Húsvét és csoki

Csani csokievésének egészen 2 éves koráig gátat tudtunk szabni. Aztán jött a Mikulás és beindult a csokievés. A csokimikulások hál istennek elfogytak, a kegyetlen szülők pedig nem igyekeztek gondoskodni az utánpótlásról. A húsvéti nyuszi a nagyszülőkkel és rokonokkal karöltve persze Csani segítségére siettek, töménytelen mennyiségű csokoládét zúdítva elsőszülöttünkre. Őszintén szólva erre a mennyiségre tényleg nem számítottunk, köszönjük szépen, jövőre azért elég lesz a fele is :)

Pusztítjuk mi is önfeláldozóan a készletet, de Csani is rájár rendesen, azaz rájárna ha elérné. Így csak minden egyes étkezés előtt/alatt vívunk kisebb-nagyobb csatákat, hogy még mennyi "normális" ételt kell elfogyasztania Csaninak, mielőtt kapna csokit. Egy tipikus húsvéti ebédünk:Szabinak ez volt az első húsvétja és egyben az első nagyobb utazása is, meglátogattuk ugyanis a debreceni nagyszülőket. Sanyi papát régen láttuk, először jó alaposan szemügyre vették egymást, de aztán nagy haverok voltak:Húsvéthétfőn aztán csinosba öltözött Szabi is, és Fehérvárott locsolkodott. Dániel papával itt épp a teendőket egyeztetik:Szabi még csak távolról szemlélte, ahogyan Csani keresi a kertben a tojásokat, jövőre már együtt gyűjtik! És valahogy úgy sejtem az evésből sem fog kimaradni.

Kendő

Itt a jó idő, végre kevesebb ruhát lehet adni a gyerekekre is. Eljött az idő, hogy bevessem ismét a hordozókendőt. Amint már korábban írtam, Szabi a késő délutáni játszóterezéseket ébren tölti. Ha jó a hangulata, akkor egy darabig elvan ugyan a babakocsiban, főleg, ha időnként fölé-fölé hajolnak mindenféle arcok és gagyarásznak neki. Szórja a mosolyokat mindenfelé a kis drága, de egy idő után rimánkodik az ölembe. Hogy ez ne legyen olyan fárasztó és a két kezem is szabad legyen a Csanival való játékra, jól jön a hordozókendő. Gondoltam én, mivel Csani nagyon szerette. Szabinak azonban eddig felemásan jött be a dolog. Elsőre nagyokat vigyorgott benne, de fél óránál többet nem volt hajlandó benne maradni. A következő két próbálkozásom, azonban még hamarabb kudarcba fulladt. Talán még a felkötést kell tökéletesítenem (például magasabbra köthetném, hogy kilásson a vállam fölött), de az is lehet, hogy még mindig túl sok a ruharéteg rajtunk és az zavarja. Most jegelem egy kicsit a témát, aztán még próbálkozunk, ha még melegebb lesz!

Almázunk

Az első baba életének minden fontos mérföldkövét igyekszik az ember szépen megélni és megörökíteni. A másodikét is, ha az elsőszülött hagyja :)

Huszárgyerek, huszárgyerek...

Csani dédapja huszártiszt volt a II.Világháborúban, azon kevesek közé tartozott, aki a doni ütközetet követően, amerikai, majd francia hadifogság után 1947(!)-ben hazatért. Tettei miatt kétszer is kiérdemelte a vitézi lovagrendbe való felvételt, azonban a Bazilikában tartott ceremónián már nem vehetett részt, halálos ágyán avatták vitézzé. Nagyapja szintén lovagolt a hadseregben, én már csak sport iránti szeretetem miatt ülöm meg szőrén a lovat. Persze, hogy megmutattam Csaninak is, hogyan kell nyeregbe pattanni. Egyébként is a huszárok ragadták meg a március 15-ei ünnepből a legjobban a kis képzeletét:

(A képek március 15-én készültek a Széchenyi-hegyen, csak a munka miatt kicsit megcsúsztam a videószerkesztéssel...)

Apát osztják

...méghozzá jelen esetben két oldalról!
Csaninak van egy olyan rossz szokása, hogy, ha valami nem ízlik neki vagy túl nagy a falat, akkor elegánsan kihajol az etetőszékből és a földre köpi a félig megrágott ételt. Guszta tud ez lenni, próbáljuk leszoktatni róla, egyelőre kevés sikerrel.
Múltkor Endre etette Csanit, és lejátszódott a fenti jelenet. Elkezdtem osztani szegény Endrét, hogy persze, mert biztos túl nagy volt a falat, azért köpte ki. Endre lelkiismeretesen bepróbálkozott egy kisebb falattal, mire Csani megadta neki a kegyelemdöfést:
- Nem kérek, hát most köptem ki!

Bók

Csani kérdezi Marika mamát:

- Mama, mi az ott a nyakadban?

- Lánc.

Erre jött nekem az ihlet és elénekeltem neki a Lánc lánc eszterláncot, úgy, hogy a végére behelyettesítettem Csani nevét: "Forduljon ki Csanika, Csanikának lánca."

A dal végén Csani konstatálta:
- Csanikának nincs lánca. Az csak az öregeknek van.
Kösssz.

Szabi féléves

Szabika a hatodik hónapban az ügyesedésre koncentrált és hosszra gyúrt. Megnyurgult a kislegény, már nem olyan kis hurkás, mint volt, 68 centi és 7,6 kiló. És, hogy a védőnénink se csóválja a fejét a státuszriporton, pont mint anno a bátyja, féléves szülinapja előtt néhány nappal Szabika produkált egy hasra fordulást. Mióta ez sikerült, olyan lett, mint egy keljfeljancsi, azaz inkább "hasrajancsi". Amint leteszem a földre a hátára, azonnal hasra fordul, majd kis idő múlva elkezd nyekegni és kapálózni, mint egy kis cserebogár, hogy fordítsuk vissza. Ez azért is furcsa, mert elvileg már hasról hátra tud forogni, ezek szerint az még nem olyan tudatos mozdulat neki. A hason levést már egész megkedvelte, egyre tovább bírja így és már elfordul jobbra balra, ha talál valami érdekes megkaparintani valót. Csani azért szokott alkalmazni némi cenzúrát ez ügyben.

Az éjszakáink 5 hónapos kora óta borzalmasak. Egy darabig még számoltam hányszor ébred, de mikor ennek számossága meghaladta a 4-et, feladtam. Nem tudom pontosan, mitől ébred ilyen sokszor, biztos a mozgásfejlődés is bezavar, mint anno Csaninál, de fogzik is nagyon. Látni még nem látni fogacskát, de az utóbbi napokban már csak úgy tudom elaltatni nappal is és este is, ha bedörzsölöm az ínyét Dentinox géllel, addig keservesen sír szegénykém. Ez a gyakori ébredés el is vette a bátorságunkat a tesók összeköltöztetésétől. Szokták kérdezni tőlem, milyen baba Szabika Csani után. Én erre csak azt tudom mondani, hogy más. Anyukám szerint kiszámíthatóbb baba, mint Csani, jobban tudni, mi a baja, mit szeretne. Talán. De az is lehet, hogy csak rutinosabb vagyok, illetve Szabinak többet kell várnia, amíg megoldom a problémáját és mire odajutok, addigra már világosan látom, mi a nyügi tárgya. Meggyőződésem, hogy szegénykémnek az lesz az első szava, hogy "mindjárt". Lehet, hogy ezért is olyan mosolygós, mert neki már nagyobb marketingre van szüksége a figyelem eléréséhez?
Persze a legszebb mosolyokat Csaninak küldi és senki sem tudja a figyelmét úgy lekötni, mint a bátyus, de hát így van ez jól.A féléves szülinapi tortán a gyertya volt a legizgalmasabb, amelyet a bratyinger segített elfújni. Aztán persze segített a tortát elfogyasztani is.