Szabi 3 hónapos

Kezdjük a számokkal: Szabi 62 centi és 6,6 kiló. Súlya számomra elképesztő ütemben növekszik, legalábbis Csanihoz képest. Ő anno ezt a súlyt 4,5 hónapos korában érte el. Azt pedig nem mondanám, hogy Szabi extra sokat eszik, de amikor eszik, azt képes nagyon mohón tenni. Hurkák és vastag combok pedig vannak szép számmal!Milyen is ez az egynegyed éves kisember:

- A fölé lógatott tárgyakat komoly arccal követi, de igazán a fölé hajoló arcok hozzák lázba.

- Hihetetlenül vidám kis teremtés. Hatalmas mosolyokkal ajándékoz meg minket. Nagyon hálás a figyelemért (igazi második gyerek :), a rá szegeződő tekintetért, különösen, ha az mosolyog, hovatovább beszél hozzá.

- Szereti az öklét szopogatni, csak úgy cuppog olyankor és irdatlanul folyik a nyála. Már az is felmerült bennem, hogy fogzik, de azért az még korai volna. A cumit nem fogadja el, kilöki a nyelvével, fintorog és öklendezik tőle.
- Beszélget ("heőőő"), gurgulázik, csúfolódik (nyújtogatja a kis nyelvét) és cuppogva szívogatja a felső ajkát.

- Aktív időszakában meg sem áll a lába, biciklizik fáradhatatlanul. Pelenkázásnál így most már nem csak a bratyó rugdossa a hasam, hanem az öcskös is.- Valószínűleg barna hajú és barna szemű lesz, legalábbis most olyan színű a szeme, amiből szerintem kék már nehezen lesz (Dániel papa legnagyobb bánatára :)
A napirend alakulóban van, ennek legnagyobb kerékkötője jelenleg az a fránya hasfájás. Nagyon szenved tőle szegényke. A korábban jellemző 5-8ig kínlódás eltolódott este 8 és 11 óra közé és sajnos az intenzitása is felerősödött. Van, hogy vigasztalhatatlanul üvölt megszakítás nélkül 1 órát is és semmi sem segít ilyenkor rajta, csak a kifáradás. Azt már végképp kizártuk, hogy az étrendem okozza ezt a jelenséget. Már tejtermékeket sem eszem, csak pucér kenyeret felvágottal, húst rizzsel, krumlival, tésztával. Más hasfájós babák szüleivel is beszélgetve arra jutottam, hogy az igazán hasfájós babákon nem segít semmilyen csodaszer, masszázs, tea (mindet kipróbáltuk), nem nagyon lehet velük mit tenni, csak az idő oldja meg a problémát. És ha igaz a bűvös három hónap, akkor mától nem fáj Szabi hasa!

Gondoskodó

Csani és Endre egy kiadós szánkózós séta lezárásaként nekiláttak hóembert építeni az udvaron. Csani közben a következő párbeszédet kezdeményezte:

Cs: Apuka felveszi a kesztyűt!
E: Nincs nálam, otthon hagytam.
Cs: Apuka, nagyon fázik a kezed?
E: Igen.
Cs: Akkor hazamegyünk!

Mosolygyártó kisiparos

Méghozzá a szorgalmas fajtából:

Koccintás az Újévre

Újév első napján koccintottunk Csanival. Mi pezsgőspohárral, ő pálinkással. Ez annyira tetszett Csaninak, hogy még a kölyökpezsgőt is megitta a poharából, pedig nem szereti a szénsavasat. Egyébként majdnem sikerült éjfélkor koccintanunk, mivel Csani fél 12-ig dajdajozott és nem akart elaludni.És hogy mire koccintottunk? Leginkább arra, hogy 2011-ben egészségesek legyünk és végre együtt ünnepeljük a Karácsonyt!

Szenteste

A karácsonyfát hozzánk a Jézuska hozza, meg kellett hát szervezzük, hogy azt Csani alvásidejében tegye. Csani mostani alvási szokásait tekintve, azt hiszem rekordot döntöttünk karácsonyfa díszítésben. Közben elkészült az ünnepi menü is, de az előkészületek közepette már aggódva figyeltük a kis beteget.

Megható volt a pillanat, amikor Csani megpillantotta a karácsonyfát. Olyan igazi, őszinte, gyermeki csodálattal fogadta. Kis kezei közé fogta az ágakat, megkocogtatta a díszeket és persze nekilátott a szaloncukrok kóstolgatásának és az ajándékok bontogatásának is. Az ajándékozás után asztalhoz ültünk, de már a leves sem ment le a torkunkon Szabi miatt. Elkezdtünk telefonálni az ügyeletre és a háziorvosunknak, végül az ő egyértelmű tanácsára indultunk el a kórházba. Előtte még riasztottuk a nagymamát, hogy Csanit ne kelljen magunkkal hurcolni. A többit már tudjátok...
Aztán a kórházból való hazatérésünk örömére előkerültek a csillagszórók is és ismét ámult a kismanó:

Csana karácsonyi dalokat énekel

Csanát a decemberi télapóvárás és karácsonyi készülődés igen nagy lázban tartotta, ezért szívesen tanult és megjegyzett mindent, ami a hóeséssel, a nagy szakállú bácsival, vagy a karácsonyfával kapcsolatos. A karácsonyfát gyermeki áhitattal csodálta, közben pedig csak dalolt és dalolt:

Szülinap

Próbálom utolérni magunkat a blogon, nem egyszerű. A kórházból hazajöttünk ugyan, de a család egészségesnek hitt fele a változatosság kedvéért egy hasmenéses-hányásos vírussal küzd(ött?). Rajtam szerencsére gyorsan átment (szó szerint), Szabinál igazából fogalmunk nincs, hogy van-e hasmenés vagy nincs, mivel a gyógyszerek amúgy is eléggé meghajtották, másrészt az anyatejes output ugye olyan amilyen. Na inkább nem részletezem tovább.

Hogy szépen sorba haladjak az eseményekkel, kezdem a szülinapi ünnepléssel. Csani már több héttel az esemény előtt nagyon készült. Közkívánatra még a csapból is Halász Jutka Boldog születésnapot című száma folyt nálunk egész nap. Hogy hogy képesek a gyerekek egymás után százszor meghallgatni ugyanazt a dalt és nem megunni? A végeredmény persze az lett, hogy Csani kívülről fújja a nótát, így saját magának is elénekelhette. Ami a szülinapi tortát illeti, gőzmozdonyos vonat formációval készültünk, aminek volt egy mandarinos-kölesgolyós rakománya is. Hogy hogy került a tavalyi szülinapi tortás marcipánelefánt a vonatra? No nem azért, mert a szülők sóherek voltak és nem vettek másik figurát, hanem egész egyszerűen Csaniban nagyon megragadt ez a figura. Mikor a szülinapját emlegettük mindig ezt mondta: lesz torta, meg gyertya, meg kis elefánt. Nem akartunk hát csalódást okozni neki, így lett a tortából egy indiai teherszállító vasút. A gyertyafújás is remekül megy már:

Szabi egész hétvégén iszonyú jó fej volt. Szépen aludt, amíg Marika mamával az ünnepi ebédet és a tortát elkészítettük, majd másnap az ünnepi ebéd alatt is diszkréten szundított. Dániel papa többször is profi módon álomba ringatta, majd ahogy letettük a kiságyba pár perc múlva felébredt. Néhány letevési kísérleten túl voltunk már, mire rájöttem mi a baj: a kiságyának az egyik vége könyvekkel meg van emelve, hogy a feje magasabban legyen, mivel Szabi kicsit refluxos. Szegénykémet állandóan fejjel lefelé tettük be a kiságyba.
A nap hangulatát idézzük néhány fotóval:

Mondanom sem kell rengeteg ajándékot kapott Csani. Azonban aznap a pálmát a játékporszívó vitte el, így legalább Csani is segített a romeltakarításban!