A napirendünk elég kiszámítható, reggeli után irány a játszótér. Ezt már Szabi is pontosan tudja, imád is kint lenni. Ám felettébb türelmetlen is: amíg nem látja, hogy finisben van a készülődés, azaz már a cipőnket húzzuk és fordul a kulcs a zárban, addig vigasztalhatatlanul bömböl. Legutóbb még ennél is tovább ment: ököllel verte a bejárati ajtót, hátha így hamarabb kijut. Kicsit erőszakos a lelkem! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése