2010. szeptember 5., vasárnap

Vallomás

Egyik este ültünk hármasban a kanapén, Csani épp bújós hangulatban volt. Endrének eszébe jutott, hogy tulajdonképpen már négyesben vagyunk és megpuszilta a pocakomat. Csani erre a pocakomra hajtotta a fejét és nagy meglepetésünkre ezt mondta: "Szeretjük a tesóbabát!"
Meglepődtünk, mert mi ezt így sohasem mondtuk neki, sőt igazából igyekszünk nem sokat beszélni neki a kistesóról, csak éppen annyit és annyiszor, amennyiből tudja, hogy érkezni fog. Ezért még inkább jól esett tőle ezt hallanunk.

2010. szeptember 2., csütörtök

Apja és fia

Mezei András: Apja és fia

Ha apuval megszökünk,
délig haza sem jövünk.
A kezünket zsebre vágva
kisétálunk a világba.

Még hogy ő nagy, én kicsi,
talán ez is valami,
Lábunk előtt fut a labda,
hol én rúgom, hol meg apja.

Ha kifullad a szuflája,
kerekül a tonzúrája,
mintha pingponglabda táncol,
úgy villog ki a hajából.

Aztán meg leülünk,
izzadt ingben lehűlünk,
ehetnénk is az ebédet,
kezet mosunk, bokát, térdet,

mégse legyünk amolyan
szidni való koszosan.
Hazamegyünk jó barátok,
Óbudai vagányok.
*
(* Az eredetiben: Almássy téri vagányok)

Locsoló

Dániel papáéknál sztenderd elfoglaltsága Csaninak a locsolás a kerti slaggal. Először figyelemelterelés gyanánt elkezd virágot locsolni, illetve jelen esetben dinnyét mosni. Kisvártatva 180 fokos fordulatot véve megindul és megcsillan a szemében a rosszaság, céloz és lő! Garantáltan senki sem marad szárazon.

2010. augusztus 31., kedd

Telepátia

Írtam egy listát magamnak, hogy a kistestvér érkezéséig mi mindent kell előkészítenem, úgy mint kis ruhák mosása, vasalása, babakocsi kipucolása, a játszószőnyeg kimosása stb. Csani még aznap a délutáni alvása után elővette szobája sarkából a hónapok óta érintetlenül porosodó mózeskosarat és megpróbált belefeküdni. Nem, nem én vettem elő, még csak ráutaló magatartást se mutattam!Egy hétre rá a rég nem látott játszószőnyeg is előkerült a kanapé mögül...Akárki akármit mond, telepátia márpedig létezik!

2010. augusztus 29., vasárnap

Tesóbaba

Mert hogy Csani legújabban így hívja a kistestvérét. És hogy mi hogyan hívjuk? Bárkivel találkozunk és beszélünk, ez az a kérdés, amit sohasem úszunk meg. Endre rutinválasza erre a Szigfrid, amit olyan komolyan ad elő, hogy sokan beveszik és kiül az arcukra a baba iránt érzet sajnálat. Komolyra fordítva a szót, vannak ötletek, van olyan, ami egészen esélyes, de szeretnénk, ha ez a mi titkunk maradna.
Már a 31. hetet tapossuk, iszonyú gyorsan repül az idő. A 28. heti ultrahang mindent a legnagyobb rendben talált. Kértük a dokit, hogy készítsen egy sztárfotót a babáról, nem volt könnyű dolga. Tesóbaba ugyanolyan szégyenlősen fúrja az arcát a méhlepénybe, mint anno Csani. Azért az egyik kép igazán jól sikerült:Bezzeg a lába közét mindig bőszen megmutatja: a fütyi nem veszett el!
A mostani várandósságom egész hasonló az előzőhöz, de azért vannak kisebb különbségek. Csanival sem voltam hányós sohasem, viszont vele is hajlamos voltam hirtelen elgyengülni és majd összeesni, főként nagymelegben. A súlygyarapodásom is ugyanúgy alakul: az első 3 hónapban fogyás, majd lassú hízás. Az ok Csaninál a kezdeti magas cukor miatti diéta volt, amíg a tesónál már Csani gondoskodik a napi fitnesszről. A kismamák többsége a hízáson problémázik, nálam ez a terhesség alatt úgy tűnik nem gond. (Az irigyeknek megnyugtatásul mondom, hogy én a szoptatás alatt hozom be az átlagot.) A babák elhelyezkedése a pocakban egész más. Csani felül nyomta a tüdőmet, sokszor volt emiatt légszomjam. Tesóbaba inkább lent nyomakodik, anyuka hadd járkáljon jó sokszor wc-re. A hasam Csanival sem volt különösebben nagy, a tesónál is hasonló a helyzet. Többször le is szólták már, hogy milyen kicsi. Ez mondjuk a baba várható súlyáról nem sokat árul el, mint ahogyan az ultrahangos becslés sem: Csaninál majd fél kilót tévedett!
Egyik kedves (férfi)kollégám anno azt mondta, hogy élvezzem ki az első várandósság minden percét, a másodiknál erre már nem lesz időm. Akkor még csak mosolyogtam rajta, de az elmúlt hónapokban nagyon gyakran felsejlenek a szavai. Csanival jártunk szülésfelkészítőre, jártam kismama tornára is, illetve esténként beszélgettünk vele egy kicsit lefekvés előtt. A tesóbabának eddig egy kis beszélgetés adatott meg, bár az is sokszor elmarad, mert fáradtan zuhanunk este az ágyba. Elhatároztam, hogy teszek ez ellen és jelentkeztem egy intenzív kismama relaxációs tréningre. Amit várok ettől, az a kistestvérre való ráhangolódás, a vele való kapcsolatteremtés, mert sok a megbeszélnivalónk így pocakon belül is, és a szülésre való pszichés felkészülés, mert hogy az is vészesen közeleg!

2010. augusztus 28., szombat

Vasúttörténeti Park

Az augusztus 20-i hosszú hétvégénk egyik programja a Vasúttörténeti Park volt. Csani egy percig nem unatkozott. Először a csarnokban lévő modellvasutakat néztük meg. Csaninak itt okozott némi frusztrációt, hogy a "mindent a szemnek, semmit a kéznek" szabály volt érvényben.Láttunk pöfögő gőzmozdonyt,sőt fel is ültünk néhányra,és megtekertünk mindent, ami megtekerhető.Kipróbáltuk a fordítókorongozást, ami régen arra szolgált, hogy a mozdonyokat áttegye egyik vágányról a másikra.Ezen kívül még egy csomó mindent nem volt időnk és lehetőségünk kipróbálni, így elmaradt a kézihajtányozás, a Csajka sínautózás, a lóvasút és a Kerti Vasút. Ez utóbbi lett volna a legizgalmasabb Csaninak (a montázsban a jobb felső kép), de akkora sor állt érte, hogy inkább a kürtős kalácsét választottam, azt fél órával megúsztam. Legközelebb felkészültebbek leszünk és valamelyikünk beáll a sorba érkezéskor.
Nagyszerű kisgyerekes program volt, kisfiús szülőknek egyenesen kötelező!

2010. augusztus 27., péntek

Őszinte

A gyerekek arcpirítóan őszinték tudnak lenni, számukra még nem létezik udvariaskodás, köntörfalazás, csak tények. Apukám egyik kedvenc témába vágó sztorija gyerekkoromból, amikor is a tanítónéni megkérdezte tőlem az iskolában, hogy mit szólt apukám az elsős kitűnő bizonyítványomhoz. Én erre őszintén feleltem: " Azt, hogy erre inni kell!". Apukám fogta a fejét, hogy a tanító néni biztosan azt gondolja róla, hogy alkoholista.
Csani első ilyen őszinte megnyilvánulása szintén nyaralásból hazafelé úton történt. Csanit anyukám szórakoztatta a hátsó ülésen. Csani épp mama körmét nézegette elmélyülten, majd megállapította: Koszos!
Anyukám mentségére legyen mondva, hogy egy hétnyi kempingezés, homokozás és sárdagasztás után az enyém sem nézett ki különbül! :-)