anyuka árgus szemekkel figyeli kisfiát, az mikor kezdi letolni a gatyáját. Anyuka a legkisebb jelre villámgyorsan startol, minden másodperc számít, hiszen aki ismeri Szabikát, az azt is tudja, hogy nem csak, hogy sokat kakil, de azt villámgyorsan teszi, az olasz csavaros fagyigép megszégyenülten bújik el mellette. Az esetek egy részében sikerült elkapnom és egy diszkrétebb, strandolóktól messzebb eső helyre vinnem, másik részében viszont már csak a végeredményt próbáltam pironkodva nyomtalanul összetakarítani. Ahogy teltek a napok egyre inkább javult a részidőm és persze Szabika is kezdte megérteni a lényeget, a kis dolgát elkezdte egy távol eső fa tövében intézni:

Nagy dolog előtt pedig abban maradtunk, hogy előbb szól és akkor anya elviszi. Persze a "szól" és a "már jön" között néhol annyira kevés idő telt el, hogy mehettem gatyát mosni...

Itthon nem volt semmi gond, minden ment ügyesen a vécébe, merthogy a civilizált gyerek a nappali közepére azért mégsem kakil. Aztán következett a fehérvári nyaralás a Dániel nagyszülőknél. Itt a kertben Szabikát ismét megcsapta a szabadság és a természet lágy ölének csábító szele és ismét visszatért a nomád életmódra a nagyszülők legnagyobb bánatára. A kellemetlen ebben az volt, hogy utána 1 hét bölcsi következett. A bent létnél nem is volt semmi gond, de az udvaron Szabikánál azonnal beindult a pavlovi reflex és egy fa tövébe kucorodott. Hát nem mehet minden elsőre simán, a végeredmény a lényeg: szeptemberre egy szobatiszta Szabika ment oviba.

Ui: decemberben véletlenül az éjszakai pelusról is leszoktunk, amikor is elfelejtettem pelenkát vinni Fehérvárra. Ezt csont nélkül abszolváltuk, persze az is igaz, hogy előtte már nagyon régóta száraz pelussal ébredtünk. Viszlát pelenka!!!

Zamárdi kalandpark

Egy másik szelesebb, borúsabb napon felkerestük a szomszédos Zamárdi Kalandparkját. Még sohasem voltunk ilyen helyen, nagyon meglepődtünk, hogy mennyire kiépített és igencsak népszerű hely ez.

A gyerekeknek is szuper minipályák vannak kialakítva, a sikerélmény minden korosztálynak garantált.

Felszerelkeztek:

Na, megyek a bányába:

Úgy láttuk, hogy kb. Szabi az alsó korhatár, aki még élvezni tudja ezt, a kisebbeknek már nincs meg a kellő magasságuk és kondíciójuk a pályához. Szabinak is kellett néha segíteni, de összességében majdnem végigment mindhárom pályán, a harmadik pálya elején fáradt csak el. Többen rákérdeztek, hogy mennyi idős ez a kis tökmag, hogy ilyen ügyesen nyomja:

Csaninak iszonyatosan tetszett ez az egész. Ő amúgy is imádja a kütyüket, zárakat, mechanikus szerkezeteket, itt aztán kedvére pakolgathatta a karabinereket. Végig nagyon fegyelmezetten követte az oktatáson hallottakat: mindig legyen becsatolva legalább egy karabiner, a két karabiner becsatolása pedig ellentétes irányba kell történjék.

Nem csak a becsatolás ment profin, hanem a mászás is. Én őszintén mondom ledöbbentem Csani teljesítményén. Az utóbbi időben úgy megerősödött és nagyon ügyesen veszi a kihívásokat:

 

 Levezetésképpen vízi dodzsemeztünk egy jót, nehogy már szárazon menjünk haza:

Tihanyi Belső-tó

A balatoni nyaralás alatt szerencsénk volt az időjárással, 1-2 nap volt csak felhősebb, szelesebb idő, az meg már pont kellett, hogy kicsit kimozduljunk és mást is csináljunk, mint strandoljunk és lángossal tömjük a hasunkat. Átkompoztunk Tihanyba a Belső-tóhoz:

Mindig elvarázsol:

 

A tó mellett van egy szuper kis játszótér faragott fa játékokkal:

Ennek a két kis szobrocskának Csani nagyon megörült, hisz az oviban a Süni csoportba jár és gomba a jele:

Repül a repül a Szabika:

 

Szabika zsenge korában nem viselkedett valami elegánsan Matyikával. Mára azonban már többszörösen kárpótolta őt:

Nagyon szereti Matyikát, babusgatja, ölelgeti, puszilgatja, aki ezt rendkívül jól tolerálja:

Piknik festői környezetben:

Kakaózás stílusosan:

A Belső tavat csónakon is felfedeztük. Nem rémlik, hogy lett volna bármiféle baleset, de akkor miért vizes itt Szabika feje?

 

Hazaindulás előtti búcsú-jégkrém a tűzoltó szekéren:

Pihenő

Gyerekkel nyaralni nem az a kimondottan pihentető semmittevés, néha jó lenne egy kicsit szusszanni, kikapcsolni őket. Homokos vízparton erre egy kitűnő módszer a homokba ásás és még a gyerek is élvezi:

Hát igen, hatásosabb, ha mindkettőt beássuk :-)

Még Szárszó

Szárszón nagy bánatunkra megszűnt a Pista büfé. Nagy kár, mert a sült hekkjük tökéletes volt. Sajnos az új üzemeltetőnek nem sikerült tartani a színvonalat, cserébe ők is kedvesek, ráadásul Süsü büfére keresztelték át a falatozót, a falra pedig egy jókora Süsüt is festettek. Egyik nap egy igazi Süsü is megjelent a büfénél, amit Csani korlátozottan fogadott lelkesen. Szabika azért pózolt egyet, persze csak ha én is:

Csani csak a festett Süsüvel volt hajlandó:

Kukoricások:

Fagyi és jégkrém töménytelen mennyiségben:

Jutalom a nap végén:

Málnázás:

Matyikát is megetette:

Apropó Matyesz gombóc, ő is nagyon élvezte a Balcsit és a társaságot:

 Apa és az ő kockahasa:

Esti romantikus naplementés-hattyúetetős: