Nyelvzsonglőr

Csani szenteste kinövesztette a nyolcadik fogát. Azóta rendszeresen ellenőrzi a nyelvével a kibújt hegyecskét. Teszi mindezt olyan nyelvpödréssel, amit nekünk hosszas próbálkozás után sem sikerült produkálni, bizony beletört a bicskánk, akarom mondani nyelvünk.

Kis karácsony, nagy karácsony

Tavaly a karácsonyból Csanád még mit sem érzékelt. Idén azonban rengeteg ok adódott a csodálkozásra, Csani egyik ámulatból esett a másikba. Kezdődött mindjárt a karácsonyfával, amit 23-án éjjel díszített fel két angyalka. Reggel volt is percekig tartó szájtátás. A szentestét Székesfehérváron töltöttük a Dániel nagyszülőknél. Itt a csillagszórók varázsolták el, no meg a hintalovacska, amit ajándékba hozott a Jézuska. El is neveztük Csillagnak. Kétségtelenül az egyik legvarázslatosabb ajándék Csanád számára egy zenélő üveggömb volt, melyet Endre hozott Ausztriából egy karácsonyi vásárból. Az üveggömbben a téli, havas erdőben lovasszán siklik és közben szépen hull a hó. Biztos vagyok benne, hogy ez egy életre szóló emlék marad Csaninak és felnőttkorában erről eszébe jut majd gyermekkorának karácsonya. Csanád gépjárműparkja is jelentősen megnövekedett az ünnepek alatt, tekintettel arra, hogy nem nagyon volt neki. Most aztán kedvére tologathat, aminek így 1 évesen végre rá is kapott az ízére, elvégre fiúcska vagy mi! Csani a nagybátyus Jézuskájától kapott egy jópofa filckészletet. No, ettől az ajándéktól, bevallom, kicsit kivert a víz minket, szülőket, annak ellenére, hogy elvileg lemosható. Azért mielőtt odaadjuk Csaninak, teszteljük a fal egy takarásban lévő részén. A család Pálfi ága harmadnap gyűlt össze karácsonyozni. Csongi is megtisztelt minket néhány percnyi nézelődéssel. Csani szánkót kapott ajándékba, most már csak a havat várjuk vissza!

Erős legény

Csani rájött, hogy ő tulajdonképpen erős. Ez abban nyilvánul meg, hogy szeret mostanában erőteljesen földhöz csapkodni dolgokat, legyen az játék vagy éppen apa egere.Nos, sokatmondó, ha elárulom, hogy Endre egy új egeret kért idén karácsonyra.

Az erőfitogtatást a minap Csanád összekapcsolta az indulataival is. Ebédhez készülődve nagy nehezen betuszkoltam az etetőszékbe egy kapálózó, tiltakozó gyereket, majd kezébe adtam egy mandarint, hogy bírja azt a pár másodpercet, amíg hozom az ebédet. Alig fordultam sarkon, Csani azzal a lendülettel utánam vágta a mandarint. Mikor visszafordultam, azért ott bujkált a szemében, a huncutság hogy most vajon haragudni fogok vagy jó fej leszek. Hát lehet neki ellenállni?

Fogmosás

Csanád egyre gyakrabban utánoz minket. Bizony kezdhetünk vigyázni, mit csinálhatunk és mit nem az ő jelenlétében. Ilyen utánozás folyományaként bővült új elemmel az esti rituálénk, mégpedig a fogmosással. Nagyon komolyan veszi a feladatot Csani. Nézi az apját, lesi a technikát, forgatja a fogkefét ide-oda és rángatja ki-be. Nagyon ügyesen csinálja!

Judit néni látogatóban

Egyik kolléganőm varrt Csaninak egy aprócska mackót, amit születése napján szívesen oda is adott volna a Kismesternek, de ő a Tropicarium után beájult az autóban. Így a macit csak mi vehettük át, viszont e kedvességért cserébe szívesen invitáltuk egyik estére.

Jucite jött is hétfő délután, s igazán nagy meglepetést szerzett: Csana a maci mellé kapott még egy lovacskát is, illetve egy szuper-spéci gyűrűsmappát (saját varrású, kisautós borítóval!!!), amiben a kisded iratait őrizhetjük.

Annak ellenére, hogy Csanád manapság az idegenekkel elég kimért, Judittal nagy játékba fogott. El is röppent másfél óra, észre se vettük:

Közgazdászként csak annyit mondhatok: Judit gyakran látott vendég lesz a háznál – sok ajándékot hozott, Csanád számára kedves játszópartnernek mutatkozott, s mindeközben alig fogyasztott :-)

Nagycsaládi szülinapozás

Vasárnap tartottuk Csanád nagycsaládi születésnapi köszöntését. Itt voltak a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik és a nagyobbik unokatesó. Keresztanyuék és a kis unokatesó - igazoltan persze - hiányoztak a szó mindkét értelmében.
Mondják, hogy a gyerek az 1 éves szülinapját még nem fogja fel igazán. Nos, volt egy pillanat, amikor Csanika szemébe nézve, egészen biztos voltam benne, hogy tudja és érzi, hogy most őt ünnepeljük: amikor meggyújtottuk a gyertyát a tortáján és énekeltünk neki. Nézett hol a tortájára, hol rám, hol pedig körbe a rokonságra és picit zavarban is volt, szerényen mosolygott. Csani tortájára ezúttal sok-sok kölesgolyót tettem díszítésnek, így sikerült némi érdeklődést kicsikarnom belőle, amely addig tartott, amíg a kölesgolyó el nem fogyott. Az ajándékokban a legizgalmasabb természetesen a csomagolás volt, élvezettel bontogatott. Másnap azért szépen, akkurátusan végigleltározta az új játékait. Pontosan tudta, melyiket kapta előző nap, egytől egyig megvizsgálta őket.Az eseményről íme egy fotókollázs:(Csanád jókedvét picit beárnyékolta a krupp, ami sajnos újra kijött. Ezúttal már jobban tudtuk, mit is kell csinálnunk és sikerült az ugató köhögést 1 éjszakára minimalizálnunk, maradt viszont a hurutos köhögés, ami azért szintén aggasztóan fullasztja szegénykét.)

Csanád-Csongor csúcs

Ma végre létrejött Csanád és Csongor csúcstalálkozója. Sajnos Csani betegsége miatt nemigen tudtunk menni Ritáékhoz, így már nagyon kíváncsiak voltunk egymásra. Amíg Csongi aludt, Csani lebirkózta rég nem látott keresztanyukáját, majd rámolásba és leltározásba fogott:"Hékás, ez véletlenül nem az én mózesem?":(Mindenki megnyugtatására mondom, Csongi ekkor épp nem tartózkodott a mózesben.)

Csanit a kis szuszogó csomagocska még nem nagyon izgatta, inkább a járulékos elemek kötötték le, úgymint zenélő játék a kiságy szélén, vagy keresztapu füldugója (hmmm az minek is?) az éjjeliszekrényen. Azért volt egy-két érdeklődő pillantás:(Na jó, bevallom, az utolsó kép kis csalással készült, a kép elkészültének érdekében Csongi mellé tettük a füldugót :)
Viktor próbált dolgozni, de Csanádnak is gépezhetnékje támadt:

Elterelő hadműveletként Viktor hozott neki egy klaviatúrát és egy egeret:Néhány percig ez is megtette, de aztán nem volt mit tenni, lóvá tette a keresztapját:Mindezalatt Csongi szép komótosan megvacsorált, majd dolga végeztével szépen elszunyókált: