Engedjétek meg, hogy a címben szereplő megszólítást egy másik bejegyzésben magyarázzam meg. A lényeg, hogy az úrfi három hónapos lett. Ennek alkalmából családi összeröffenést rendeztünk, hogy mindenki megcsodálhassa: Csanád milyen szép és nagy baba lett. Apai ágról nagymama és nagypapa, nagybácsi és nagynéni, anyai ágról nagynéni és nagybácsi voltak jelen. Ez a felsorolás azért volt fontos, hogy évek múlva is elmékezzünk rá, mert annyi agyunk nem volt, hogy csoportképet készítsünk.
Szóval Csanner igazi központi szereplővé vált: minden rokon őt követelte, dögönyözte, nyúzta és dobálta annak prezentálása céljából, hogy a gyermek nála kacag a leghangosabban. Apát számtalanszor kiverte a halál vize, leizzadt háromszor, szórta a kereszteket és a fenyegetéseket. De a gyerek élvezte.
Aztán a fiúcskát olyan élmények is érték, amikre igazán nem számított. Pl. ölközelből végignézte, hogy hogyan étkeznek a felnőttek. (A szülők eddig mindig felváltva ettek, és így Csanád figyelme mindig el lett terelve.) Hát Csana az étkezésünket elég gusztustalannak találta. Teljesen meg volt rökönyödve:Végül a kiccsávó annyira elfáradt, hogy mire a tortájára került a sor, ő már régen a lóbőrt húzta:









