Csaninál a cumihasználat viszonylag korán, kb. 1,5 hónapos korban kezdődött. Első perctől fogva szívesen fogadta a cumit, és bevetésének oka, ha jól emlékszem az volt, hogy rettenetesen cicifüggő volt picinek. Imádott csak úgy cumizni, legszívesebben úgy aludt volna egész éjszaka. Ezt 1,5 hónapig bírták a cicik fizikailag, így jött a cumi. Az altatás is majd 1 éves koráig úgy ment, hogy mikor már elaludt, akkor cici ki, cumi villámgyorsan be a szájába, és már aludt is tovább. Aztán mikor 13 hónaposan leszokott a szopi utáni bealvásról, ő maga kérte és tette be a szájába, ha eljött a lefekvés ideje. Igazából Csani sosem volt az a nagy cumifüggő, napközben sohasem cumizott, pláne házon kívül nem. Nehezen is találtam róla cumis képet, ez egy nem túl éles nyári felvétel:
Endrével néha filozofáltunk róla, hogy hogy is lesz ennek vége, mikor fog vagy egyáltalán mikor kell leszokni egy gyereknek a cumiról. Rémképként lebegett előttem a Viasatos Szuperdadás műsorban látott, cumijától megfosztott, éjszakába órákig üvöltő gyerekek képe. Aztán Csani váratlanul maga oldotta meg ezt a kérdést még decemberben. Amikor ugyanis hörghurutja lett, egyszer csak az esti lefekvésnél sikítva tiltakozott a cumi ellen. Hát jó, gondoltuk, azért csak letesszük az ágyba, a feje mellé, hátha éjjel meggondolja magát. Na, azzal a lendülettel vágta utánnunk a cumit. Egy-két napig még felajánlottuk neki este, de miután konzekvensen elutasítás volt a reakció, többé nem próbálkoztunk. Azóta se kereste. Most mondhatnám büszkén, hogy a két éves Csani rájött, hogy ő már nagyfiú és dobta a cumit. Azonban, szerintem mégis inkább az lehet emögött a leszokás mögött, hogy akkor masszívan be volt dugulva Csani orra és a cumi egyszerűen még inkább fullasztotta és zavarta a szájon át légzésben, amit időközben nagyon ügyesen megtanult.
Endrével néha filozofáltunk róla, hogy hogy is lesz ennek vége, mikor fog vagy egyáltalán mikor kell leszokni egy gyereknek a cumiról. Rémképként lebegett előttem a Viasatos Szuperdadás műsorban látott, cumijától megfosztott, éjszakába órákig üvöltő gyerekek képe. Aztán Csani váratlanul maga oldotta meg ezt a kérdést még decemberben. Amikor ugyanis hörghurutja lett, egyszer csak az esti lefekvésnél sikítva tiltakozott a cumi ellen. Hát jó, gondoltuk, azért csak letesszük az ágyba, a feje mellé, hátha éjjel meggondolja magát. Na, azzal a lendülettel vágta utánnunk a cumit. Egy-két napig még felajánlottuk neki este, de miután konzekvensen elutasítás volt a reakció, többé nem próbálkoztunk. Azóta se kereste. Most mondhatnám büszkén, hogy a két éves Csani rájött, hogy ő már nagyfiú és dobta a cumit. Azonban, szerintem mégis inkább az lehet emögött a leszokás mögött, hogy akkor masszívan be volt dugulva Csani orra és a cumi egyszerűen még inkább fullasztotta és zavarta a szájon át légzésben, amit időközben nagyon ügyesen megtanult.És hogy mi a helyzet Szabival? Nála is ellenálltam egészen addig, amíg meg nem tanultunk ügyesen szopizni, addig féltem, hogy megzavarom a szopizási technikáját a cumival. Aztán néhány hete bepróbálkoztunk vele az esti fürdés utáni vísításkor. Hát volt nagy öklendezés, egyáltalán nem fogadta el. Azóta 1-2x már volt sikeres bevetés, de általában kitolja a szájából és fintorog. Cserébe ő szorgalmasan szopogatja az öklét, sőt a minap a hüvelykujjával be is talált a kis szájába:
