Tárgyalástechnika

Endrének nagyon jó a meggyőzőképessége. Néha csodálom, ahogyan képes vadidegen embereket meggyőzni arról, hogy az, amit ő szeretne, az a másik félnek is hasznos, sőt kívánatos. Úgy tűnik Csani is örökölte ezt a fajta tárgyalóképességet. Hazafelé tartottunk a nyaralásból, amikor megálltunk egy benzinkútnál. Miközben Endre tankolt, Csani felmérte a terepet. Kisvártatva az étterem felé kezdett mutogatni és felkiáltott: Fagyi!!! Kávé!!!

Mosolyalbum

...a tenger mellől:

Julcsi-Csani Best of

Julcsi, neked nem megy a bugyidba a homok?Aha, szóval te szórod bele!Én? Ártatlan vagyok, mint a ma született bárány!Én mondom, vaj van a fejeden! Hadd lássam csak!

Basszus

Bevezettük ugye ezt a káromkodós persely dolgot itthon Endrével. Jól is működik, azt kell mondjam, hogy tényleg sokkal kevesebb csúnya szó hagyja el a szánkat. Néhány kevésbé súlyos azért néha becsúszik, így történt ez a nyaralás alatt is. Egyik reggel felfedeztem, hogy Csani alvós cumija épp a lakókocsi lehető legritkábban takarított pontján landolt, az ágy alatt a sarokban. Ezt nyomban egy "basszus!" felkiáltással kommentáltam is. Csani persze, mint a kis papagáj elkezdte ismételgetni utánam. Próbáltam menteni a menthetőt, hogy "balsors az Csanika, nem basszus!", de mindhiába, tökéletesen ejti. Reméltem, hogy pár nap és elfelejti, mert hogy sokszor van úgy, hogy egy már megtanult szó kimegy a fejéből. Hát nem. Időnként használja és a legviccesebb, hogy tökéletes kontextusban teszi mindezt. Például tegnap épp azzal az ominózus persellyel játszott, a kanapén, amikor is az leesett a földre. Csani bosszúsan felkiáltott, hogy "basszus!", majd lekecmergett a kanapéról.

Traktor

Még nem meséltünk a grado-i szálláshelyünkről: Grado-ban kempingezni voltunk. Két, egyenként 6 személyes lakókocsiban laktunk, amelyek előre le voltak telepítve a közvetlen tengerparti kempingbe. Endrével mindig is terveztük kisgyerekkel a nyaralás ezen formáját és nem csalódtunk. Élveztük, hogy szinte egész nap friss levegőn lehetünk és egy kisgyereknek is különleges élmény a kempingezés, úgymint egy otthonitól teljesen különböző életforma. Persze ehhez még inkább szükségeltetik a jó idő, ami szerencsére 1 nap kivételével meg is adatott nekünk, valamint a nagyszülői segítség, amiben szerencsére bőven volt részünk.

Csani, igazi kiscsávóhoz híven itthon is imádja a kukásautókat. A kempingben csak tovább fokozódott a rajongása, hiszen ezt a funkciót ott minden reggel egy utánfutós traktor látta el. Mondanom sem kell, néhány nap elteltével a traktoros bácsi már előre integetett nekünk, ha találkoztunk...
Utolsó nap gondoltuk ráeresztjük Csanit a járgányra. Azért csak utolsó nap, mert féltünk, hogy, ha előbb tesszük, akkor onnantól kezdve nincs más program, csak a traktor. Csani profi sofőrnek bizonyult.
Gyújtás, indítás!Tolatás!Indulás!

Grado

1 hetes nyaralásunk alatt egyetlen nap volt rossz, esős idő, az utolsó napon. Az eső dacára muszáj volt mennünk valahová, Csanit ugyanis nem lehetett fedél alatt tartani. Grado belvárosát kétszer is megkíséreltük megnézni. Délelőtt nem volt szerencsénk, akkor igencsak ránk szakadt az ég, késő délután viszont már kellemes városnézős időnk lett. A parányi belváros látnivalóit meg lehet nézni egy órácska alatt, pláne Csanival, aki elég hamar elunta a babakocsit és saját útját kívánta járni. Neki persze más volt érdekes, mint nekünk felnőtteknek, úgymint például a kagylókkal kirakott kaspók,a hatalmas fakapuk vasszerkezete,vagy a meredek lépcsők.A Szent Eufémia bazilikában apával közösen dobtak adományt a perselybe, ezt még most is emígy emlegeti Csani, ha pénzt lát: "pénzt a templomba!"
Megnéztük a nyílt tengert is a naplementével, és Csani életében először itt evett pizzát. A legegyszerűbb margherita ízlett neki inkább, és annak is a tésztás szélét kérte. Én általában a szélét nem eszem, így ezen nem vesztünk össze! Íme egy kis ízelítő a parányi belvárosról:

Pogácsa

Marika mama kétségtelenül bevágódott Csaninál a sajtos rúddal, amit még az útra sütött, de maradt belőle jócskán a nyaralás első napjaira. Csani a nyaralás alatt még annyira sem ért rá enni, mint otthon. Így aztán a kevéske reggeli után, 1 órácska tengerben lubickolás után Csani kisétált hozzám a partra és közölte, hogy pogácsa. Ilyenkor, mint a kisangyal hagyta magát megtörölni, szépen letelepedett a törölközőre és tömte magát a sajtosrúddal. Mikor aztán elfogyott 2 nap alatt a "pogácsa", akkor jöhetett a perec, vagy egyéb sütik, kekszek. Legalább a tízórai idejére sikerült kicsit kiszedni a vízből a gyerekeket a napszúrást elkerülendő.Élni bizony tudni kell: tengerpart, napsütés, pogácsa!