Majális a Rómain

Szombaton nagycsaládilag leruccantunk a Rómaira hekkezni. Csaninak nagyon izgalmas volt az új környezet, imádta a kavicsokat és a Duna-partot. A nagy szélben Csani kalapja kis híján a Dunába veszett, de hála a keresztapja kiváló reflexeinek sikerült kihalászni egy bottal. A hiányt próbáltuk pótolni Csongi tartalékkalapjával (ami egyébként Csani tavalyi tökfedője), de az már csak a feje búbjára ment fel. Nagy meglepetésemre Csani szépen evett a sült hekkből, pedig korábban a halat nem nagyon csípte. Persze a dolog kulcsa lehet abban rejlik, hogy a hekk az én tányéromon volt. Csongi ismét kiképzést kapott nyüzsgésből, kézről kézre járt.Találkoztunk egy lufis bohóccal is, Csani kissé tartott tőle, de a piros orr azért lenyűgözte. A lufiból formált pudli kutyától viszont határozottan félt, itthon jól el is kellett dugni. A nap fénypontja Csani számára kétségtelenül a fagyi volt. Endre vett magának egy kétgombócos eper-csokit. Az eperre fanyalgott Csani, na de a csoki, na azt ki is sajátította magának és persze jól kikente magát, meg az apja ingét is.A nap további képei egy csokorban:

Csongi nálunk

Csani unokatestvére, az 5 hónapos Csongor egyre többet mozdul ki otthonról, a héten 2x is meglátogatott minket. Először Dániel nagyiéknak mutatkozott be.

Csani meglepően gyengéden közeledik Csongihoz. Óvatosan meg szokta simogatni a kis feje búbját, közben mondja, hogy "hejte". Babának szólítja, de pontosan tudja, hogy Csonginak hívják. Mikor beszélünk róla, ő is mindig közbeszól, hogy "baba". Csonginak valószínűleg sokadik gyereknek kellett volna születnie, nagyon jól érezte magát ugyanis a nyüzsgésben, elnézelődött, mindig lekötötte valaki. Olyan sok volt neki a végére az új élményből, hogy Rita kezében egy pillanat alatt elájult. Ez normál körülmények között nem igen jellemző rá.Második alkalommal egy egész napot töltöttünk együtt a gyerekekkel és Pálfi mamával. Persze a két gyerek napirendje normális esetben totál pepitában van, de valahogy most ez egyáltalán nem volt zavaró, sőt, Csongi a délutáni alvást Csaniéhoz igazította és még egy közös séta is belefért. A nap végére a pontot Csongi tette fel azzal, hogy kitartó próbálkozás után életében először fordult át bal oldalra a hátáról a hasára. Az akció sikeréhez hangos biztatással nagyban hozzájárultak: Zümi, a méhecske, Lili, a pillangó és Béla bá, a meghatározhatatlan állatfajtájú báb. Csongi immáron hason büszkén kitolta magát és kereste anya dicsérő tekintetét.

Könnyű vacsi után

Csani méretéhez képest tényleg döbbenetes mennyiségeket tud enni. A saját reggeli pépjének elfogyasztása után simán becsatlakozik a felnőttek reggelijébe is, és akár 2 virslit is képes egy ültő helyében elfogyasztani némi kenyérrel. Tegnap vacsira becsúszott neki egy szelet kenyér, sonkával, sajttal és uborkával gazdagon, egy pohár kefir, majd levezetésképpen 2 kicsi túrós és egy hatalmas tepertős pogácsa. Alig mertünk a pocakjához nyúlni fürdetésnél, úgy feszült :)

Ki kicsoda

Csani először a mama megszólítást tanulta meg, gyakorolta is szorgalmasan a nagymamák legnagyobb örömére, persze külön-külön, időben és térben mindig távol egymástól. Dániel papa - nagy bánatára - egy darabig szintén a "mama" címet birtokolta (mint ahogy én pedig nagyon sokáig apa voltam :). Aztán a minap Csani elkezdte papázni, volt is nagy öröm! De aztán az történt, hogy miután szombaton elment Dániel mama és papa, majd vasárnap megérkezett Pálfi mama, Csani csak nézett rá, nyitotta a kis száját, de nem tudta mit mondjon, csak mosolygott zavartan. A kis fejében kattogtak a fogaskerekek, hogy "ha a mama és a papa most mentek el, akkor őt most minek is nevezzem? Ma megtört a hallgatás és Pálfi nagyi megkapta a "papa" címet. Egyszóval Csani a megszólítások rengetegében teljesen összezavarodott. Kíváncsiak leszünk legközelebb hogy fogja szólítani Dániel papát, a Pálfi papáról már nem is beszélve. Talán az lehetne a megoldás, ha másképp szólítaná Csani a mamákat, papákat?

Utánoz

Döbbenetes, ahogy a gyerekek másolják, amit otthon látnak. Csani előszeretettel bújik apa bőrébe, nyakkendőt köt......felpróbálja apa cipőjét...

...és legutóbb is csak ezzel az "aktatáskával" volt hajlandó lemenni sétálni. Nagy komoly arccal hordozta körbe-körbe, olyan volt mint egy kis felnőtt. Mondanom sem kell az anyukák a játszón dőltek a nevetéstől.Azért elgondolkodtató, vajon mit utánozhat mondjuk egy alkoholista szülők mellett felnövő gyermek, a még súlyosabb esetekről már nem is beszélve.

Esőnap

Mivel hogy a héten 4 napig esett az eső, muszáj volt valami gyerek-lefárasztó alternatívát kitalálni Csaninak a szabad levegős játszóterezés helyett. Néhány utcányira tőlünk van egy Szamóca nevű játszóház, elsőre ezt próbáltuk ki. Elég nagy csalódás volt, icipici szobácska minimális játékkészlettel, azok is inkább társasjátékok. Csani és kis barátnője Panka fél óra alatt kiborogatták az összeset, majd elunták magukat. Következőre a budakalászi Cora mellett lévő játszóházat teszteltük, na ez már átment Csaninál, ide egy másik nap is visszatértünk. Lényegesen nagyobb a hely, és több a játék. Vannak kismotorok, tologatós mini babakocsik, kisautók mindenféle asztalpályákkal. Ezek közül Csani legjobban ezzel az elektromos rendőrmotorral szimpatizált.Van 2 kisebb ugrálóvár színes labdákkal, csúszdával és van egy egész nagy, kétszintes pálya, ennek mi még csak az alsó szintjét tudtuk kihasználni. A kis labdák között bukdácsolva tényleg jól lefárad a gyerek.

Van egy tömény rózsaszínnel berendezett "Disney-szoba", a bejárata olyan, mintha egy nagy mesebeli kastély lenne. Itt rengeteg baba van fésülködőasztalokkal, de van két minitűzhely is mindenféle konyhai eszközökkel. Csani a legtöbb időt itt töltötte el. No nem ám babázott, a minitűzhelynél főzőcskézett, mosogatott. (Mondom én, hogy szakács lesz!)A játszóházba azonban csak délelőtt vittem Csanit, mivel délután az óvoda, iskola után már rengetegen vannak, főleg a nagyobb, 7-8 éves gyerekek. Tegnap így a délutáni alvás után elmentünk Csanival vásárolni a Tescoba. Szeret a bevásárlókocsiban üldögélni, a nehézséget csak az adja, hogy ami mellett elmegyünk, minden kell neki közelebbi megtekintésre. A vásárlás végeztével bekéredzkedett a helikopterbe Donald kacsa mellé segédpilótának. Elég sok időt eltöltött itt, kormányzott, nyomogatta a gombokat. A kiszáll(ít)ás kicsit nehézkes volt. Felsejlett bennem, hogy még a gyerek előtti korszakomban nagyobb bevásárlóközpontokban sokszor láttam anyukákat vörös fejjel, akik elszántan próbálták hisztiző gyermeküket leparancsolni hasonló járművekről. Hát ez az idő is eljött!

A szoptatás csodája

Engedjétek meg, kedves olvasink, hogy kicsit ne Csaniról írjak, meg szeretnék osztani veletek egy történetet. Csanival 2-3 havonta ellátogatunk egy szoptatási tanácsadással foglalkozó nemzetközi szervezet, a La Leche Liga békásmegyeri baba-mama klubjában. Először szoptatási tanácsot kérni mentem, mára már inkább tapasztalatcserére, illetve az ott megismert szimpatikus anyukákkal igyekszem tartani a kapcsolatot. Hosszú kihagyás után tegnap ismét elmentünk Csanival a klubba és megismerkedtem egy anyukával. Jelenleg 4 hónapos a kisfia, Gergő, aki kiegyensúlyozott, nyugodt baba. A férjével 4 éve házasok, 3 éve kiderült, hogy nem lehet saját gyermekük. Azonnal az örökbefogadás mellett döntöttek, végigcsinálták az ezzel járó procedúrát, feliratkoztak a listára és várták a csodát. Decemberben jött a telefon, Debrecen mellett született egy kisfiú, nem kell az anyukájának. Remegő gyomorral azonnal autóba ültek, félve, hogy mi van, ha az édesanya mégsem jelenik meg a gyámhivatalnál aláírni a papírokat. Hál istennek megjelent és nevükre vehették a kisfiút. A kisfiú ekkor már 2-3 napos volt, a kórházban tápszerrel etették cumisüvegből.

Hogy hogy jön ez a történet a szoptatáshoz? Nos, ez az örökbefogadó anyuka úgy gondolta, hogy mind a babájának, mind neki nagyban elősegíti a kötődést, ha szoptatja. Ez az anyuka mára kizárólagosan szoptatva anyatejjel táplálja kisfiát! 2 kemény hónapjába tellett, hogy beindítsa a tejtermelését, éjjel nappal fejt a gyakori szoptatás mellett. Amíg egyáltalán nem vagy csak nagyon kevés teje volt, használt egy SNS nevű eszközt, ami szoptatás közben teszi lehetővé a pótlást. Ennek segítségével egy picike csövön keresztül szoptatás közben is folyik a baba szájába a táplálék, ami az ő esetükben más anyáktól kapott anyatej volt. Előnye, hogy a cumisüveget kikerülve nem lesz cumizavaros a baba, nem utasítja el a mellet, amiből még nem jön semmi és az anya melle is elegendő ingert kap a tejtermelés beindulásához.Korábban már hallottam róla, hogy egyes természeti népeknél ez gond nélkül működik, az ún. szoptatós asszony amint megkapja feladatául az elárvult csecsemő szoptatását, elkezdi szoptatni és a baba hamarosan vígan szopik az anyamellből. Civilizált társadalmakban ez nagyon nagyon ritka, "nem sok ember tudja, hogy lehetséges szoptatni az örökbefogadott újszülötteket, még kevesebben vannak, akik ezt meg is tették."Én egy ilyen anyukát ismerhettem meg tegnap, akinek története valósággal lenyűgözött, és azt gondolom, ez tényleg a természet csodája!

(Az idézet Rózsa Ibolya Indukált laktáció, avagy az örökbefogadott babák szoptatása című cikkéből származik. A teljes cikk, illetve még több cikk a témában itt található.)