WING-es talákozások

Kollégáimmal igyekszem itthonról is tartani a kapcsolatot, 3-4 havonta belátogatunk Csanival a munkahelyemre és megmutatjuk mit fejlődtünk. Múlt héten is sort kerítettünk egy látogatásra, jól távol tartottuk őket a munkától néhány órára! Csani az első 5 percben szégyenlősen a lábamhoz simult, majd amikor látta, hogy mindenki örömmel üdvözöl minket, hamar feloldódott és rövidesen úgy elcsatangolt 1-2 kolléganőmet kézen fogva, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy hol a gyerek. Kérdezné az ember, hogy mi érdekes van egy ilyen kis embernek egy irodában, hogy órákon át elfoglalja magát. Hát kérem szépen, először is az irodánk dizájnjának köszönhetően sok-sok kavics, fénymásológép, spirálozó és mindenféle irodai berendezés, hatalmas halakkal teli akvárium, kulcsos fiókok tömkelege, kis szekér a nehéz mappák ide-odamozgatásához, padlóba rejtett világítás az étteremben, egyszóval rengeteg új felfedezni való dolog a lelkes kollégákról már nem is beszélve, akik egyfolytában Csani kedvében akartak járni. Az alvással nem volt gondunk délután!

A hozzám hasonlóan szintén otthon babázó kolléganőimmel is tartom a kapcsolatot főként telefonon. Melindával és a most 7 hónapos Szofival találkozni is szoktam időnként, Csongiéktól csak néhány háztömbnyire laknak.Múltkor Meliéknél sikerült összehoznunk egy rövidke találkát Zsuzskával is, és Csongiék is csatlakoztak, nehogy már a csajok túlerőben legyenek!Csani végre a féléves Kírának is udvarolhatott egy kicsit:Kíra hihetetlenül mosolygós, kiegyensúlyozott baba:
Szofi már komoly hölgy, nála már jelentkezik az idegenektől való tartózkodás. Apa karjában persze béke van:Miután Csani megtekintette a kis csajokat, kiosztott néhány simogatást, megállapította, hogy itt kergetőzés még nemigen lesz, így keresnie kell valami alternatív elfoglaltságot. Például tök jó Kírát tolni a babakocsiban, pláne, hogy közben Zsuzska is gyúrhat egy kicsit bicepszre,és Szofi kocsijára is ráfért egy generál szerviz:Jó volt látni a lányokat és a gyerkőcöket így együtt!

Tricikli

A kismotorra Csani - egyelőre úgy tűnik - nem mozdult rá, pedig kortársai már száguldoznak vele. Na de a bicikli, az már igen! Több ízben előfordult már, hogy a játszón el kellett kunyerálnunk a gazdájától és Csani csak rótta a köröket, csak rótta és semmivel nem lehetett lecsábítani az eszközről. Megérett a gondolat, hogy vegyünk egy ilyet Csaninak. A kölcsönjárgányok próbakörei alatt jól kiokosodtam, hogy mire kell odafigyelni a vásárlásnál: a tolórúddal lehetőleg tudjam kormányozni a járgányt, különben össze-vissza kóválygunk vele és legyen lábtartója, amíg Csani el nem éri a pedált és meg nem tanulja hajtani. Ja, és a rezervációs ár nálunk 10e Ft volt, így erősen beszűkült a kínálat. Végül mégis sikerült találnunk a fenti 3 kritériumnak megfelelő darabot, sőt olyan extrákat is kaptunk hozzá, amiről álmodni nem mertünk volna: felhajtható biztonsági keretet, visszapillantó tükröket, első és hátsó csomagtartókat és egy több szólamot is játszó, repülő formájú zenélő konzolt a kormányra. Egyszóval csilivili a járgány és Csani boldogsága határtalan! A gond már csak az, hogy kisebb népharagnak lettünk céltáblája a játszón az anyukák körében, mivel minden gyerek Csani triciklije után hisztizik. Átengedtük ugyan néhány körre nekik, akkor meg összevesztek rajta, hogy ki üljön fel rá. A békesség kedvéért esti program lett a biciklizés. Csani ugyanis alvásilag későn fekvő, későn kelő bagoly típus, így este már szinte egy gyerek sincs kint, mikor mi sétálunk.

Baba

Most, hogy a pocakom mérete már túlnőtt azon a méreten, hogy az emberek 95%-a inkább néz várandósnak, mint jóllakott, önmagát kissé eleresztő, otthon ülő anyukának, Csaninak is egyre többet mondogatjuk, hogy kistesó érkezik, itt nő a pocakban, Csani is itt volt sokáig stb. A védőnőnk mindig mondja, hogy higgyem el, hogy Csani sokkal-sokkal többet megért, mint amit mi gondolnánk. Nem tudom ebből mennyit értett meg, mindenesetre a következő párbeszéd szokott zajlani köztünk:

- Csani, mi van itt?
- Hasa.
- És mi van anya hasában?
- Baba. Ipici. (= icipici)A dilemmám az, hogy ugyan Csani babának hívja a járni még nem tudó pici babákat, de a labdára is pont ugyanezt a szót használja. Még a gömbalak is stimmel, így nem tudni, hogy akkor most szerinte pici baba van a pocakomban, vagy elképzelése szerint egyszerűen lenyeltem egy focilabdát.

Paci

Csani nagy biztonsággal ismer már fel egy csomó háziállatot, úgymint a kacsát (hápi), cicát, kutyát (ez legtöbbször még mindig vau-vau), egeret, bárányt, lovat (paci), bocit, kakast. Azért az extrém méretek még meg tudják téveszteni az érzékeit. A minap séta közben találkoztunk egy dán doggal. Ha valaki esetleg nincs képben kutyafajtákban, a dán dog hatalmas a kutyák között, marmagassága 1 méter is lehet (és akkor még plusz a feje!), és 80 kg körül mozog a súlya egy kifejlett kannak. No, egy ilyen dog tornyosult Csani elé, ő pedig tátott szájjal bámulta, majd rám nézett és közölte, hogy "paci". Végül is az ő perspektívájából ez egy teljesen logikus megállapítás.
Csani egyébként cseppnyi félelem nélkül, nagy erőkkel nyomult a dog felé, alig bírtam visszafogni, és a kutya is heves érdeklődést mutatott Csani iránt. A gazdája ezt félelemnek titulálta, az ő hatalmas dogja bizony fél a gyerekektől. Van is rá oka! Most, hogy Csani a 4 nagy őrlő híján kinövesztette az összes fogát, az elmúlt 1 hétben mindkettőnket megharapott! Csak úgy spontán szeretetből.

Kamilla nézőben

Ágiéknál áprilisban született Bálint kishúga, Kamilla, Csanival meglátogattuk a kis csajt. Kamilla rendes baba módjára aludt, nézelődött, nyöszörgött (tényleg tök diszkréten), evett, aludt és így tovább. Tényleg nagyon jó babának tűnt, és mint megtudtam - akárcsak anno Bálint -, 10 hetes kora óta átalussza az éjszakát. Ezért bevallom mindig is irigyeltem Ágit, remélem a pocaklakónk ellesi a tudományt. Esténként folytatok is beszélgetéseket vele az ügy érdekében.

A nagyfiúk - több-kevesebb sikerrel - gyakorolták kicsit az osztozkodást a játékokon és a toleranciát, például a kismedencében.

"Megöntözlek Csani, el ne hervadjál!""Hékás Bálint, húsvét sincsen, virág sem vagyok!""Hát jó, akkor megöntözöm a bokrokat!"

A csúszdánál csak a létránál volt kisebb méltatlankodás, amúgy a különböző érdeklődés miatt nem volt összetűzés. Csani csúszdázott, Bálint labdát dobált föntről:A homokozóban aztán már szent volt a béke, és még pillangót is csodáltak együtt:Ami pedig Csani és Kamilla viszonyát illeti, Csani már Csongihoz is nagyon kedvesen közelített, így tett Kamillával is. Mikor a karomban tartottam, le kellett guggoljak hozzá, hogy megsimogathassa a buksiját és szerette volna ő is ölbe venni, a hordozóban pedig elkezdte ringatni a kisasszonyt. Biztató ez a jövőre nézve!

Egymástól tanulnak

Mondják, hogy a gyerekek húzzák egymást a tanulásban - és tényleg! Csaninak az evés terén van mit tanulni Julcsitól, nem állunk ugyanis túl jól az önálló evéssel. A kézzel evés az megy, de kanállal még nagyon kezdők vagyunk. Egyrészt Csani érdeklődése az önálló evés iránt elég csekély. Minden jobban érdekli az evésnél, közben a kaját meg valaki valahogy juttassa be a szervezetébe, ő hajlandó ezért madárfióka módjára kitátani a kis száját. Másrészt valószínűleg én is hibás vagyok a történetben, ugyanis a gondolattól is kiver a víz, hogy mi minden lesz főzelékes egy-egy önálló evés alkalmával. Talán túl hamar segítek neki a kanalazásban, ő meg egy idő után úgy van vele, hogy hát akkor csináljad anyukám. A helyzetet súlyosbítja továbbá, hogy Csani utálja az előkét, a vízhatlan fajtákat különösen, azokat azonnal tépi ki a nyakából, és mostanában már a pamutelőkék se mindig húzzák az evés végéig.

Reméltük, hogy a Julcsival való közös étkezés hoz némi javulást. Valahogy így:
1. Na lássuk, hogy is kell ezt csinálni?2. De mi a jó abban, ha folyton egy üres kanalat szopogatok? Látod Julcsi, ez így tuti bejut a pocakomba!3. A levét meg majd anya bekanalazza.A leves persze egy extra nehezített pálya, a sűrűbb dolgokkal azért már jobban állunk, pár kanállal bemegy önállóan, aztán átadja a kanalat és más szórakozás után néz.
A kanalazási leckéért cserébe Csani megmutatta Julcsinak, hogy fogat mosni nem is olyan borzasztó dolog (sőt utána a vízzel öblögetés nagyon jó móka), illetve a közös esti fürdés során prezentálta, hogyan kell önállóan mosakodni. Három testrész megy neki, a pocak, a lábak és a pöcök, ez utóbbi a legalaposabban.

Vadaspark

Münchentől nem messze van egy vadaspark, elvittük ide a gyerekeket egy délelőtt. Julcsi teljes extázisban volt az őzikéktől, csacsiktól, kacsáktól, maciktól. Csani inkább a tisztes távolságot preferálta, helyette Endre etette lelkesen a jószágokat. Azért a medvéket inkább ő is kihagyta.

Csani udvarolt itt egy 3-4 éves forma német kislánynak. A kislány ült egy padon, Csani pedig mosolyogva elkezdte neki hordani a virágokat, leveleket, bogyókat. Igazi kis hercegként viselkedett. Mikor indulnunk kellett, Csani pápát intett neki, ahogy szokott, majd legnagyobb meglepetésünkre szia helyett azt mondta: Tschüss!