Pasinak neveljük

Csani imád lapozgatni. Esti szertartásaink szerves része, hogy egyikőnk hanyatt fekszik Csanival és könyvet nézeget vele, amíg a másikunk pelenkázza. Másképp ez nem lenne lehetséges és persze összekötve a kellemeset a hasznossal, Csani is tátott szájjal, tágra nyílt szemekkel aktívan nézeget és közben tanul. A "hol a cica" típusú kérdésekre 99,9%-os valószínűséggel bök rá a helyes megfejtésre. Csani passzív szókincse eddig lekorlátozódott a mondókás képes könyvekre, így már felismeri és meg tudja mutatni a vau-vau kutyát, a miau cicát, a cini-cini kisegeret, a béka-béka brekkekét, a madárkát, a nyuszit, a pöttyös labdát, a hinta-palintát és a napocskát. Ez irányú műveltségét természetesen a vendégek előtt is csillogtatja:A minap hallom, hogy Endre magyaráz Csaninak. A német autóklub (ADAC) magazinját lapozgatták éppen elmélyülten. Endre lelkesen mutogat, Csani issza a szavait:
"Ez itt egy autó. Ez a kerék. Lámpa. Hajó. Kormány....Ez pedig egy GPS navigációs rendszer."
Hát igen, az alaptananyag mellett nem árt egy kis szakosodás.

De hová lett a forgalmi?

A babazsúr után szépen levittem Csanit levegőzni egy kicsit, majd uzsonnáztunk és játszani kezdtünk. Hirtelen belém hasított egy kép, hogy a babazsúron láttam Csani kezében egy forgalmi engedélyt. Feltúrtam a táskám, ahol lennie kellett volna a mienknek: NINCS BENNE! Feltúrtam a nappalit, Csani szobáját, minden helyiséget, ahol egyszer is megfordult a nap folyamán: SEHOL SEMMI! Kétségbeesésemben írtam egy kör sms-t a lányoknak, nem látta-e valaki, vagy nem csempészte-e be Csani valakinek a táskájába: NEGATÍV! Endrével, aki időközben hazaért, tovább folytattuk a keresést, amit Csani fürdetése/fektetése miatt 8-kor fel kellett függesztenünk. Fürdetés közben bevillant, hogy egy helyen még nem néztem meg. Így lett meg a forgalmi a konyhaszekrényben egy lábas mélyén:Ejnye-bejnye kicsi szakács!

Tipegő találkozó

Az évadnyitó babaklubot idén is nálunk rendeztük. Csani már kerek 4 hónapja nem találkozott a kis barátokkal, így izgatottan készülődtünk. Csani készségesen segített nekem az utolsó simításoknál, azaz a játéktér felmosásában. Az első 1 órában Csani hozta a mostanában jellemző szégyenlős, félénk figurát, azaz a babaerszényben az ölemben volt. Aztán egyszer csak feloldódott, lekéredzkedett és szépen eljátszott mindenkivel, izgatottan szaladt az ajtóhoz, ha csengettek és igazi házigazdához méltóan mosolyogva fogadta az újonnan érkezőket. Mondják, hogy a gyerekek megérzik és szeretik a kismamákat. Nos, Csani igazolta ezt az elméletet. A felnőttek közül a másodikkal várandós Ágit pécézte ki magának, az ő ölébe kéredzkedett fel a legtöbbet és őt vezetgette az ujjánál fogva a lakásban. Vagy lehet, hogy célozni akar valamire?
Mi anyukák jót nosztalgiáztunk azon, hogy tavaly tavasszal még háton fekve kapálóztak a csemeték, mint a hátára fordult cserebogarak, most meg szaladgáltak össze vissza, mi meg persze utánuk. Íme néhány kép a buliról:

Hókotrás meg miegymás

Csani egyre többet sétál saját lábon téli menetfelszerelésben, bakancsban és overallban. Így önmagában ezt elég unalmasnak találja, így mindig talál magának valami érdekes tennivalót. Így került elő a babakocsink aljából a kis seprű. Ezt azért rendszeresítettem oda, hogy séta után leseperjem a havat és a sót a kocsi kerekeiről, hogy meg ne szóljanak a szomszédok, hogy összepiszkítjuk a lépcsőházat. Csani mindig óriási érdeklődéssel leste, hogy seprek és a gondnokokat is hosszú percekig bámulta, amint a havat lapátolták. Ezt a két tevékenységet összekapcsolván elindult segíteni a kis seprűvel havat seperni. A seprés iránya nem mindig volt éppen optimális, de fő a segítő szándék!Dolga végeztével kicsit megpihent egy hókupac tetején:A hóseprés mellett a másik sláger a babakocsi tologatás. Szerencsére a kocsi tolókarját le tudom hajtani olyan magasságra (vagyis inkább mélységre), amit ő is éppen elér.Nagy boldogság van ám ilyenkor, de gyorsan arcunkra is fagy a mosoly a hidegtől, de legalábbis lefagy a kezünk, kesztyűben tologatni ugyanis nem menő!

Barkácsolás (Beltéri kalandjaink folyt.)

Csanit a játék kevésbé köti le. A legizgalmasabb számára az, ha mi végezzük a "ház körüli" tevékenységeinket és abban ő is részt vehet. A hóeséses délelőttünkön a zuhanytakarítás után bevontuk hát valami férfiasabb munkába, a barkácsolásba is. A fiúk feladata az volt, hogy tegyenek fel néhány képet a falra.

Az első lépés a tervezés:...ami persze a vélemények ütköztetése nélkül elképzelhetlen:...majd következhet a paraméterezés:...a kontrollingosztálynak prezentálni kell a terveket előzetes jóváhagyás végett:...a javasolt módosításokat átvezetjük:...és végül jöhet a végrehajt(at)ás, minőség ellenőrzéssel egybekötve:Hogy ki volt a mester és ki a tanítvány? Néha nehéz volt eldönteni.

Miközben odakinn szakadt a hó...

...addig odabent valahogy le kellett vezetni egy örökmozgó egyéves fölös energiáit. Először játékkal ütöttük agyon az időt......majd munkára fogtuk a kis legényt, hadd vegye ki a részét ő is a háztartásból. Betettük a zuhanyfülkébe, az üveg úgyis takarításra szorult:Mi?! Hogy fordítva fogom? Na, ne mondd már!Hogy is van ez? Ja, hogy alul legyen a gumicsík!Így már frankó, ugye?Beltéri kalandjaink folyt. köv.!

Esti havas élmények

Most, hogy vagy 40 cm (legalább 30 cm) hó zúdult le ránk, újabb havas élményekre tett szert Csani. Alkonyati havas élmények lettek ezek, mivel délelőttönként nálunk olyan intenzíven szakadt a hó, hogy nem mertük kivinni Csanit. Meg is jegyezte Endre: "Hmmm, gyerekkorom óta nem emlékszem térdig érő hóra. Mondjuk akkor valamelyest alacsonyabban volt a térdem."

Na szóval újfent szánkóztunk egyet:

Jó megfigyelők észrevehetik, hogy míg az első képen Csani arcát várakozásokkal teli mosoly lengi körül, addig a második képen kissé sértődött és morc, noha alig telt el pár perc. Ja, meg én is ott ülök a szánkón. Hát igen, megint történt egy kis malör, borultunk egyet. Sebaj, jött a B terv, a hóban gyaloglás:Csani eléggé elöl állt, amikor az ambíciót osztogatták:
A parkban a kisgyerekek hóbunkereket, hóalagutakat építettek. Ezt mindkét végéről megtekintettük, alagúton átbújásról azonban továbbra sem akar Csani hallani.Nem is bántuk az estére sikeredett sétát, csodaszép éjszakai fényekben a hóval beterített park.
Endre, miközben én altattam Csanit, kiosont az éjszakába, és csinált néhány havas csendéletet. Íme egy kis ízelítő: