A szép időt kihasználva a húsvéthétfőn elmaradt skanzenezést vasárnap pótoltuk be. Nem tudom ki mikor volt utoljára a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, mi pont két évvel ezelőtt, így tátva maradt a szánk a rengeteg fejlesztés láttán. A főbejárat kapott egy szép új épületet, parkkal és vasútállomással. 
Igen! Kisvasút jár a Skanzen területén a távoli tájegységek között! Patinás belsővel, igazi megállókkal, gyermekszerető, kedves kalauzbácsival, van sorompó, váltó, resti, no meg minden megállóban lift (hogy ezt a HÉV vonalán miért nem sikerült még kiépíteni? Jó, csak költői kérdés volt...) az akadálymentesítés végett. Hát ezért esett le az állunk a legelső pillanatban.
Igen! Kisvasút jár a Skanzen területén a távoli tájegységek között! Patinás belsővel, igazi megállókkal, gyermekszerető, kedves kalauzbácsival, van sorompó, váltó, resti, no meg minden megállóban lift (hogy ezt a HÉV vonalán miért nem sikerült még kiépíteni? Jó, csak költői kérdés volt...) az akadálymentesítés végett. Hát ezért esett le az állunk a legelső pillanatban.Persze Csanival nem volt célunk végigjárni az egészet, inkább az ő számára érdekes látnivalók felé vettük az irányt. Első utunk így a nagykunsági állattartó tanya felé vezetett. 
Csani megismerkedett az izgága racka juhokkal, a baromfi udvar hangoskodó, perlekedő lakóival, a tekintélyt parancsoló szürkemarhával, a bohó csacsikkal és a lusta mangalicákkal. Valószínűleg méretéből adódóan, a kakas nyerte el leginkább a tetszését, vele még incselkedett is. A hatalmas szürkemarha láttán egészen belesimult apa vállába.
Vásároltunk a szatócsboltban is, itt a mérleg tetszett leginkább a kismesternek. 
Csani sokat bóklászott az udvarokban, felfedezett csűrt, pajtát, kapualjakat.
A legnagyobb élmény azonban kétségtelenül a kisvasút volt, kétszer is felszálltunk rá.
Csani annyira jól érezte magát, hogy egész egyszerűen nem volt hajlandó elaludni. Máskor, ha álmos, simán elalszik a babakocsiban. Ez volt most is a terv. Mikor láttuk, hogy álmos, beültettük és sétálni indultunk az erdei úton. Csani nagyokat pislogott, le is csukta többször is a szemét, de mint aki fél, hogy lemarad valami új élményről, mindannyiszor felkapta a fejét és szó szerint ébren tartotta magát. Egy idő után feladtuk és elmentünk a jászárokszállási fogadóba enni egy jót.
Fantasztikus nap volt, biztos, hogy sokszor visszatérünk még ide és csak ajánlani tudjuk mindenkinek!
(Még több kép található itt.)
Csani megismerkedett az izgága racka juhokkal, a baromfi udvar hangoskodó, perlekedő lakóival, a tekintélyt parancsoló szürkemarhával, a bohó csacsikkal és a lusta mangalicákkal. Valószínűleg méretéből adódóan, a kakas nyerte el leginkább a tetszését, vele még incselkedett is. A hatalmas szürkemarha láttán egészen belesimult apa vállába.
Vásároltunk a szatócsboltban is, itt a mérleg tetszett leginkább a kismesternek. 
Csani sokat bóklászott az udvarokban, felfedezett csűrt, pajtát, kapualjakat.
A legnagyobb élmény azonban kétségtelenül a kisvasút volt, kétszer is felszálltunk rá.
Csani annyira jól érezte magát, hogy egész egyszerűen nem volt hajlandó elaludni. Máskor, ha álmos, simán elalszik a babakocsiban. Ez volt most is a terv. Mikor láttuk, hogy álmos, beültettük és sétálni indultunk az erdei úton. Csani nagyokat pislogott, le is csukta többször is a szemét, de mint aki fél, hogy lemarad valami új élményről, mindannyiszor felkapta a fejét és szó szerint ébren tartotta magát. Egy idő után feladtuk és elmentünk a jászárokszállási fogadóba enni egy jót.
Fantasztikus nap volt, biztos, hogy sokszor visszatérünk még ide és csak ajánlani tudjuk mindenkinek!
(Még több kép található itt.)
Jól tettétek,hogy kimozdultatok.
VálaszTörlésÚgy látom, ide nekünk is el kell mennünk. Ez a kisvasutas újítás szerintem érdekelné az egyik kiskorút.
VálaszTörlésA 6. képen (apa ölében a vonaton) egy kicsi Kriszti ül, kék szemekkel.
VálaszTörlés