Rámol

Eszti nagyon durván elkezdett rámolni. Ez amolyan csajos tulajdonság lehet, legalábbis nem emlékszem, hogy a fiúk ilyen intenzíven művelték volna ezt. Az mondjuk mindenképpen jelzésértékű, hogy a fiúknál nem volt szükség biztonsági zárakra a kritikus szekrényajtókon, nost pedig már 3-at is feltettem.

A konyha romokban, ártatlan tekintetek. A világos vagy a sötétkék tálból eszem az ebédet?

Parafa dugó hamm:

Egy papírtörlő az áldozat:

Ja, és ruha sem maradhat a szárítón.

Sportnap a Margitszigeten

A suliban a szombati munkanapokat általában valamilyen félnapos szabadtéri programmal szokták letudni. Volt már szemétszedés a Hajógyári szigeten, de leggyakrabban sportnapot szerveznek. Így volt ez most is. Ezúttal a Margitszigetre mentek ki az alsósok és játékos sportversenyeket rendeztek.

Ez éppen egy olyan távolugró verseny, amit láncugrásban végez az osztály:

Csani és a haverok Márk bácsi művészi beállításában:

A díszes társaság magatartását ismerve én csak azt a címet tudnám adni a fotónak, hogy "Welcome to the jungle". 😁

Szabi is egyre nagyobb csibész!

Megy a vagánykodás rendesen, szerencsére nem a tanulás rovására. 😊

Endre 41

Endre szülinapja épp egy szombati munkanapra esett, amikor a gyerekeknek sportnapot tartottak a Margitszigeten. Ráadásul suli után egy zsúrra voltak hivatalosak, ami Nerf-party lévén kihagyhatatlannak bizonyult. Így hát hármasban töltöttük a nap nagy részét. Mivel Endrének létszükséglete a természet, a friss levegő és a napsütés, kimentünk sétálni a dunakeszi Dunapartra. Gyönyörű őszi idő volt:

A hordozóban nem sokáig volt el, kikéredzkedett.

Néztük a hajókat, a kompot,

és kavicsoztunk is:

Gyönyörű színek között:

Este a fiúkkal tortáztunk is. Eszti most látott először életében tüzijátékot, nagy volt az ámulat.

Szabiék majdnem múzeumban

Szabi osztálya a pályaorientációs napon a Goldberger Textilmúzeumba látogatott el, ahol egy foglalkozás is lett volna. Sajnos valami félreértés miatt erre nem került sor, majd pótolják később. A múzeum után a suliban krumpliból készítettek nyomdát és egy papírszatyrot díszítettek vele.

Szabi a felső sorban jobbról a második. Ilyenkor mindig szó szerint fülig festékesen jön haza, de imádom a kis munkáit. Szépen megtervezi, van benne koncepció! 😊

Csaniék a piacon

A suliban pályaorientációs nap volt. Ennek keretében Márk bácsi a piacra vitte a gyerekeket. A feladat az volt, hogy 5-6 fős csapatokban bevásároljanak fejenként 300 Ft-ból és gyümölcssalátát készítsenek. Csani és csapata hátrányból indultak, mert egy néhány nappal azelőtti csibészség miatt büntetésből csak feleannyi pénzből gazdálkodhattak, mint a többiek. Végül ez nem lett valódi hátrány, a zöldségesek annyira rendesek voltak a gyerekekkel, hogy sokmindent ajándékba kaptak.

A fiúk tanakodnak:

Listát írnak, számolnak, Csani háta az íróasztal. 😊

Készül a saláta. (Azért a "vigyünk a suliba kést" kéréstől otthon kivert a víz...)

Végül nem Csaniék csapata győzött, de ez nem a pénzen múlott. Az ízekkel nem volt baj, azt garantálom, mert kaptunk kostolót. Viszont az egyik kisfiú kitalálta, hogy az a jó, ha van egy kis leve a salátának és a szőlőszemeket jól kinyomkodta. Hát nem lett túl gusztusos. 😁

Bozsik

Amennyire nem vitték Szabiék focicsapatát tavaly semmilyen rendezvényre, idén annyira sok a program. Egymást érik a Bozsik program hétvégi rendezvényei, emellett még edzőmeccseket is beszervez az edző és kisebb kupákra is nevezi a csapatot. Őszintén szólva nekem ez már kicsit a lónak az a bizonyos túlsó oldala, nem vagyunk mi olyan fanatikusok, hogy minden hétvégén focimeccsre járjunk, arról nem is beszélve, hogy a hétköznapi edzőmeccsek a város túloldalán egyenesen megoldhatatlan feladatnak tűnnek három gyerek mellett. Igyekszünk lavírozni, hogy a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon, azaz Szabi is eljusson rájuk, ha nem is mindenre és a másik két gyerek se legyen rángatva emiatt. Pl. egy szülőtárs viszi Szabit, mi pedig érte megyünk, ha nincs más megoldás. Azért igyekszünk személyesen is szurkolni neki, ha tehetjük.

Az október eleji KISE kupán már észrevehető fejlődés látszott a gyerekek csapatjátékán.

Taktikai megbeszélés a körmérkőzések előtt:

Szabiék még nem játszanak poszton, a meccseken az edző is cserélgeti a posztokat. Szabi valamiért mostanában szeret kapus lenni, pedig szerintem csatárnak jobb a gyorsasága miatt. 😁

Ezen a kupán végül harmadikok lettek.

Borzasztóan örültek a kapott oklevélnek, éremnek és a kupának. A kupa azóta minden héten vándorol a csapattagok között.

Ani&Michi esküvője

Anikó és Michael esküvőjére gyerekek nélkül voltunk hivatalosak. A fiúk esetében ez már könnyen megoldható, nem így egy 9 hónapos anyafüggő kiscsaj esetében. Volt a vendégseregben egyébként egy német hölgy, aki egy 8 hónapos baba anyukája, de a babát otthonhagyta Németországban. Így is lehet, tudom, hogy mi vagyunk túl parázósak vagy minek nevezzem. Az az igazság, hogy nem tudnám úgy jól érezni magam, olyan erős még köztünk a kötődés és itt nem csak a cicire gondolok. 😊

Na de térjünk vissza az ifjú párra. Anikóban nem csalódtunk, egy nagyon profin megszervezett, gyönyörű helyszínekkel teli esküvőn vehettünk részt. Ez a német rokonság, illetve a számos külföldi barát miatt különösen jól ki lett találva. A Mátyás templomban volt az egyházi szertartás, 3 nyelven celebrálva. Gyönyörű volt az egész, különösen Anikó belépője! 😅

Amíg én meghatódtam, addig Endre járkált Esztikével, aki időnként erős késztetést érzett arra, hogy túlsikongassa az Ave Mariát. 😁

A polgári szertartás a Halászbástyán volt. Ide már csempésztek Anikóék néhány személyes momentumot, mint pl. a kutyájukkal bevonulás

vagy a mindent megpecsételő fehérjeturmix közös elfogyasztása. 😁

Eszti baba elég népszerű volt a násznép körében, nem is tudom, miért 😍:

A szertartás után mi hazaugrottunk picit, közben Eszti is aludt egyet szerencsére. A Gundel étteremben megtartott vacsora alatt így nem volt nyűgös, nagyon jóhangulatú baba volt, asztaltársaságunk aktív tagja:

Ha elunta az asztalt, a szőnyegre kéredzkedett és barátkozott:

10 körül kezdett álmosodni, el is aludt. Épp el akartunk köszönni az ifjú pártól, de már elkezdődött a nyitó tánc, gyertyafény keringő, majd a tortázás. Végül Eszti is felébredt, így elroptuk még a menyasszonytáncot és hazaindultunk. Eszti otthon még bulizott kicsit, mire újra el tudott aludni, szóval akár még maradhattunk is volna. 😉
Csodaszép esküvő volt, éljen az ifjú pár!