Kis kommandós

Megint le vagyunk maradva az események tudósításával, pedig hát van belőle bőven: Csanád KÚSZIK!
1 hónapja kezdte el ezt a már kúszásnak nevezhető mozgást végezni. A kezdeti stádiumban még csak 1-2 métert haladt vele, de a szőnyegről azért nem merészkedett le. Majd egy piros labda és az autós hordozó hívó szavára megtört a jég:Az első komolyabb túra a bárszekrényhez vezetett. Reméljük ez irányú érdeklődését kamaszkorára elhagyja...Majd az alkoholmentes szekció következett...... és volt egy próbálkozás a fiókkal is, de azért az még nagy falatnak bizonyult:Csani következő nap akkurátusan a nappali azon részei felé vette az irányt, ami még felfedezésre vár, így a teraszajtó a függönnyel:Csani előző napi teljesítményét látva, Endre gyorsan bedugaszolta az összes konnektort és veszélytelenítettünk minden elérhető polcot is. Volt értelme:

Azóta nincs megállás, a játszószőnyeg végleg felejtős. Villámgyorsan bejárja a nappalit és a konyhát, és már a folyosóra és a lakás többi részének meghódítása van napirenden. Hajrá kicsi ember!

Arcok

Mondják, hogy a baba első játéka a keze. Nos, Csaninál ez a fejlődési lépcső valahogy kimaradt, most 6 hónaposan kezdi nézegetni, hogy "jééé, ez az én kezem, és a karomon ruha van". Ilyenkor simogatja magát csodálkozva, nagyon aranyos. Aztán az arcok is most kezdték igazán érdekelni. Mindenkijét meg kell tapintani, aki csak ölbe kapja és hát milyen igaza van, mindegyik más és más, mindegyiken más az érdekes.

A nagyinak például a szája:Szilvi barátnőm vőlegényének, Gábornak az orra és persze a szúrós szakálla:Papának a bajsza:Apának pedig egyszerűen csak a szerelmetes tekintete:

Szülinapi meglepik

Két hete ünnepeltem a 25. (na jó, meg még egy kicsi :) születésnapomat, ebből az alkalomból köszöntöttek a fiúk. Csaninak irtóra tetszett a virágom, kissé nehézkes is volt az átadása :)Az ajándék, amivel a fiúk megleptek igazi telitalálat volt: szabadidőt kaptam, amit szigorúan magamra kellett fordítanom. Ez konkrétan annyit jelentett, hogy Endre bejelentett a fodrászomhoz és kozmetikusomhoz, illetve el lettem zavarva ruhavásárlás céljából a Bécsi úti Stop Shop-ba. (messzebbre még nem merek menni :) Mindezt persze 3 különböző napra szervezte, egyben ilyen sokáig még nem maradhatok távol Csani cicifüggőségének okán.

A ruhavásárlás "nagy élmény" volt, gyorsan emlékeztettek a "segítőkész" eladók, hogy tök jó nekem otthon a gyerekkel. Mivel a régi ruhatáram sajnos még nem jön rám (igen, optimista vagyok, hogy egyszer majd...), elég sok mindent igyekeztem vásárolni, amit a próbafülkénél nemhogy kitörő örömmel fogadtak volna az eladók, de közölték, hogy legyek szíves visszatenni majd mindent a helyére ami nem kell, mert erre nincs idejük. Ja kérem, akkor mire van?
Kozmetikushoz épp szülésem napján készültem, gondoltam még utoljára szépülök egyet, aztán két fájás közben dobtam az sms-t neki, hogy bocs, de most mégis inkább szülök. A szépségszalonban mindenki teljesen odavolt, hogy milyen szuper férjem van, hogy ilyennel lepett meg, dagadt is a májam rendesen :) A fodrásznál persze a végén a hajszárítást már le akartam spórolni, csak mehessek már. Hát igen, az ember néha vágyik egy kis szabadidőre, de aztán eszeveszetten rohanna haza, hogy minden percét a cseperedő gyermekével tölthesse.

Kóstolgatás

Csanád egy ideje óriási érdeklődést mutat a mi étkezésünk iránt, kinézi a szánkból a falatot és, ha nem figyelünk oda, ki is kapja a tányérból. Olvastam egy hozzátáplálási módszerről, az igény szerinti hozzátáplálásról. Ez olyasmi, mint az igény szerinti szoptatás, tehát a baba maga dönti el, mikor és mit eszik meg a szilárd étkekből. Noha az igény szerinti szoptatást én magam is alkalmaztam, ezt már kissé túlzásnak tartom. Nem hiszem, hogy a babus el tudná dönteni, hogy na most akkor fehérjére van szükségem, holnap meg egy kis vasbevitel kellene...

Elkezdtük hát a kóstolgatást. Sztenderd almalével nyitottunk, beélesítettük a kamerát, hogy megörökítsük az első fintorgásokat.

Itt még gyanútlanul:Hú, ez borzalmas:
Ugye nincs több:

A védőnő javaslata szerint 1 hétig kellett volna almalét adnunk fokozatosan emelve az adagot, majd rátérni a pépre. Hát ezt mi 4 napra redukáltuk, mivel ez a kanállal lé evés nekünk nem nagyon ment, konkrétan amit benyomtam a gyerek szájába, az azzal a lendülettel folyt ki a száján, végig le az állán be a nyakába. Az első kanál pépet kísérte némi öklendezés és beleborzongás (érdekes, ez a mai napig megvan néha az első kanálnál, akkor is, ha édeset kap), de nem csüggedtünk. A szopizó mozdulatokkal való kitolást is sikerült már nagyjából kiküszöbölnünk a kanalazási technikánk tökéletesítésével: nyelvet lenyomva a pépet a nyelv közepére helyezzük.

Immáron 2 hete folytatjuk e tevékenységünket, már variáljuk az almát, a barackot és a banánt. Nyoma sincs a kezdeti fintorgásnak, simán lecsúszik már egy egész barack fél banánnal vagy fél almával turmixolva. Múltkor Beáéknál kipróbáltuk az üveges gyümit is, Csani benyomott egy 125 ml-es Hipp banános barackot.
A technikánkon azért még van mit csiszolni: vagy túl lassan adagolom a papit, amit Csani hangos méltatlankodással ad tudtomra vagy túl gyorsan adom és akkor öklendezés a vége. Hát nehéz megtalálni az arany középutat.
Mikor Csana látta, hogy már egész jól megy, nehezített a pályán. Így például két kanál közben zoknit tömünk a szánkba (igen, itt már a gatya is lekerült róla, úgy összekentük :)) :...vagy újonnan ráharap a kanálra és a szájnyitás is olyan rövid ideig tart, hogy nagyon el kell kapni a pillanatot, különben záródnak az ajtók és a pép kint landol valahol a szakálkán vagy az arcán.
Azóta megvolt az első néhány kanál főzelék is krumpli és répa formájában. Szerintem pozitív volt a fogadtatás. Asszem.

Marci látogatóban

Csaninak vendége volt: Marcika látogatta meg. Krisztával együtt jártunk még pocakosan szülésfelkészítőre a SOTE-ra és a bébik születése óta is aktívan tartjuk a kapcsolatot. Tipikus "kismama-parákat" szoktunk megvitatni, úgymint "miért alszik-miért nem alszik", "miért csinálja-miért nem csinálja" vagy "most éppen miért nem hízik". Aztán jól megnyugszik mindenki merthát a másik kölke is ezt csinálja :)

Csani eddig nem sok érdeklődést mutatott más babák iránt. A lakóparki kisbarátok szinte kivétel nélkül nagyobbak, így leginkább ők piszkálják Csanit, konkrétan folyton ki akarják tolni a szemét és el akarják venni a szép, színes gyöngyökből álló cumiláncát. Úgy tűnik mostanában kezd érdeklődni: a kislányoknak a lába köze az érdekes, a kisfiúknak pedig a játéka:

Csaninak is van ilyen lovacskája, amire rá se néz már hetek óta, na de most, hogy Marcinál is van, így már érdekes. Gyorsan előkerítettük a sajátunkat, így szinkronban tömhették a szájukba:Nagyon jól elvoltak a bébik, összedugták a kobakjukat és jól megbeszélték az élet dolgait:Marcika ismerkedik Csani nagy autójával:

Félév

Öregszik a gyerek, Csanád féléves lett! Jöjjön egy kis számvetés:

Kilók:

Hát nem dupláztunk születési súlyt, 6850 gramm a versenysúlyunk 6 hónaposan. Csani súlyfejlődése a 4. hónaptól nagyon lelassult, lassan vánszorogtak felfelé a dekák, már utáltuk a heti mérlegelést. A 4. és 5. hónapban még épp megvolt a fél-fél kiló per hónap, ami jó is lenne, de a 6. hónapban sikerül 0, azaz nulla grammot teljesíteni. Persze az illetékes megkérdezett szakemberek (szoptatási tanácsadó, gyerekorvos, védőnő), az általánosságban feltett "kell-e duplázni féléves korra" című kérdésemre mind egyhangú IGEN-nel feleltek, mikor azonban szembesítettem velük a mezítelen valóságot, mindenki megnyugtatott, hogy "á, ez a szabály már elavult" vagy "ugyan már, tök jól néz ki ez a gyerek". Igaz, ami igaz, tényleg vannak még tartalékok:

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy nagyon nagyot nőtt Csana, a 6. hónapban 4 centit, immár 70 cm és a mozgásfejlődése is nagyon beindult.
Mozgás:
Hál istennek ezen a téren kárpótolva vagyunk, nagyon mozgékony a kis csávó. 5 hónaposan hasra fordult, kereken 6 hónaposan pedig megmutatta, hogy pepitában is tudja a forgást. Amíg meg nem erősödött annyira, hogy élvezze is a hason létet, kicsit fárasztóak voltak a napjaim: Csana hasra fordul-kar/láb kalimpál-hangos méltatlankodás-anya hátára fordít-Csana azon nyomban hasra fordul és kezdődött elölről az egész. Ezzel elszórakoztunk pár hétig mire rájött a kiscsávó, hogy le is tudja tenni a fejét hason és tud szusszanni egy kicsit, ha elfáradt:
A kezével már irtó ügyes a babus, mindent szépen megfog az ujjait használva, egyik kézből másik kézbe teszi a játékokat. Látszik, hogy férfiból van, kedvence a távirányító és a mobiltelefon. Egyszer a mobilom annyira telecsorgatta nyállal, hogy 1 napig úgy hallottam benne, mintha kútba estem volna. A távirányítón pedig különös érzékkel éppen akkor nyomja meg a csatornaváltó gombot, amikor éppen valami érdekes hírnek elhangzott a fele...Alvás:
Hát ezzel továbbra sem állunk túl jól. Mióta Csanád forog, álmában is jobbra-balra dülöngél, sőt hasra is fordul, amire persze felébred szegénykém. Mivel együtt alszom vele, az éjszakáim az elmúlt hetekben másról sem szóltak, mint, hogy próbáltam félálomban megakadályozni, hogy Csani elforduljon és megébredjen, ettől viszont én magam szinte semmit nem aludtam egész éjjel. Így jött az elhatározás: Csani elég nagyfiú már, nincs mese, külön szobába kell költöztetni. Na de ez egy külön történet...
Kommunikáció:
Még mindig menő a sikítozás, sőt mi több tökélyre fejlesztette Csani. Előszeretettel ijesztgeti vele a környező kisbabákat, akik aztán általában sírva is fakadnak ettől. Hmmm Csani, ez nem éppen jó módja a barátkozásnak. Ha épp nem sikoltozunk, akkor aranyosan gagyarászunk. Másképp gagyarászik, ha a játékok fehér címkéjét birizgálja (hamar megtanultuk, hogy ne vágjuk le azonnal róla, mert az a legérdekesebb Csaninak), másképp, ha törölközés közben az apja göndör fürtjeit próbálja becserkészni. Ilyenkor én hiába lógatom oda az enyéimet figyelemelterelés végett, félresöpri és csak az apjáé után kepeszt :)Kaja:
6 hónapig kizárólag anyatejet kapott Csana, szopizás iránti lelkesedése nem hagyott alább. Még mindig kommandósokat megszégyenítve veti rám magát amint elkezdem levenni a csomagolást. Még mindig sokszor szopizik, de gyakran inkább csak megnyugvást keres a cicin. Fogacskánk még nincs, ellenben Niagara vízesést megszégyenítő nyáladzásunk már több hónapja.

Gólyahír

No nem, nem! Nem mi vetemedtünk sorozatgyártásra. Csanád épp eléggé leszívja az energiáinkat, hogy ezt azért még ne akarjuk :)

Nővéreméktől, Csani keresztszüleitől kaptuk ezt a fantasztikus hírt: baba lesz a karácsonyfa alatt!

Kedves Rita és Viktor!

Nagyon-nagyon örülünk a kis uncsitesónak és kívánunk nektek gondtalan, boldog babavárást!

Puszi: Csani&Kriszti&Endre

Ui: Aludjátok ki magatokat jó előre :)