Adásból kimaradt 2009: Szánkázunk

Ahogy leesett az idei első hó, alig vártuk, hogy felavathassuk Csanival a nagyiéktól karácsonyra kapott szánkót. Bevalljuk töredelmesen nagy igyekezetünkben Csani első havas élményét sikerült keserves sírásba fullasztanunk. Történt ugyanis, hogy nagy elánnal belehúztunk a szánkót a vastag, szűz hóba nem számolva Csani csekély súlyával. Szegényke, a vastag overallban moccanni sem tudván úgy fordult le a szánkóról arccal bele a hóba, mint egy krumplis zsák. Kis vigasztalás következett, majd én is felültem a szánkóra vele, hogy visszahozzam a kedvét. Büntiből Endre húzott minket egy darabig. Kisvártatva ismét egyedül szánkózott Csani, ezúttal úgy húztuk, mintha tojást szállítanánk. Néhány mosolyt azért a végére sikerült az arcára csalni.

Várjuk, hogy újra hulljon a hó és őszintén reméljük, hogy nem utáltattuk meg Csanival egy életre a havat és a szánkózást!

Rejtvény a szemfüles blog olvasóinknak: Mi nem stimmel a fenti történetben? A megfejtéseket értékes nyeremények (mint például baráti vállveregetés) reményében várjuk szerkesztőségünkbe.)

BREAKING NEWS: Csanád jár!

Csanád már hetek óta szívesen közlekedett a születésnapjára kapott járássegítővel, vagy éppen minket használt bóklászása támaszának. Időnként önállóan is megtett egy-két lépést, de csak amolyan bátor nyúl módjára: leginkább csak akkor indult el, amikor az ő mértékével mérve is csak két lépésnyire voltunk tőle, így gyakorlatilag következmények nélkül dőlhetett a karjainkba.

Aztán ma reggel valahogy az a gondolata támadt, hogy mégse négykézláb kellene a 2010-es esztendőbe lépni. Tett néhány bátortalan próbát, majd felbuzdulva önmaga sikerén, egyre nagyobb és nagyobb távok megtételére vállalkozott:

(A videó mindhárom jelenetét 24 órán belül forgattuk!)

Nyelvzsonglőr

Csani szenteste kinövesztette a nyolcadik fogát. Azóta rendszeresen ellenőrzi a nyelvével a kibújt hegyecskét. Teszi mindezt olyan nyelvpödréssel, amit nekünk hosszas próbálkozás után sem sikerült produkálni, bizony beletört a bicskánk, akarom mondani nyelvünk.

Kis karácsony, nagy karácsony

Tavaly a karácsonyból Csanád még mit sem érzékelt. Idén azonban rengeteg ok adódott a csodálkozásra, Csani egyik ámulatból esett a másikba. Kezdődött mindjárt a karácsonyfával, amit 23-án éjjel díszített fel két angyalka. Reggel volt is percekig tartó szájtátás. A szentestét Székesfehérváron töltöttük a Dániel nagyszülőknél. Itt a csillagszórók varázsolták el, no meg a hintalovacska, amit ajándékba hozott a Jézuska. El is neveztük Csillagnak. Kétségtelenül az egyik legvarázslatosabb ajándék Csanád számára egy zenélő üveggömb volt, melyet Endre hozott Ausztriából egy karácsonyi vásárból. Az üveggömbben a téli, havas erdőben lovasszán siklik és közben szépen hull a hó. Biztos vagyok benne, hogy ez egy életre szóló emlék marad Csaninak és felnőttkorában erről eszébe jut majd gyermekkorának karácsonya. Csanád gépjárműparkja is jelentősen megnövekedett az ünnepek alatt, tekintettel arra, hogy nem nagyon volt neki. Most aztán kedvére tologathat, aminek így 1 évesen végre rá is kapott az ízére, elvégre fiúcska vagy mi! Csani a nagybátyus Jézuskájától kapott egy jópofa filckészletet. No, ettől az ajándéktól, bevallom, kicsit kivert a víz minket, szülőket, annak ellenére, hogy elvileg lemosható. Azért mielőtt odaadjuk Csaninak, teszteljük a fal egy takarásban lévő részén. A család Pálfi ága harmadnap gyűlt össze karácsonyozni. Csongi is megtisztelt minket néhány percnyi nézelődéssel. Csani szánkót kapott ajándékba, most már csak a havat várjuk vissza!

Erős legény

Csani rájött, hogy ő tulajdonképpen erős. Ez abban nyilvánul meg, hogy szeret mostanában erőteljesen földhöz csapkodni dolgokat, legyen az játék vagy éppen apa egere.Nos, sokatmondó, ha elárulom, hogy Endre egy új egeret kért idén karácsonyra.

Az erőfitogtatást a minap Csanád összekapcsolta az indulataival is. Ebédhez készülődve nagy nehezen betuszkoltam az etetőszékbe egy kapálózó, tiltakozó gyereket, majd kezébe adtam egy mandarint, hogy bírja azt a pár másodpercet, amíg hozom az ebédet. Alig fordultam sarkon, Csani azzal a lendülettel utánam vágta a mandarint. Mikor visszafordultam, azért ott bujkált a szemében, a huncutság hogy most vajon haragudni fogok vagy jó fej leszek. Hát lehet neki ellenállni?

Fogmosás

Csanád egyre gyakrabban utánoz minket. Bizony kezdhetünk vigyázni, mit csinálhatunk és mit nem az ő jelenlétében. Ilyen utánozás folyományaként bővült új elemmel az esti rituálénk, mégpedig a fogmosással. Nagyon komolyan veszi a feladatot Csani. Nézi az apját, lesi a technikát, forgatja a fogkefét ide-oda és rángatja ki-be. Nagyon ügyesen csinálja!

Judit néni látogatóban

Egyik kolléganőm varrt Csaninak egy aprócska mackót, amit születése napján szívesen oda is adott volna a Kismesternek, de ő a Tropicarium után beájult az autóban. Így a macit csak mi vehettük át, viszont e kedvességért cserébe szívesen invitáltuk egyik estére.

Jucite jött is hétfő délután, s igazán nagy meglepetést szerzett: Csana a maci mellé kapott még egy lovacskát is, illetve egy szuper-spéci gyűrűsmappát (saját varrású, kisautós borítóval!!!), amiben a kisded iratait őrizhetjük.

Annak ellenére, hogy Csanád manapság az idegenekkel elég kimért, Judittal nagy játékba fogott. El is röppent másfél óra, észre se vettük:

Közgazdászként csak annyit mondhatok: Judit gyakran látott vendég lesz a háznál – sok ajándékot hozott, Csanád számára kedves játszópartnernek mutatkozott, s mindeközben alig fogyasztott :-)