Az idei telünk nem szűkölködik a hóesésben, mi kisgyerekesek ennek nagyon örülünk. Szabi havas tapasztalatai nem voltak túl pozitívak tavalyról, így kíváncsian vártuk az idei fejleményeket. A tendencia határozottan javuló. A hó még mindig hideg, ennek ellenére a kesztyűt az elején még mindig nem sikerül ráimádkoznom, csak akkor kéri, ha már lefagyott a keze. A hógolyózást viszont határozottan szórakoztatónak találja, kb. 20 centi távolságból szokta megsorozni az embert kaján vigyorgás kíséretében. Hóemberépítésben nagyon aktívak vagyunk. Íme az első hóember, amely Szabolcs aktív közreműködésével készült:
Hóangyalkák:
Ezt a hóembert ugyan nem mi építettük, hanem Csani egy ovistársa, Betti az apukájával, de hatalmas termete miatt fotózkodtunk egyet vele:
Szabi, Fruzsi meg a hóóriás:
És hogy milyen világban is élünk, nos nem hittünk a szemünknek: Szabika első hóembere (lásd első kép) másnap reggelre nyomtalanul eltűnt. Nem elolvadt, nem lerombolták (nem találtunk erre utaló nyomokat), hanem egész egyszerűen eltűnt. Mi csak arra tudtunk gondolni, hogy valakinek annyira megtetszett, hogy bizony ellopta, nehogy már a mi ablakunk alatt vigyorogjon. A gyerekek is csalódottak voltak, hogy reggel nem leltük a mini hóembert, így őket egy sokkal szebb mesével vigasztaltuk: a hóemberke olyan jól sikerült, hogy életre kelt és elindult felfedezni a nagyvilágot. Ez a verzió szerencsére nagyon tetszett nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése