Bújós

Csani sokat igényli az ölelgetést, különösen alvás előtt és ébredés után szokott nagyon bújós lenni. Ez a fotó is egy hatalmas délutáni alvás után készült:

Nagy ágyalakítás

A kistesó érkezésével felmerült az ágykérdés. Úgy döntöttünk nem veszünk még egy kiságyat, hanem Csani kap egy új gyerekágyat leesésgátlóval. Ezt viszont a kistesó születése előtt néhány hónappal tervezzük megejteni, hogy ne érezze úgy Csani, hogy a kistestvér elbitorolja az ő ágyát. A szoktatás első lépéseként a rácsos ágyról szereltük le a rácsot. A stratégiánk része volt, hogy Csani apával közösen szerelt, ez remekül bevált! Csani teljes extázisban volt, adogatta a szerszámokat, ő is csavarozott komoly arccal koncentrálva, majd boldogan vetette be magát az "új" ágyikóba. Még most is azt meséli nap mint nap, hogy ő hétvégén apával "fúrta és csavart".Az ágyra szereltünk ugyan leesésgátlót, de ettől vígan tud ki-be mászni Csani. A biztonság kedvéért van egy matrac is az ágy előtt, de ez sem újdonság, mivel az altatási procedúránk miatt (én vagyok az alvós maci, fogjuk egymás kezét, amíg el nem alszik) ez mindig is itt volt. Kicsit féltünk hogy mi lesz, tudjuk-e így altatni, nem akar-e kijönni, de lekopogjuk eddig nem volt gond vele. Egyelőre éjszaka sem jött még át (a tapasztaltabbak szerint ez még 1-2 hónap), és reggel sem. Reggelente Csani mindig halkan szólongat minket az ágyban fekve. Ma reggel is hallottuk a szokásos hangokat a szobából, de nem azt, hogy "anyuka?-apuka?", hanem hogy "autó!". Na ez már gyanús volt. Csani szépen felkapcsolta a villanyt (a kiságyból pont eléri), kimászott az ágyból és az autóival játszott a játékosládánál. Fogalmunk sincs mióta lehetett ébren, a reggelinél mindenesetre gyanúsan ásítozott.

Együtt játszanak

Ismét voltunk babaklubozni, ezúttal Zsófiéknál Veszprémben. Az újdonság benne az volt , hogy a gyerekek elkezdtek egymással játszani, kommunikálni. Igaz ez a kommunikáció időnként játékokon való civakodást jelentett, de azért voltak közös játékok is. Így például Dáviddal,Dalmival és Denével:Mátéval pedig a hűvösebb idő végett száraz edzést tartottak a medencénél. Felfedezték, hogy nem csak pancsolásra lehet azt használni, hanem a szélét kiválóan körbe lehet lovagolni!Még néhány játékos pillanat:És a csajok (+ Ági a kamera túloldalán :)

Kedves

Csani igen kedvesen szólongatja szeretteit. Minket anyukának és apukának hív, meg is szokta mosolyogni mindenki, aki hallja. Ezt egyébként Endrétől tanulhatta el, ő szokta így szólítani a szüleit. Az agárdi kiruccanáskor a nagybátyját örvendeztette meg egy kedves megszólítással. Aznap Csaba volt neki a középpontban, folyton azt leste, hogy hol van, mit csinál, ő is jön-e, ha indultunk. Csani pontosan tudja, hogy Csabának hívják, így is szólította aznapig, de aztán ismét Endre szavaiból kihallott egy neki jobban tetsző megszólítást és létszámellenőrzés gyanánt így szólongatta: Bátyám, bátyám! Zabálnivalóan hangzik ez egy másfél éves szájából!

Apa nevel

Biztos sokan ismeritek ezt a viccet:
- Hová mész Pistike?
- Megyek a cseresznyefára cseresznyét szedni!
- De hát tél van Pistike!
- Tudom... sapka, sál!
Na ez jutott eszembe tegnap este, amikor végignéztem a következő jelenet:

Csani épp a vacsoráját fogyasztotta, mikor apa mellételepedett egy pohár jól megérdemelt sörrel. Csani persze azonnal heves érdeklődést mutatott a habos nedű iránt, rámutatott és kérlelni kezdte az apját:

- Sör! Sör!
- De Csani, ez hideg! - jött a szigorú atyai válasz.

Agárd

Csani az előző esti kukorékolása ellenére nem tudott sokáig aludni reggel a meleg miatt. Családilag úgy döntöttünk Agárdon tartjuk Endre és Csaba névnapi köszöntőjét, a hűs velencei tó partján. Csaninak vettünk egy úszógumit és két karúszót is, de egyiket sem volt hajlandó felvenni: valamiért pici kora óta irtózik a levegővel felfújt dolgoktól, úgymint például a lufitól. Mivel a tó ezen a szakaszon gyorsan mélyül, maradt az atyai ölben való pancsolás.Nem sok esélyt adtuk Csani szabadtéri elaltatásának a sok külső inger miatt, de azért tettünk egy próbát. Szó mi szó, nagypapa lényegesen hamarabb elaludt (merthogy az ügy érdekében mindenki alvást tettetett), de aztán Csani is megadta magát, valószínűleg az előző éjszakai kimaradásnak köszönhetően. Szó szerint elájult és aludt kb. 2 órát.Kellett kis idő utána, amíg ismét felpörgött, addig is kialudt szemekkel merengett mama ölében.

Aida és a kiskakas

Endre névnapja alkalmából színházjegyet kaptunk a Dániel nagyszülőktől a székesfehérvári Aida musical előadásra. Mivel ezt a darabot matiné előadáson nemigen adják, ezért előállt a döntési helyzet: hagyjuk-e a nagyszülőkre Csani altatását? Őszinte leszek, én egy percig sem gondolkodtam rajta (Endre annál inkább), hiszen egyszer ezt is meg kell próbálni, ha másért nem, a kistestvér érkezése miatt. Amikor a várandósságom első trimeszterében beütött a ménkű és kórházban kellett feküdnöm, Csani, ugyan kétszer annyi idő alatt, mint velem, de gond nélkül elaludt Endrével és anyukámmal. Már hogy így hármasban. Gondoltuk néhány hónap elteltével kihagyható a képletből apuka is. Jól felkészültünk, lementünk már délben, hogy a délutáni alvás már Fehérvárott legyen, jól ki is fárasztottuk délután egy kis pancsolással,mindent átgondoltunk, megterveztük, hogy lenne a legjobb Csani szempontjából. El is mondtuk neki, hogy mi lesz a szitu, hogy ne érezze magát cserbenhagyva. Szépen elmentünk az előadásra, ami fantasztikus volt, ezúton is köszönjük az élményt és a közös szabadidőt! Azt nem mondom, hogy nem izgultunk közben, lestük a mobilunk, vártuk az sms-t, hogy "elaludt!", ami aztán csak nem jött. Endre emiatt ismét jobban izgult, mint én, én úgy voltam vele, hogy - ismerve Csani hosszú elalvási szokásait - a nagyszülők tuti bealudtak mellette és ezért nem írnak. No de azért igyekeztünk haza éjféltájt és már messziről láttuk, hogy bizony Dánieléknél ég a világ. Én még ekkor is meg voltam győződve, hogy csak valamelyik nagyszülő kukorékol, de hamarosan előbukkant a mi kis kakasunk az ablakban. Szegénykém nem aludt el nélkülünk, minket várt. Nem is tudtuk hirtelen kit sajnáljunk jobban, Csanikát, aki holt fáradtan, aztán egy perc alatt álomba zuhant a karomban, vagy szegény nagyszülőket, akik mindent megtettek az ügy érdekében és még sem sikerült nekik a hőstett. Én őszintén szólva 80% esélyt adtam az elalvásnak, abszolút optimistán állva a dologhoz. De néhány tényező ellenünk volt, illetve elkövettünk néhány hibát. Egyrészt iszonyú meleg volt a házban, kb. 27-29 fok, emiatt sem tudott elaludni Csani. Másrészt valószínűleg túl sok volt az új tényező, előbb hazai pályán kell megpróbálni az apás, majd a nagyszülős altatást és aztán menni "idegenbe". Harmadrészt még Fehérváron sem a megszokott szobában altattuk Csanit, hanem egy teljesen új szobában, mert azt gondoltuk a leghűvösebbnek. Na ez már valószínűleg túl sok volt Csaninak. Negyedrészt talán még Csaninak is érnie kell ehhez az akcióhoz.És, hogy mit is csinált Csani ezalatt a 3,5 óra alatt? Először is sírás nem volt, de alaposan meg kellett győződni róla, hogy anya-apa tényleg házon kívül van. Még a kertbe is ki kellett vele menni, ahol új szavakat is tanult, úgymint a hold és a csillagok, amit ugyebár nappal lehetetlenség volna!