Ezeket a szavakat sajátította el pünkösd hétvégéjén Csanád. Az elsőt azután, hogy ismét kilátogattunk a Duna-partra.
Első nap a Római-parton szemléltük meg a megáradt Dunát,
a második nap pedig a szentendrei Duna-korzón kavicsoztunk egy kis hölgy társaságában.
(A harmadik nap az Omszki tóhoz látogattunk el. Mikor Csani meglátta a tavat, lelkesen mutogatni kezdett a víz felé és simán "ledunázta" az Omszki tavat. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy nem most jött el a pillanat, hogy a gyermek földrajztudását csiszoljunk.)
A Rómain most sem hagytuk ki a Bíbic büfé sült hekkjét, kenyérrel és kovászos uborkával. A sült hekk most is népszerű volt Csaninál, na de aztán felfedezte a kovászos ubit. Ette rendületlenül, a sós lé ki is csípte pirosra a szája szélét, ami persze egyáltalán nem tántorította el a fogyasztástól.
Csani nagyon barátkozós hangulatban volt, oda-odament a sétáló emberekhez és pólóját felhúzva büszkén mutogatta, hová is került az a sok uborka.
Aztán hazafelé menet az autóban Csani megtanulta lecsavarni az ásványvizes palack kupakját, ebből lett a "pukak".
Apa és Csani bizony igazi cinkostársak a mókában. Anya haja pedig első körben égnek áll, majd jót nevet az egészen.
Első nap a Római-parton szemléltük meg a megáradt Dunát,
a második nap pedig a szentendrei Duna-korzón kavicsoztunk egy kis hölgy társaságában.
(A harmadik nap az Omszki tóhoz látogattunk el. Mikor Csani meglátta a tavat, lelkesen mutogatni kezdett a víz felé és simán "ledunázta" az Omszki tavat. Mi pedig úgy gondoltuk, hogy nem most jött el a pillanat, hogy a gyermek földrajztudását csiszoljunk.)
Csani nagyon barátkozós hangulatban volt, oda-odament a sétáló emberekhez és pólóját felhúzva büszkén mutogatta, hová is került az a sok uborka.
Aztán hazafelé menet az autóban Csani megtanulta lecsavarni az ásványvizes palack kupakját, ebből lett a "pukak".
Végül is nem lepődtünk meg rajta: apa-anya erősen hullámos, Pálfi mama pedig mondhatni birka göndör fürtökkel rendelkezik.
majd a bicikliosztályon teszteltük a drótszamarakat.
De Csaninak legjobban a takarítógép tetszett. Sajnos a bácsi, aki vezette, nem volt túl gyerekbarát. Hiába caplattunk utána esedezve és kereszteztük "véletlenül" többször is az útját, még egy mosolyt sem sikerült az arcára csalni, nemhogy felkéredzkedni a járgányra. Hát Csanika, az élet bizony időnként lemondásokkal jár!