Oltási mizéria

Kissé eltűntünk az elmúlt időszakban. Ennek oka, hogy Csanád megkapta a kéthónapos oltásokat és hát annak ellenére, hogy magát az akciót nem viselte rosszul, néhány nap múlva "elromlott" a gyermek. Igazából nem is elromlott, megváltozott: mindent másképp csinál, mint azelőtt, ennek pedig vannak örvendetes és kevésbé kellemes tényezői is.
Kezdjük a jóval: a késő éjszakákba nyúló altatásokat, mintha elvágták volna. Fürdetés utáni szopit követően Csanád végre rendben elalszik. Ez nagy könnyebbség.
A rossz: a Rota oltás kissé megviselte Csanád gyomrát, konkrétan az én jó evő kisfiam étvágytalan lett. Nagyon aggódtam, hogy le ne fogyjon, szó szerint diktáltam bele a tejcit. Mivel elég keveset volt hajlandó enni alkalmanként, ezért nagyon sűrűn szoptattam. Kemény 2 hét volt, de hálistennek sikerült megőriznünk a súlygyarapodást, jelenleg 5,6 kg-nál tartunk!

Ui: Öröm az ürömben: a nagy dolgoktól már egyedül, mindenféle nehézség nélkül szabadul meg Csana :)

Két hónapos

Csanád betöltötte a két hónapot. Ennek a hónapnak a nagy vívmánya, hogy Csana felfedezte a hangját. Kétféle hangot tudtunk eddig azonosítani:

1) "Jól érzem magam" hang. Ez úgy hangzik, mint amikor egy kis oroszlán incselkedik. Általában játék közben szokta kiadni.

2) "Cici hívogató" hang. Ezt közvetlen szopi előtt produkálja, amikor már tudja, hogy mi következik, de azért folyamatos hangadással sürget.

Nagyi sütött minitortát is Csaninak. A gyertya nagyon érdekes volt, de azért még segítettünk neki elfújni:

Látogatós hétvége

Csanádnak több vendége is volt hétvégén. Debrecenből érkezett unokatestvérem, Szilvi, férjével Zsoltival. Ők tulajdonképpen gyakorolni jöttek, júniusban érkezik Csana másod unokatestvére, Zsoltika. Csana csillagos ötöst adott nekik babafogásból, az óriási plüssmackónak és az óriási adag pelenkának pedig igazán örült. Ez utóbbi még inspirálta is, aznap este sikerült a nagydolog..

Nagyi és nagynéni is jöttek, jókat játszottunk, amíg Csana be nem aludt. Csana igazi mosolygyár lett, mindenki kap belőle, aki kedvesen, mosolyogva beszél hozzá. Fél óránál többet sajnos még nem nagyon lehet vele játszani, elfárad szegény a sok információtól.

Muszklik

Minden elfogultság nélkül, Csaninak igazán férfias testalkata van. Formás, izmos vállak és karok, hurkás-izmos combok (ezt múltkor prezentáltuk), keskeny csípő, nagy pocak... Idesüss, mekkora muszklijaim vannak, vigyázzá' mit szólsz (a szigorú tekintetet még gyakorolni kell).

Kishordó:


A kis kezét és lábfejét és rendkívüli módon kezdi behízni, konkrétan a lábujjai már alig férnek el egymás mellett:

Persze ennek a gömbölyödésnek mi roppantmód örülünk, kompenzálandó a "nehezen elalvás" miatti frusztrációnkat.

Nagydolgok

Csanád hasfájását és annak kezelését már-már kezdtük megszokni és ha megszüntetni nem is, de enyhíteni egész jól tudtuk a szakkönyvekben olvasottak és a barátoktól, rokonoktól kapott tanácsok segítségével. Csani úgy gondolta újabb kihívás elé kell állítania bennünket: egyszer csak szorulása lett. Erre szoktak a gyermekorvosok nagyokat legyinteni, hogy "ó hát normális az is, ha egy hétig nem kakil". No persze. Szívesen összezárnánk őket erre az egy hétre egy ilyen pici babával. Csanád konkrétan már a második nap láthatóan erőlködik, nyomna szegény, még a füle is belevörösödik, de nem megy. Nagyon türelmes ám, sokáig nem sír (elvégre férfiból van, vagy mi), csak próbálkozik kitartóan, de egyszer csak elfogy a cérna és akkor vígasztalhatatlan. A 3. napon nem bírtuk tovább nézni a szenvedését és úgy döntöttünk, "megmérjük a lázát". Meglett az eredmény, de még mennyi! Csani abban a pillanatban kisimult és álom jót aludt aznap. Azóta túl vagyunk egy újabb 3 napos körön, ezúttal már majdnem sikerült egyedül is, de a végén csak kellett egy negyed kúp. Reméljük, hogy mihamarabb beáll a dolog és sikerül egyedül is neki. Egyébként arra gondolok, hogy az emésztésének az adaptációja most érhetett el egy olyan szintet, hogy már jobban emészti a tejet és ritkábban van szüksége nagydolgozni, csak ehhez még meg kell tanulni azt kidolgozni. Addig is maradnak a szomorú, anyuba-apuba kapaszkodós hajnalok...

Ui: Endre kezdeti pelenkakerülése már rég a múlté. Alig várja, hogy pelenkázzunk és legnagyobb örömünk, ha van termék. Még vacsora közben is szemrebbenés nélkül vagyunk képesek arról értekezni, hogy mikor, mennyi és milyen színű volt aznap. Tudom, kicsit perverz, ezt mi sem gondoltuk volna magunkról.

Növünk, mint a bolondgomba

Csanád ma 8 hetes. Hihetetlen fejlődésen ment már keresztül. Kezdjük a naturáliákkal: 5060 gramm (heti átlagfogyasztás 220 gramm), 1 db toka kerek kis pofival, 6 db hurka (combonként 3), bár én már plusz 2-t látok kialakulóban. A hurkákat reprezentálandó csatoljuk a fotót, melyet Csanád személyiségi jogaira való tekintettel kissé retusáltunk. Hát igen, nagyon szépen eszik, mostanság megint 3-4 óránként kéri a tejcsit és hatékonyságjavulás is mutatkozik, egyre gyorsabban végez a szopikkal.

A hosszát nem mértük le, az kicsit macerás. A karja biztos nagyon hosszú, ezt tapasztaljuk éjszaka, ugyanis széttárt karokkal alszik, mi meg az ágy szélén egyensúlyozunk vigyázzban (aki esetleg felszisszent: igen, Csanád egyelőre velünk alszik, leginkább amióta hasfájós, mert nagyon sokszor felsír éjjel).
Csanád baba már nem az a kis bamba tekintetű újszülött, már szépen fókuszál és nézegeti a körülötte zajló eseményeket, vizslatja a fölé hajoló arcokat. Mosolyból több is jut egy napra, a halovány mosolytól egészen a teli szájjal mosolyig.

Szoktunk mindennap játszani egy 1/4-1/2 órácskát. Ez abból áll, hogy lefekszünk a játszószőnyegre vagy a pelusozóra (vagy ahogy apa hívja a puka-asztalra, mivelhogy itten zajlanak a pocakstimuláló masszázsok) és különféle zenélő játékokat, forgókat nézegetünk, követjük a szemünkkel és a fejünkkel a csörgő macit és méhecskét. Néha még a nyelvünket is kinyújtjuk kíváncsiságunkban. Zenét is szoktunk hallgatunk, eddig a klasszikus Halász Judit van napirenden egyéb híján. A csiribirit különösen szereti Csanád, ha azt éneklem neki, teli szájjal mosolyog rám. A kéz mozgékonyság fejlődése a legszembetűnőbb, a kezecskéi, ujjacskái kezdenek tudatosabban mozogni. Ébredéskor pl. dörzsölgeti a kis szemét, arcát. (Karmolásügyileg aggódok is, a körömvágással hadilábon állok.) Aktív időszakban keze-lába jár a babának, olyan ilyenkor, mint egy Duracell nyuszi. Ezt kevéssé díjazzuk, ha éppen hajnal van.

Csanádot a hasára is fordítom minden nap, hogy tornázzon a nyak- és hátizma, elvégre tartani kell azt a fejecskét. Ez már egész jól megy, de még csak kevés ideig bírja, ha már nem megy befrusztrálódik és méltatlankodni kezd.

Első távollétem

Esedékessé vált a szülés utáni 6 hetes kontroll vizsgálatom. Sokat dilemmáztunk, hogy mi legyen. Menjünk Csanáddal hármasban vagy menjek egyedül otthon hagyva a fiúkat. Az előbbinek az előnye, hogy így Bánhidy doktornak is elbüszkélkedhetünk a kisfiúnkkal és én sem aggódok, hogy mi van Csanáddal. A hátránya viszont, hogy aggodalmaskodnánk a nyálkás, esős idő miatt, az esetleges beteg, köhögő emberekről már nem is beszélve... A másik verzióban az előnyök-hátrányok épp fordítva alakulnak. Nem gondoltam volna, hogy nekem - aki meghoztam már néhány felelősségteljes döntést az életemben - ez akkora fejtörést és szorongást okoz, hogy bizony nem aludtam az előtte lévő éjszaka az idegességtől. Reggel az eső is esett, ezt égi jelnek tekintettem és egyedül indultam el. Előtte megszoptattam Csanádot, aki utána - mint aki tudja, hogy most jól kell viselkednie - minden eddigi rekordot megdöntve aludt el. A rendelőben már sík ideg voltam, hiába jelentkeztem be a legkorábbi időpontra már vagy 5-en voltak előttem (többek között Marsi Anikó, kár, hogy már publikus, hogy terhes, kereshettem volna egy kis pénzt a Story magazinnál :)) Endrétől jött a nyugtató sms, ne izguljak, Csanád alszik. Gyorsan végeztem és hívtam Endrét: már hallottam a telefonban Csanád cumizós nyöszörgését. Igen, ez az a hang, amit akkor ad ki, ha nyügösködik és időhúzás céljából cumit kap, de mint tudjuk, ez kb. 5 percig hatásos nála... Száguldottam haza, rohantam fel a lépcsőn, feltéptem az ajtót és ott állt a folyósón Endre pizsamában ölében a sarkig nyitott szemű, lefelé görbülő szájú Csanival. Endre szerint annyira meglepődött Csani, hogy beléptem, hogy abbahagyta a sírást. Egyébként jól kezelték a fiúk a drámát: A sírás abbahagyásában az is közrejátszhatott, hogy mivel Csana éhes volt, és az öt perc cumis türelmi határidő lejárt, csecsemőt éheztetni meg nem szabad, Endre pont az érkezésem előtt adott neki 10 ml cukros vizet. Mindemellett nagyon várták, hogy hazaérjek. Azt hiszem kezdem kapizsgálni, mi is az a szülői aggodalom...