2018. július 4., szerda

Fehérvári napok

A pákozdi kiruccanásunk után olyan nagyobb kirándulást már nem terveztünk. Az volt a terv, hogy meglátogatjuk Csöpi nénit és Halász Ibiéket, végül úgy alakult, hogy Csöpi néninek sajnos nem volt alkalmas a látogatás, pedig oly nagyon várta az Esztikével való találkozást. Helyette nagyokat játsziztunk a Haleszben és a Koronás parkban. A Haleszben a fiúkkal kosaraztunk, fociztunk a papával. Hamar be kellett lássam, hogy Szabit én már csak szabálytalanul, erőfölényemmel visszaélve tudom szerelni. :) A fiúk a Haleszben fára mászni is nagyon szeretnek, kiváló erre alkalmas példányok vannak ugyanis a park területén:
Mindeközben Rózsa mama Esztikével gyakorolta a fűben a négykézlábazást:
A Koronás parkban sok időt nem tudtunk tölteni, iszonyú meleg volt aznap. 
A fiúk is a rövid mászókázás után inkább a hűvösben egy bűvész bácsi mutatványait lesték, addig-addig mígnem a bácsi az összes mutatványát meg nem mutatta. A fiúk kaptak papától egy-egy trükköt, amit lehetett vásárolni a bűvész bácsitól.
Hazafelé Ani néni kedves invitálására szomszédoltunk egy kicsit, kaptunk tőle egy szép patisszont, amit Szabika tölt éppen darált husival a következő blogbejegyzésben lévő fotón. Ani néniéknek van egy teknősük, ami szabadon járkálhat a kertjükben. Hogy ne essék baja, a veszélyesebb részeknél barikádokat állítottak, nehogy például gödörbe essen. A fiúk sokáig keresték a buja növényzet között, már majdnem feladtuk és szomorúan indultunk haza, amikor is végre előbújt:
 Vacsi utáni fagyi a kertben:

2018. július 3., kedd

Szunyókálás mamával

Miközben a fiúkkal a Rönkvárban rohangáltam fel s alá, addig Rózsa mama Esztikével próbált árnyasabb helyet találni, hogy alhasson picit. Annyira meleg volt, hogy babakocsiban ez sehogy sem akart sikerülni. Végül így ájult el a kis Eszterke, mama letenni sem tudta, mert azonnal mozdult, ébredt. 

Pákozdi Rönkvár

Kedden csatlakoztunk mi is Esztikével a fiúkhoz Fehérvárra. Délután már közösen kirándultunk, a papa aznap dolgozott. Gárdonyban van egy nagyon klassz kisgyerekes programlehetőség, a Rönkvár. Amikor a fiúk Rózsa mamáknál nyaraltak, már többször jártak itt, mégis idén is ez volt az, ahová feltétlen el szerettek volna menni, lebeszélni nem lehetett róla őket. Nem csodálom, nagyon kitalálták az egészet, hogy lehet itt aktívan órákat eltölteni gyerekkel. 
A Rönkvár az egri vár kicsinyített mása farönkökből megépítve. Nemcsak úgy körbejárja az ember 10 perc alatt, hanem van egy várkapitány, aki rejtvényekkel foglalkoztatja a gyerekeket, nagyon kedves, tisztában van a történelmi háttérrel, és nem utolsó sorban ért a gyerekek nyelvén is. Mindenféle korosztálynak vannak feladatlapok, melyek megfejtése során lépésről lépésre az egész várat keresztül-kasul bejárják a gyerekek, megjegyezve ezáltal a vár egyes részeit, sőt még azt is megtanulják észrevétlenül, hogy hogy néz ki a bodzabokor. Ha sikerül megfejteni a feladványokat, a végén a várkapitánytól vitézi oklevelet kapnak.
Ha mindez még nem volna elegendő, a rönkvár alatt van egy katakombarendszer is, ami külön izgalmas a gyerekeknek. Sisakban és zseblámpával ajánlott a közlekedés benne, illetve nem árt, ha az ember 150 cm alatt van. Én legalábbis eléggé lenyúztam a hátamon a bőrt az 1 m átmérőjű betoncsőben. :)
A vár mellett még egy csúszópálya is van, ha nem fáradt volna el a csemete a várban és katakombában rohangálástól.
Szabika középen a durcás kislány:
Gárdonyi Géza szülőháza is itt áll, de erre sajnos ezúttal (sem) jutott időnk. Nem baj, biztos, hogy lesz legközelebb. :)

2018. július 2., hétfő

Szentendre hármasban

Miután a fiúkat levittük Fehérvárra a nagyszülőkhöz, Endrével gondoltuk este csináljunk úgy, mint a kisbabás egygyerekesek és menjünk ki Esztikével este Szentendrére vacsorázni. Sétáltunk egyet a romantikus belvárosban, furcsa volt, hogy csak egy gyerekünk van. 😊
Esztinek is tetszettek a színes lámpák:
Vacsizni indultunk, de az általunk kiszemelt étterem zárva volt, majd az azutáni is. A következő ötletünk, egy olasz étterem dugig volt, a mellette lévő indiaiban viszont lötyögtek a vendégek. Bevállaltuk, nem csalódtunk, nagyon finomakat ettünk.
Esztike közben csak egy fél órát aludt, időnként megszoptattam a Dunapart diszkrét félhomályában. Ha felváltva étkezve is, de abszolváltuk a vacsorát. Az autóhoz menet megnéztük még az esti fényben úszó belvárost, gyönyörű volt!

Kirándulások Fehérvár környékén

Július első hetében a fiúk megkezdték a vakációzást Rózsa mamáéknál.Hétfőn Fehérvár környékén kiránultak klassz helyeken. A dinnyési Várpark egy gyerekek számára megunhatatlan hely, telis-tele miniatűr várakkal és népi játékokkal. A várak jól körbejárhatóak, megfigyelhetőek a gyerekek számára a felépítésük, nyomon követhető az építésük fejlődése is.
 
A várakat körbe egy sétány veszi körül fa emlékoszlopokkal, amelyek 1-1 magyar királyról adnak információkat a látogatóknak.
Dinnyésről a pákozdi Miska huszárhoz vezetett az útjuk:
Ezután a Velencei-tó és környékének panorámájában gyönyörködtek az új Bence-hegyi kilátó tetejéről:
 
Az estét a velencei plázson zárták a hattyúkkal:
Élménydús napjuk volt, jól elfáradt mindenki, altatni nem kellett senkit! 😉

2018. június 30., szombat

Szentendre két- és négykeréken

A családi közös programok közül egy olyan van, amelyiket nem tudunk átmenetileg együtt megvalósítani, az pedig a biciklizés. De ezt is csak addig, amíg Esztike nem ülhet bicikliülésbe. Addig is ezen a hétvégén a fiúk hármasban nyeregbe pattantak, mi csajok pedig autóba ültünk és irány Szentendre. Mi Esztikével előnyt adtunk nekik, de még így is hamarabb érkeztünk, addig is kettesben sétáltunk a napsütésben és megvettük Julcsi szülinapi ajándékát.
A fiúk ezalatt szép helyeken tekertek:
A fiúk jobban elfáradtak, mint mi, kaptak utána jól megérdemelt sajtos-tejfölös lángost, hogy hazafelé is legyen erő! 😊💪🚵

2018. június 24., vasárnap

Anikó látogatóban

Anikó az egyetemi koleszban szobatársam volt és Endrét is ő mutatta be nekem. Noha Anikó évek óta külföldön él, most épp Svájcban, tartjuk a kapcsolatot, évente 1-2x összefutunk, ha itthon van. 
Esztikét is most mutattuk be neki, akit egy dinóval lepett meg Anikó. Így örült neki:
A fiúk mit is kaptak volna mást, mint svájci csokit, mi pedig egy esküvői meghívót kaptunk szeptemberre! :) Egyelőre még fő a fejünk, hogy Esztikével ezt hogyan fogjuk abszolválni, az biztos, hogy nehezebb lesz, mint 2 hónaposan Nóri esküvőjén.