Lévén, hogy Szabit felvették szeptembertől az oviba, egyetlen feladatunk maradt a nyárra: a szobatisztaság. A témától nem idegenkedett sohasem Szabi, a bölcsiben is már többször vécézett a többiekkel, de azért az időnyomás miatt kicsit féltem a projekttől. A nyári szünet a bölcsiben két részre volt osztva, úgy döntöttünk, hogy az első felében abszolváljuk a feladatot, ez pedig épp egybeesett a balatoni nyaralásunkkal. Első blikkre logikusnak tűnt a strandolás idejére időzíteni a dolgot, később ezt átértékeltem. Azzal ugyanis nem számoltam, hogy nem privát strandon leszünk, márpedig Szabika ott ürített, ahol a szükség érte, legyen az homokozó vagy a szomszéd plédje melletti füves terület, legyen az kis vagy nagy dolog. Aki pedig közelebbről ismeri Szabikát az pontosan tudja, hogy ez bizony napi több nagy dolgot is jelent, gyors az anyagcseréje a kislegénynek. 1-2 kellemetlen élmény után a következő jelenetek zajlottak le a strandon. Anyuka árgus szemekkel figyeli kisfiát, az mikor kezdi letolni a gatyáját. Anyuka a legkisebb jelre villámgyorsan startol, minden másodperc számít, hiszen aki ismeri Szabikát, az azt is tudja, hogy nem csak, hogy sokat kakil, de azt villámgyorsan teszi, az olasz csavaros fagyigép megszégyenülten bújik el mellette. Az esetek egy részében sikerült elkapnom és egy diszkrétebb, strandolóktól messzebb eső helyre vinnem, másik részében viszont már csak a végeredményt próbáltam pironkodva nyomtalanul összetakarítani. Ahogy teltek a napok egyre inkább javult a részidőm és persze Szabika is kezdte megérteni a lényeget, a kis dolgát elkezdte egy távol eső fa tövében intézni:
Nagy dolog előtt pedig abban maradtunk, hogy előbb szól és akkor anya elviszi. Persze a "szól" és a "már jön" között néhol annyira kevés idő telt el, hogy mehettem gatyát mosni...
Itthon nem volt semmi gond, minden ment ügyesen a vécébe, merthogy a civilizált gyerek a nappali közepére azért mégsem kakil. Aztán következett a fehérvári nyaralás a Dániel nagyszülőknél. Itt a kertben Szabikát ismét megcsapta a szabadság és a természet lágy ölének csábító szele és ismét visszatért a nomád életmódra a nagyszülők legnagyobb bánatára. A kellemetlen ebben az volt, hogy utána 1 hét bölcsi következett. A bent létnél nem is volt semmi gond, de az udvaron Szabikánál azonnal beindult a pavlovi reflex és egy fa tövébe kucorodott. Hát nem mehet minden elsőre simán, a végeredmény a lényeg: szeptemberre egy szobatiszta Szabika ment oviba.
Ui: decemberben véletlenül az éjszakai pelusról is leszoktunk, amikor is elfelejtettem pelenkát vinni Fehérvárra. Ezt csont nélkül abszolváltuk, persze az is igaz, hogy előtte már nagyon régóta száraz pelussal ébredtünk. Viszlát pelenka!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése