Pünkösd indiai módra

Pünkösd vasárnapunkat Csaniék egyik legkedvesebb játszópajtása, Panka társaságában töltöttük el, anyukájával kivittük őket a Pünkösdi Sokadalomba a szentendrei Skanzenbe, ahol ők még nem jártak.

 

Ami a leginkább megmozgatta a fantáziánkat az az "Ismerd meg Indiát!" program. Ennek keretében egy indiai tánccsoport előadását tekinthettük meg a tűző napra felállított színpadon, aminek köszönhetően jól le is égtünk, lévén, hogy talán ez volt az első igazi meleg nyári napunk idén. Ami az előadást illeti, az egy dolog, hogy Csani az egészet végigülte (nem volt rövid!), ami nem kicsi teljesítmény egy 4,5 évestől, de ráadásul hihetetlen érdeklődéssel, tátott szájjal figyelte az "idegen" kultúrát. Nem is csodáljuk, a magyar néptáncosok után merőben más volt egy indiai néptánc.

Persze más a népviselet és a tánclépések, mozdulatok is homlokegyenest különböznek, de a leglényegesebb különbség abban rejlett, hogy az indiai táncelőadás sokkal inkább egy színielőadás volt, igazi történettel. Csanit lenyűgözték a szereplők és a maszkjaik. Volt gonosz és jó harcos, no meg egy tigris, ami hatalmasakat vetődött a színpadon:

 

Csanit az előadás még sok-sok héten át inspirálta, otthoni előadásai alkalmával ő is "hindi" nyelven beszélt és különös táncelőadásokkal szórakoztatott minket.

Szabi és Panka hamarabb megunták az egy helyben ülést és mozgalmasabb program után néztek. Így bukkantunk rá a Jánossomorjai fogadalmi kápolnában a gyönyörűséges pünkösdi templomdíszítésre,

majd a kolompos kötélhúzásra, no meg a busómaszkkészítő mesterre. No ki van a maszk alatt?

Grimaszok

Miközben válogattam a mama szülinapi képeit, ráakadtam néhány gyöngyszemre. Nem mindig vagyunk mi se fotogének :-)

Rózsa mama 58

Rózsa mama születésnapját 2 körben ünnepeltük. Egyszer a napján Budapesten egy nagycsaládi nálunk alvós buli keretében:

A fehérvári köszöntést összekötöttük az Anyák napozással is. Julcsi mécsestartót festett a mamának, Csani pedig ujjfestési technikával virágot készített az oviban. Egy szép versike is került a virág mellé, az óvónénik így gondoskodtak arról, hogy a nagyszülők se maradjanak ki az Anyák napi ríkatásból.

Még egy torta...

...aminek egyesek örülnek is nagyon:

Rózsa mama az unokák gyűrűjében:

Anyák napi bőgetős

Vigyázat, a következő sorok megzavarhatják egyes olvasóink nyugalmát!

Az Anyák napja volt az az esemény az oviban, ami előtt nagyon izgultam. Nagyon könnyen meghatódok ugyanis és nem nagyon akartam a többi szülő előtt rázkódva zokogni, még akkor sem, ha tudom, hogy mások is azt teszik. Az a problémám, hogy sok ember előtt fogok bőgni, szerencsére megoldódott: mint kiderült, Csaniéknak nincs közös Anyák napi produkció. Ehelyett közösen megtanultak egy nagyon kedves verset, amit minden gyerek négyszemközt elmondott az édesanyjának. Na jó, 8 szemközt, ugyanis Gabi néni és Mama néni is jelen voltak. Úgy csináltak, mintha ők lennének Csani kis segédei, de ez csak álca volt, valójában paparazzók voltak ők, akik titkon megörökítették a meghitt pillanatokat. Engem nagyon váratlanul és meglepetésként ért, ahogyan Csanád köszöntött engem. Azt hittem zavarban lesz, szégyenlősen lesüti majd a kis szemét, nem akar majd mondani semmit, és én ezt már gondolatban jó előre fel is oldottam egy hatalmas nagy öleléssel. De nem ez történt: Csani nagy komolyan kiválasztott egy szép gerberát, szemembe nézett azzal a mélyreható gyönyörű kék szemeivel és a szemeivel mosolyogva, ám mégis komolyan, el nem engedve a tekintetével, elmondta nekem ezt az aranyos kis verset:

Osvát Erzsébet: Ha nagy leszek

Ha nagy leszek, és te kicsi,
Tiéd lesz a babakocsi.
Kiviszlek a játszótérre,
Lepkét kergetni a rétre.
Én dolgozom, te majd játszol,
Várat építsz, fára mászol.
A boltba is én megyek,
Hozok cukrot, kenyeret,
Banánt is, mert szereted.
Hazajövök, ölbe veszlek,
Úgy szeretlek!
Úgy szeretlek!

A végén jött a nagy ölelés, szem nem maradt szárazon. Köszönöm az óvónéniknek, ez így sokkal bensőségesebb volt, mint egy közös nagy Anyák napi ünnepség!

A szépen feldíszített asztal az anyukák virágaival:

  Itt még nem sejtettem mi vár rám:

 

 Itt már kapiskálom:

 

Anya és fia:

Produkció

Csani és Szabi egyik legkedveltebb játéka itthon a fellépősdi. Zenészek és/vagy táncosok ők ilyenkor, mi pedig a nézőközönség. Az ihletet többek között számos megtekintett gyerek (és nem gyerek) koncert, táncprodukció adta. Szabika itt egy komplett performanszt ad elő, amit Gryllus bácsi ihletett. Úgy tűnik a körítés fontosabb, mint maga a produkció: a művész úr "behangosít", a nézőközönség nyomásának engedve gyorsan lezavar egy "cickom-cickom"-ot szolid kezdéssel, majd metálos bekeményítéssel, meghajol, integet a közönségnek, színpadról le, visszajön és benedvesíti kiszáradt torkát:

Egy másik dal a repertoárból gyönyörű hajlításokkal tarkítva, a "Nézd meg lányom, nézd meg jól...":

"Hegedül a kisegér" nagybőgő kísérettel:

Másik előadóművészünk stílusa kifinomultabb, ő inkább a lágy balladákat kedveli akusztikus gitárkísérettel, professzionális lezárással. A "három szabólegények":

És jöjjön két közös produkció: a "Csipkefa bimbója", a mikrofonnál Szabi, a gitárkíséretet Csanád szolgáltatja, aki kiválóan hozza a faarcú zenész figuráját:

És egy meghökkentő táncos produkció az én ruhásszekrényem által szponzorálva:

Óbuda napja

Óbuda napján elég aktívan részt vettünk. A népi játszótéren ezúttal nemcsak nézték, de ki is próbálták az ügyességi játékok nagy részét. Szabi a "kakas-kosárlabda" feladatot még erőből próbálta megoldani, Csani már ügyesen rájött a helyes technikára.

Falusi körhinta:

Szabika a gólyalábasoktól kicsit megilletődött, de aztán érdeklődve nézte a produkciót. Közben fél percenként megkérdezte, hogy "de hol van a bácsi lába?":

Egy hagyományőrző egyesület képviseletében voltak huszárruhába öltözött bácsik. Szabika annyira megilletődött, hogy elfelejtett tiltakozni, amikor egy közös fotó erejéig egy vadidegen bácsi ölbe kapta és a fejébe húzta a madártollas sisakját. Csani szívesen "kipróbálta" a korabeli fegyvereket:

A Balkán Fanatik egyik legifjabb rajongója az első sorban csápol:

Római és Omszki tó

Rengeteg okot tudnék mondani, hogy miért is szeretünk Csillaghegyen lakni. Ezek közül az egyik, hogy, ha nincs sok ideje az embernek a zöldbe menni, akkor is pár perc közelségben vannak olyan jó kis helyek, mint a Róka-hegy, a Római part vagy az Omszki-tó. Dolgos, zsúfolt hétvégéinken arra mindig tudunk szánni 1-1,5 órát, hogy legalább ezekre a közeli helyekre eljussunk és szabad levegőn legyünk.

A Rómain a gyerekek kedvenc helye ez a hatalmas kidőlt fatörzs. Megfelelő vízállás esetén egész a víz fölé nyúlik, így a szülőknek lehet izgulni, mikor pottyan a csemetéjük a Dunába:

 

 

Az Omszki-tónál a melegebb idő beköszöntével extra szórakozási lehetőséget biztosítanak a tavon wakeboardozók. Csak a gyerekeket kell csitítani időnként, hogy ne kommentálják fennhangon, hogy "itt jön az ügyes bácsi / itt pedig a béna bácsi!":