Olvasni menő

Eszti nagyon szereti a könyveket lapozni. Közben mutogat, kommentálja a maga nyelvén a látottakat. Nagyon szereti ezeket a pici, keménylapos könyveket,

a zörgős textil könyvet,

de az összetettebb képeket is szívesen nézegeti. A vékony lapokat eléggé amortizálja, valahogy jobban, mint a fiúk.
Szókincse nagyjából ezekből a szavakból áll:

Tita: cica és minden egyéb szőrös kisállat. A kutya már csak néha tita.

Vau-vau: kutya

Appa: apa, de nem egyértelmű, nem csak Endrére mondja, más férfiemberekre is. 😊

Aja: ez lenne az anya, de sokszor engem is apának titulál.

Titti: cici, illetve ez voltam én addig, amíg az "aját" meg nem tanulta. Aztán arra jöttünk rá, hogy a vízre is ezt mondja, ha szomjas és inni szeretne. Me

Nem: nem, ez ment a leghamarabb.

Mamma: étel, keksz, kölesgolyó.

Mama: nagymama.

Papa: nagypapa.

Tess: tessék, ezt nagyon korán mondta és teljesen adekvát alkalmazta.

Ampa: lámpa.

Ama: alma.

Ott: ott.

Pá-pá: elköszönés, integetéssel kísérve, ami azért cuki, mert fordítva csinálja, mintha hívogatna.
Hoppá: hoppá. 😊