2010. február 22., hétfő

Lízing

Elolvadt a hó! Bánatosak is vagyunk emiatt, mert lehet, hogy nincs több szánkózás idén, másrészt örülünk is, mert enyhül az idő és Csaninak így nagyobb kedve van a saját lábán sétálni.
Nosztalgiaképpen íme néhány fotó az utolsó szánkózásunkról. Tanulva a korábbi borulásainkból, lízingeltünk két gyereket, Abigélt és Marcit, hogy növeljük a tapadást-súrlódást és, hogy elölről-hátulról is kitámasszuk Csanit:Endre pedig megtapasztalhatta milyen is lenne 3 gyermekes apukaként szánkózni:

Sasszem

Szemészeten voltunk ma reggel a Budai Gyermekkórházban. No ne tessék megijedni, nincs semmi probléma, csupán azért kaptuk a beutalót a háziorvosunktól, mert mindketten rövidlátók vagyunk Endrével, én ráadásul nagyon. A váróban Csani meglepetést okozott nekünk. A mostanság rá oly jellemző félénkségnek halvány nyomát sem tapasztaltuk. Ahogy beléptünk, felderítette a terepet, elkezdett játszani a játékokkal, vagánykodott és be nem állt a szája. Ő volt a legkisebb a teremben , de a leghangosabb is!A vizsgálat miatt kicsit féltem, el nem tudtam képzelni, hogy a fenébe nézik meg egy ilyen pici gyerek szemét. Igazából semmi extra. Játékokat mutogattak Csaninak különböző távolságból és szögből, úgy, hogy hol az egyik, hol a másik szemét próbálták takarni több kevesebb sikerrel, miközben a doktornéni egy nagyítóval nézte a szemét, gondolom, hogy fókuszál-e meg hasonlók. Csanit persze a doktornéni karórája lényegesen jobban érdekelte, mint a Miki egér. Egyfolytában mondogatta, hogy "tittak-tittak".
Lényeg a lényeg: Csani a sasszem a családban. Egyelőre, ugyanis 60-65%, hogy örökli a rövidlátást. Én ezt soknak találtam, Endre inkább biztatónak.

2010. február 19., péntek

Ki vagyok én?

Azt már eddig is tudtam, hogy Csani a fiziológiai szükségleteit - úgymint evés-ivás-alvás - alapvetően hozzám kapcsolja. Ma azonban ezt ő maga is megerősítette nekem.
Ülünk a kanapén, ölemben Csani. Endre a szomszéd szobában dolgozik, hangosan telefonál. Kérdem Csanit:
- Hallod, ki van a szomszéd szobában?
- Apppa!
- És ki vagyok én, Csani?
- Ciccci! - a nyomaték kedvéért rá is mutatva a szóban forgó testrészemre.
A gyerekszáj beindult.

2010. február 18., csütörtök

Kincsek

Csak úgy téblábolni a lakásban dög unalmas. Lóg a karunk ide oda, olyan céltalan és értelmetlen az egész. Na de megpakolni egy táskát mindenféle kincsekkel és cipelni egyik helyről a másikra, az már jó móka!Ha pedig közben valaki még kerget is és meg akarja kaparintani a szajrét, az meg egyenesen adrenalinbomba!

2010. február 17., szerda

Szeretethullám

...ami elkapta itt Csanit a kisvakonddal. Ölelte, puszilta, el sem eresztette:

2010. február 16., kedd

Három az egyben

Azaz három kunszt egy videóban 45 másodperc alatt:
1. Apa arcának szakszerű bekrémezése,
2. Pápá intése két kézzel,
3. Biztonságosnak ítélhető lemászás az ágyról.

Orrfúvás

Bizony ha az ember gyermeke bejön a frissítő mínusz fokból a jó melegbe, természetes, hogy elkezd folyni az orra. A problémát pedig rögvest orvosolni kell:

A környezettudatosságon azért még van mit csiszolni.