Csanádék az ovival voltak már színházban. Az első előadás, ami igazából egy Gryllus koncert volt, nagy hatással volt Csanira, a második már kevésbé. Mikor kérdeztem tőle este, hogy milyen volt a színház, csak legyintett, hogy "á ne is kérdezd!" Az óvó néni másnap megerősítette, hogy tényleg nem volt nyerő a darab, nem igazán értették a gyerekek. Gondoltuk kiköszörüljük a csorbát és szilveszterkor elvittük Csanit a Budapesti Bábszínházba és megnéztük a Misi mókus vándorúton című darabot. Fantasztikus élmény volt ez Csaninak! Maga a színház is elvarázsolta az előtérben kiállított bábokkal, a darabról nem is beszélve. Előtte izgultunk, hogy kibír-e egy ekkora gyerek egy kétfelvonásos darabot, de semmi gond nem volt, sőt! Tátott szájjal nézte végig az előadást, egy pillanatra sem vette le a szemét a színpadról. Az elején egy picit furcsa volt, hogy színházban vagyunk és a nézőközönség még sincs síri csendben, folyamatosan volt egy alapzaj. Akárcsak a többi kisgyerek, Csani is folyamatosan kérdezett és kommentálta a darabot, de ez így volt természetes. Csaninak két vissza-visszatérő kérdése volt, az egyik, hogy "ki tartja a bábot?", a másik pedig, hogy "ugye nem jön le a színpadról? Ez utóbbi a gonosz, félelmetes karaktereknél érdekelte Csanit, úgymint a krokodil vagy a csörgőkígyó. A darab végén bábostul kijöttek meghajolni a színészek, így aztán azt is megtudtuk, hogy ki tartja a bábokat. Maga a történet is nagyon megfogta Csanit. Azóta minden áldott este úgy alszik el, hogy Endrének el kell sorolnia a szereplőket. Egyik kedvenc szereplője a bajkeverő majmocska:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése