Múlt és jelen

Már amikor készítettem az alábbi fotót, az a másik régi kép villant az eszembe, amit még Endre mutatott nekem régebben. A két képet évtizedeket átölelő kapcsolat köti össze:Hogy mi a hasonlóság köztük?

1. A szereplők egy hintán ücsörögnek vidáman.
2. A hinta bal szélén egy kisfiú ül, két kézzel kapaszkodva, mert a szülei így mondták neki.
3. A hintán ül egy pöttöm kislány, lábikói befelé kacsáznak.
4. Mindkét képen balról másodikként Csani nagybátyja, Csaba ül.

És a különbségek?
1. Eltelt közben úgy 3 évtized.
2. A régi képen a kapaszkodó kisfiú a kicsi Endre, a másikon pedig a kis Csanád.
3. A régi képen a pöttöm kislány a jobb szélen a kicsi Adél, a másikon pedig kisleánya, Julcsika.
4. A régi képen szereplő unokatestvérek helyett Csaba párja, Brigi fogja Julcsikát.

Dániel mama születésnapja

Múlt vasárnap ünnepeltük Dániel mama születésnapját. A középpontban természetesen az unokák álltak. Miután magukhoz tértek a tűzijáték okozta ámulatból, a mamával közösen elfújták a gyertyákat.Csani és Julcsi teljesen "összenőttek", nagy volt az összhang. Volt nagy közös hintázás. Ezen a fotón azt szeretem, hogy a kicsik pont olyanok, mint amilyennek egy kisfiúnak és egy kislánynak lennie kell. Csani kis vagány, huncut, mobiltelefonnal, Julcsi igazi kislány, bájos és szerény.Julcsikát ki sem lehetett robbantani a homokozóból, és hogy ne szenvedjen semmiben hiányt, Csani volt olyan gáláns, hogy utána vitte a kedvenc csacsiját.

Csani elég otthonosan mozog a gördeszkán, a Gézengúzban a gyógytornán gyakran kellett ilyet használnunk.Aztán Julcsi is mögé ült, nagyon édesek voltak, ahogy kapaszkodtak egymásba.Ezért a közös fotóért bizony alaposan megszenvedtünk, de megérte!

Élni tudni kell

Attól tartok, kezdjük elrontani ezt a gyereket. Ez egyenes arányban fokozódik Csana akaratának fejlődésével, ami előtt a lágy szülői szív alkalomadtán fejet hajt. Itt például két alapelvünk semmisült meg egy pillanat alatt, a " Csani nem TV-zik" és a "Csani csak az asztalnál eszik" nevezetű: Enyhítő körülmények, hogy Süsüt néz, nem akciófilmet, valamint bulátát rágcsál popcornt helyett.

Ótó-ótó-ótóóó!!!

Nemrég még azon tűnődtem, hogy vajon Csanit mikor kezdik érdekelni a fiús dolgok, legfőképpen az autók. Aztán egyszer szinte egyik napról a másikra, mintha a kis agyában felgyúlt volna egy kicsi lámpa, elkezdte érdekelni az autó. No nem ám a kis játékautók, az igazi nagyok! Napjában többször követeli, hogy üljünk be az autóba. A pech az, hogy nem csak a miénkbe akar beülni, hanem bárkiébe, akié gyalog- és látótávolságon belül parkol. Ilyenkor az autó mellé áll, rámutat az ajtóra, majd esdekelve néz rám, és egyre kétségbeesettebb hangon skandálja, hogy "ótó-ótó-ótóóó". A vége általában egy kiadós hiszti (igen, ez is elkezdődött!), bár mostanra kezdi megérteni, ha elmagyarázom neki, hogy ez az autó nem a miénk, nincs hozzá kulcsunk. Mert Csani azt is tudja, hogy kulcs (az ő nyelvén "csi") nélkül nem ér az egész semmit. Már a legelső alkalommal, amikor Endre beült vele a volán mögé, kérte a kulcsot és pontosan tudta, hová kell bedugni. Aztán jöhet a gombok nyomogatása, ablak le-felhúzás, elakadásjelző ki-bekapcsolás (megunhatatlan kedvenc), ablakmosás és törlés (Endre autójában sikerült is kifogyasztani az ablakmosó folyadékot), tükrök be- de még inkább elállítása, és a kormányzás. Mostanra sztenderd esti programmá vált, hogy euforikus hangulatban várjuk az utcán a munkából hazaérkező apát, azaz inkább az autót, amivel érkezik. 5 perc késést még tolerálunk, aztán vigasztalhatatlanok vagyunk!

Szabadtéri pelusozás

A jó idő beköszöntével Csani rengeteget van a szabadban. Mivel az anyagcseréje is igen élénk, így egyre gyakrabban fordulnak elő szabadtéri balesetek. De hány ember is szükségeltetik egy izgő mozgó gyerek bepelusozásához? Nos a mellékelt képek szerint négy. Az első megpróbálja egy helyben tartani (a fekvő pozícióról már sok-sok hónappal ezelőtt le kellett mondanunk), a második szórakoztatja, a harmadik a ruhát rendezi és asszisztál a negyediknek, akinek a szó szoros értelmében büdös a munka. A végeredmény: sok bába közt elveszik a gyermek, azaz sikerült fordítva feladni a gyerekre a kertésznadrágot.Azért büszkén jelenthetem, hogy a minap Endrének mindezt már teljesen egyedül is sikerült végrehajtania!

Óbudai majális

Vasárnap az Alma együttes koncertjén voltunk az óbudai Fő téren. Csaninak sajnos nem tetszett. Kicsi még hozzá, túl nagy volt a tömeg és a zene is túl hangos volt. Így hamar feladtuk és megnéztük a kirakodóvásárt és körbebarangoltuk a patinás Fő teret. A sok ember miatt Csani egyfolytában ölbe-nyakba kéredzkedett, hogy többet lásson, aminek szegény Endre most kevésbé örült. Előző éjjel ugyanis rendesen elfeküdte a nyakát, mozgása kissé darabos volt, leginkább egy terminátoréhoz hasonlított.
Három helyen időztünk hosszabban. A Fő tér és a Szentlélek tér sarkán lévő hatalmas "tittak" (azaz óra) alatt......egy csodaszép verkli mellett...

...és a Fő téri esernyős szobrokat ábrázoló kép mögött kukucsolva:Már éppen indultunk hazafelé, amikor kezdődött egy másik koncert, Rutkai Bori és a Hébe-Hóba banda koncertje. Az Alma koncert kudarca után nem terveztük meghallgatni, de Csani ütemesen rázni kezdte rá a fejét és mosolygott a színpad felé. Határozottan tetszett neki, alakul a saját kis ízlése.

Édesanyák és nagyszülők köszöntése

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.

Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!