Szülinapi meglepik

Két hete ünnepeltem a 25. (na jó, meg még egy kicsi :) születésnapomat, ebből az alkalomból köszöntöttek a fiúk. Csaninak irtóra tetszett a virágom, kissé nehézkes is volt az átadása :)Az ajándék, amivel a fiúk megleptek igazi telitalálat volt: szabadidőt kaptam, amit szigorúan magamra kellett fordítanom. Ez konkrétan annyit jelentett, hogy Endre bejelentett a fodrászomhoz és kozmetikusomhoz, illetve el lettem zavarva ruhavásárlás céljából a Bécsi úti Stop Shop-ba. (messzebbre még nem merek menni :) Mindezt persze 3 különböző napra szervezte, egyben ilyen sokáig még nem maradhatok távol Csani cicifüggőségének okán.

A ruhavásárlás "nagy élmény" volt, gyorsan emlékeztettek a "segítőkész" eladók, hogy tök jó nekem otthon a gyerekkel. Mivel a régi ruhatáram sajnos még nem jön rám (igen, optimista vagyok, hogy egyszer majd...), elég sok mindent igyekeztem vásárolni, amit a próbafülkénél nemhogy kitörő örömmel fogadtak volna az eladók, de közölték, hogy legyek szíves visszatenni majd mindent a helyére ami nem kell, mert erre nincs idejük. Ja kérem, akkor mire van?
Kozmetikushoz épp szülésem napján készültem, gondoltam még utoljára szépülök egyet, aztán két fájás közben dobtam az sms-t neki, hogy bocs, de most mégis inkább szülök. A szépségszalonban mindenki teljesen odavolt, hogy milyen szuper férjem van, hogy ilyennel lepett meg, dagadt is a májam rendesen :) A fodrásznál persze a végén a hajszárítást már le akartam spórolni, csak mehessek már. Hát igen, az ember néha vágyik egy kis szabadidőre, de aztán eszeveszetten rohanna haza, hogy minden percét a cseperedő gyermekével tölthesse.