2011. január 8., szombat

Szenteste

A karácsonyfát hozzánk a Jézuska hozza, meg kellett hát szervezzük, hogy azt Csani alvásidejében tegye. Csani mostani alvási szokásait tekintve, azt hiszem rekordot döntöttünk karácsonyfa díszítésben. Közben elkészült az ünnepi menü is, de az előkészületek közepette már aggódva figyeltük a kis beteget.
Megható volt a pillanat, amikor Csani megpillantotta a karácsonyfát. Olyan igazi, őszinte, gyermeki csodálattal fogadta. Kis kezei közé fogta az ágakat, megkocogtatta a díszeket és persze nekilátott a szaloncukrok kóstolgatásának és az ajándékok bontogatásának is. Az ajándékozás után asztalhoz ültünk, de már a leves sem ment le a torkunkon Szabi miatt. Elkezdtünk telefonálni az ügyeletre és a háziorvosunknak, végül az ő egyértelmű tanácsára indultunk el a kórházba. Előtte még riasztottuk a nagymamát, hogy Csanit ne kelljen magunkkal hurcolni. A többit már tudjátok...
Aztán a kórházból való hazatérésünk örömére előkerültek a csillagszórók is és ismét ámult a kismanó:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése