Ismét grillparti...

...mert hát nyáron ez egy kiváló szabadtéri program. A többnapos debreceni esőzések után szombatra papa megrendelte a napsütést, kimentünk hozzá egy jó kis grillezésre. Meghívtuk a keresztszüleimet is, unokatestvéremmel Atikával egyetemben (sajnos ő lemaradt a fotózkodásról). Csani nagyon ki volt már éhezve a jó levegőre, a mozgásra. Több sportágban is kipróbálta magát, így például a kislabda dobásban,fűnyíró tologatásban (nem ám játék műanyag, hanem igazi!),amit időnként szervizelni is kellett,távolba,és magasba locsolásban,és talicskázásban. Ja, hogy itt apa sportol?Miután Csani formába hozta magát, megmérkőzött a 12 fejű sárkánnyal. Sokáig viaskodtak, míg nem a sárkány derékig belevágta Csanit a földbe. Na erre Csani megállapította, hogy még edzeni kell egy kicsit, de legalábbis enni egy kis grillkolbászt. Abból pedig volt bőven!

Nyírábrány

Debreceni látogatásunk alatt az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, szinte végig esett az eső. Nem hagytuk, hogy ez kedvünket szegje, elmentünk Nyírábrányba, Mari mama szülőfalujába, meglátogatni Esztike nénit és Géza bácsit. Mindig nosztalgikus élmény nekem meglátogatni őket, hiszen gyerekkoromban nagyon gyakran találkoztunk velük, szinte minden héten, hiszen a hétvégi telkünk egymás szomszédságában volt. És ha már nosztalgia, ezzel a matrjoska babával bizony már játszott néhány generáció, a legkisebb babáról már teljesen lekopott a festék:Csani most találkozott Esztike néniékkel először, azt gondoltam volna, hogy tartózkodni fog, bizalmatlan lesz, és tévedtem! Csani a legelső perctől úgy viselkedett velük, mintha ezer éve ismerné őket. Géza bácsit a végére már papázta, pedig egyikőnk se mondta neki ezt. Géza bácsinak és a Dániel papának mellesleg tényleg van egy közös vonása, állandóan sürögnek-forognak-tüsténkednek, akkor is, ha vendég van a háznál. Az eső ellenére Csani kint akart lenni, ott, ahol Géza bácsi sertepertélt. Segített tyúkokat etetni, szakajtókosarat cipelni, a kertkaput ki-becsukni.
Igazi falusias ebédben volt részünk. Csani is koccintott velünk, amit még Dániel mama tanított meg neki. Fogja a kis vizesüvegét, koccint és mondja, hogy "Szia!"Csani tulajdonképpen mindenből jóízűen fogyasztott (na jó, az Unicumból nem), de a legtöbbet az uborkasalátából és a pogácsából.
Búcsúzóul készült ez a csoportkép:

Villamos

Mari mama a Nagyerdő szívében lakik, azt pedig az 1-es villamos köti össze a belvárossal. Gyerekkoromban nem értettem, miért hívják 1-esnek, mikor 2-es villamos nincs is. És lám, hamarosan értelmet nyer a számozás, lesz 2-es villamos Debrecenben kb. 2012-re! De addig is ezt az 1-est muszáj volt kipróbálnunk Csanival. Szó szerint tátott szájjal utazta végig az utat, összevissza kapkodta a fejét, ide-oda mutogatott, nagy volt az ámulat. Főleg az elindulás és a gyorsulás tetszett neki. A Kossuth téren szálltunk le és kiadós belvárosi séta következett. A nagy szökőkútnál latba kellett vetnünk az összes meggyőző képességünket, hogy megértessük Csanival, hogy, ugyan gumicsizma van rajta, de azért mégsem kellene beugrani a szökőkút medencéjébe. Hazafelé a villamoson már inkább az emberek érdekelték Csanit. Már a megállóban elkezdett kokettálni egy bácsival, aki elmélyülten újságot olvasott. Addig nézte és mutogatott felé, hogy bácsi-bácsi (mostanra már szépen, érthetően ejti), amíg az rá nem nézett. Mikor megvolt a szemkontaktus, Csani - anélkül, hogy egy pillanatra is levette volna a szemét a bácsiról, rámutatott mamára és bemutatta: "Mama". Aztán én következtem, majd saját magát sem hagyta ki a sorból, közölte, hogy ő Csana. A bácsi innentől zsebben volt, az egész utat végigmagyarázta neki Csani. Az íre a pontot azt tette fel, mikor megkérdezte Csanitól, hogy "mondd, te mindig ennyit beszélsz?" Csani gondolkodás nélkül vágta rá, hogy "Ahhaa!".

Debreceni napok

Csanival a múlt héten néhány napot Debrecenben töltöttünk. Már régóta érett egy hétvégénél hosszabb látogatás, a türelmes debreceni rokonok, barátnők, ismerősök már nagyon áhították látni Csanit. Persze a Pálfi nagyszülők is jól kiunokázták magukat. Mari mama munkahelyét is meglátogattuk, végre élőben is bemutatkozott Csani a lelkes blogolvasóknak. A közgazdász felmenőkhöz méltón Csani kedvence a berregős, szalagos számológép lett.

Az Ötholdas pagonyt most se hagytuk ki, új kedvencekre lelt itt Csani. Az egyik ez a szafari dzsip volt. A terepen való rázkódás effekteket a papa biztosította. Ennek azonban nagy hátránya volt, hogy nem forgott a kormánya. Ezért aztán a népszerűségi versenyben a második helyre szorult, méghozzá e mögé az egyszerű fabox mögé, aminek vonzereje a forgatható kormánykerékben rejlett:Csani teherautó sofőröket megszégyenítő lazasággal tekergette a kormányt jobbra-balra, a szervó rásegítésnek köszönhetően időnként egy kézzel.

Mikor elfáradt, egyértelműen a tudtunkra adta, hogy ő most inkább beülne a kocsiba és sétáljunk egyet.Megnéztük a békákat a Békás-tóban, rohangáltunk volna a fahídon, ha az aggodalmaskodó felnőttek hagyták volna, az Egyetem előtt pedig belecsöppentünk egy igazi fáklyás felvonulásba is, ami tulajdonképpen egy Trianon emléknapi megemlékezés volt.Sok kalandunk volt még, folyt. köv.

Mezítláb a kertben

Az ortopéd orvosunk pár hónapja melegen ajánlotta, hogy ha jó idő lesz és biztonságos a terep, akkor szabadítsuk ki a lábikókat a cipő fogságából, mert jót tesz a lábak, talpak fejlődésének az egyenetlen talaj. Május utolsó hétvégéjén Fehérvárott végre adódott lehetőségünk egy kis mezítlábazásra. A kerti grillezés apropóját Csani névnapi köszöntése adta: Csani épp egy étvágytalan periódusában volt az áttörésben lévő szemfogak miatt, így leginkább kenyeret majszolt, meg azért egy kis palacsinta is lecsúszott.

Névnapi köszöntő

Csanit keresztszülei, unokatestvére és Mari mama is köszöntötték névnapja alkalmából.Mivel Csani enyhén autómániás lett, kapott Csongiéktól egy autós könyvet, amin van egy duda gomb is. Csani ezzel eleinte úgy volt, mint a porszívóval. Borzasztóan érdekelte az a gomb, de amikor megszólalt, azon nyomban ugrott az ölembe, mint egy kis majom. Persze utána visszament újra nyomni.Csani és Csongi közt kialakult egy kis nézeteltérés is, mindketten a nagyit szerették volna egyszerre.

A diadalittas mosoly Csongitól: én győztem!

Állatkerti kalandok

Csanit névnapja alkalmából elvittük a budapesti állatkertbe. Szerencsére hét ágra sütött a nap, így felvehettük az alkalomhoz illő zsiráfos pólónkat.

Az állatkertben célirányosan csak azokat az állatokat néztük meg, amelyeket Csani már ismer képről. Láttunk elefántot ("elfán"), barna- és jegesmedvét ("haci"), zsiráfot ("fá"), fókát (ezt hibátlanul mondja), orrszarvút, vízilovat és sok-sok kacsát ("háp"). Az elefántok etetési idejét épp sikerült elcsípnünk, némi anyagi hozzájárulás fejében a látogatók is adagolhatnak almát és répát az ormányosoknak. A kedvenc végül a zsiráf lett. Endre szorgalmasan etette őket zoo-csemegével, aminek következtében az összes zsiráf, no meg vagy fél óvodányi gyerek tömörült köréjük. A végére már Csani is felbátorodott és ő is kínálta a falatokat.

Íme egy videó összefoglaló és két fotókollázs a napról:

Nagyon élveztük mindannyian, lehet veszünk egy éves bérletet is!