Süsü-mánia

Szóval az úgy kezdődött, hogy Csani teljesen rákattant Endre laptopjára és úgy egyáltalán a számítógépre, ha meglátta, azonnal nyomogatni és egerezni akart. De hogy mégis legyen valami értelmes is a dologban, Endre megmutatta Csaninak a http://www.egyszervolt.hu/ oldalt és innen kezdtek el mesét nézni, illetve csak a mesék kezdő betétdalait. Mutattunk neki mindenfélét a gyerekkori kedvenceink közül: Kockásfülű nyulat, Frakkot, Mézga családot, Vízipókot, Süsüt, Mazsola és Tádét, Pom-pomot, Nagy ho-ho-ho horgászt. Néhány alkalom után azt vettük észre, hogy kettő hozza lázba, a Süsü és a Mazsola és Tádé. Ez utóbbi sokáig tartotta magát a versenyben, de egyszer csak elhangzott Csani szájából az ítélet: Süsűű-Süsűű-Süsűű, és a dolgozó szoba ajtaja felé mutogatott. Nem esett messze az alma a fájától, Endrének Bodrogi Gyula által dedikált Süsü hanglemeze is van otthon! Azóta közkívánatra minden nap legalább egyszer megnézzük vagy meghallgatjuk a Süsü elejét. A dal egy része már megy is Csaninak, mégpedig az "Éljen Süsü!"-ből az "Élja-Élja". (Ez hallható is a videón 40mp-nél.)

Azért vannak dolgok, aminek láttán Süsü is kiesik a pikszisből, így történt ez a Pálfi nagyitól húsvétra kapott Süsü plüssfigurával is az ajándékozás utáni első pillanatokban, amikor is Csani meglátta az asztalon a színes csokitojásokat:

Azóta kárpótolva lett Süsü, még az ebédből is megkínálja Csani... és sokat szeretgeti:A Süsü-imádat így utólag megmagyarázott néhány érdekes múltbéli jelenséget, úgymint a csúszásgátló zöld krokodil iránt érzett azonnali és feltétlen szeretet. Ugyanis szinte minden, ami zöld és hasonlít egy sárkányra, legyen az béka vagy krokodil, Csani szerint "Süsűű-Süsűű-Süsűű"!

Skanzen

A szép időt kihasználva a húsvéthétfőn elmaradt skanzenezést vasárnap pótoltuk be. Nem tudom ki mikor volt utoljára a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, mi pont két évvel ezelőtt, így tátva maradt a szánk a rengeteg fejlesztés láttán. A főbejárat kapott egy szép új épületet, parkkal és vasútállomással. Igen! Kisvasút jár a Skanzen területén a távoli tájegységek között! Patinás belsővel, igazi megállókkal, gyermekszerető, kedves kalauzbácsival, van sorompó, váltó, resti, no meg minden megállóban lift (hogy ezt a HÉV vonalán miért nem sikerült még kiépíteni? Jó, csak költői kérdés volt...) az akadálymentesítés végett. Hát ezért esett le az állunk a legelső pillanatban.

Persze Csanival nem volt célunk végigjárni az egészet, inkább az ő számára érdekes látnivalók felé vettük az irányt. Első utunk így a nagykunsági állattartó tanya felé vezetett. Csani megismerkedett az izgága racka juhokkal, a baromfi udvar hangoskodó, perlekedő lakóival, a tekintélyt parancsoló szürkemarhával, a bohó csacsikkal és a lusta mangalicákkal. Valószínűleg méretéből adódóan, a kakas nyerte el leginkább a tetszését, vele még incselkedett is. A hatalmas szürkemarha láttán egészen belesimult apa vállába.Vásároltunk a szatócsboltban is, itt a mérleg tetszett leginkább a kismesternek. Csani sokat bóklászott az udvarokban, felfedezett csűrt, pajtát, kapualjakat.A legnagyobb élmény azonban kétségtelenül a kisvasút volt, kétszer is felszálltunk rá.

Csani annyira jól érezte magát, hogy egész egyszerűen nem volt hajlandó elaludni. Máskor, ha álmos, simán elalszik a babakocsiban. Ez volt most is a terv. Mikor láttuk, hogy álmos, beültettük és sétálni indultunk az erdei úton. Csani nagyokat pislogott, le is csukta többször is a szemét, de mint aki fél, hogy lemarad valami új élményről, mindannyiszor felkapta a fejét és szó szerint ébren tartotta magát. Egy idő után feladtuk és elmentünk a jászárokszállási fogadóba enni egy jót.Fantasztikus nap volt, biztos, hogy sokszor visszatérünk még ide és csak ajánlani tudjuk mindenkinek!(Még több kép található itt.)

Látogatás Ibiéknél

A régóta tervezett találkozó legutoljára Húsvétkor maradt el, mert a két család külön-külön is elutazott, így az első azt követő hétvégére jelentkeztünk be Ibiékhez látogatóba. A nap végül teljes mértékben a Dániel nagymamai rokonság jegyében telt el, mert Dédmama legkisebb húga, Csöpi néni éppen a Dániel nagyszülőknél tartózkodott, amikor Fehérvárra érkeztünk.

Csanád persze hozta a formáját: kokettált, incselkedett, fitogtatta bravúrjait Csöpi néninek. Itt éppen az egyik legújabb, órafelhúzós tudományát mutatta be:

Óriási sikere volt a Dániel nagyszülőktől kapott mágneses rajzolótáblának, az első önállóan húzott vonalakat hangos sikongatások kísérték. (Azóta megtanulta letörölni is a táblát, amire szintén nagyon büszke tud lenni.)Na és az Aduskáéktól kapott óriási kinder nyuszi, az volt ám a csuda öröm. Ez volt az a húsvéti nyúl, ami a masszív csomagolásának köszönhetően a legtovább bírta a napi többszöri kiképzést. Aztán a napokig tartó kitartó próbálkozás meghozta a gyümölcsét: sikerült megbontani a csomagolást és nyúl a fülét veszítette, így eldugásra ítéltetett.
Ibiék Csani életét szorgalmasan nyomon követik a blogunkról, így ők szinte ismerősként köszöntötték Csanit. Csani érezvén ezt, nagyon barátságos és közvetlen volt velük, nem mindenkivel viselkedik ám így elsőre! Íme egy közös kép, Csani Ibi ölében, Ilonka néni társaságában: Ibi a sütemények mellé külön Csaninak kikészített egy tálka kölesgolyót, Csani pedig tudván az illemet, szépen mellételepedett és két pofára nyomta befelé.A nemsokára 7 éves Patrik gitározott nekünk, igaz szegénynek meg kellett küzdenie a figyelemért, hiszen Csani személyében komoly vetélytársa akadt, aki Patrik zenélő játék laptopját gyűrte. Az se baj, ha nincs szék, a homokozóban guggolástól jól megerősödött már az a combika, a kétkezes technika így is megy, pont ahogy az apjától látja:

Muzikális

Talán van, aki ismeri a Diszkópatkányok című amerikai vígjátékot Haddaway "What is Love" című betétdalával. Bugyuta film idétlen főszereplőkkel, de annyira, hogy az már jó, legalábbis nekünk tetszik. Na ebben a filmben a két főszereplő diszkópatkány eléggé jellegzetes mozgáskultúrával rendelkezik, lásd a videót erre a linkre kattintva.
Hogy is jön ez Csani blogjához? Hát íme Csani zenehallgatás közben:

Tojáskeresés - Videó

Íme Csani húsvéti tojáskeresési akciójának összefoglalója Endre szerkesztésében:

Ezen alkalomból új szóval gazdagodott Csani szókincse, mégpedig a báránnyal. Egész tisztán mondja, kb. 01:50-nél hallható.

Húsvét, tojáskeresés, locsolkodás, miegymás

Az idei Nagyszombatunk és húsvétvasárnapunk igen mozgalmasra sikeredett. Székesfehérváron kezdtünk, Endre volt kolléganőjének, Csillának az esküvőjére voltunk hivatalosak a 2008-ban felújított Hiemer-házba, ami kulturális élménynek sem volt utolsó. Az egyik gyönyörűen felújított termét, a Justitia-termet teljesen véletlenül néztük meg, ugyanis Csanika elkolbászolt és keresztülesett a küszöbén.Szombat este elengedtük apát a húsvéti vigíliára, melyet Spányi Antal megyés püspök úr celebrált. Endre duplán nosztalgiázhatott, hiszen 2 éve még kettesben vettünk részt ezen a vigílián, amikor is utólag kiderült, hogy igazából már hármasban voltunk, másrészt Spányi püspök atya adott minket össze, így mindig nagy örömmel veszünk részt a miséin.

Vasárnap délelőtt húsvéti tojáskeresést rendeztünk Csaninak a kertben. Óriási lelkesedéssel vágott neki a kertnek és boldog volt minden egyes színes tojás megtalálásakor. (Erről épp szerkesztés alatt van egy videó összefoglaló is, hamarosan közzétesszük!)
Vasárnap meglátogattak minket Csani keresztszülei a kis Csongival és Pálfi mamával. Az alkalomnak megfelelően természetesen degeszre ettük magunkat.
Húsvéthétfőre szentendrei skanzen napot szerettünk volna tartani, de terveinket sajnos elmosta az eső. Meg engem is a hideg vízsugár, amit reggel a fejemre kaptam Csanitól és Endrétől. Délután elmentünk meglocsolni Ritát és Pálfi mamát is. De nem ám pacsulival, őket is tiszta vízzel, csak úgy csorgott a fejükről. Cserébe itt is begyűjtöttük a tojásokat és nyuszikat vagy ahogy Csani mondaná: "szi-szi".

Kismotor, avagy venni vagy nem venni?

Biztos mindenki látott már kisgyerekeket lábbal hajtós műanyag kismotorral. Aki esetleg nem, annak mellékelem, mire is gondolok:

Na szóval ilyen kismotorokkal száguldoznak fel s alá csapatostul a parkban a gyerkőcök. A védőnőnk - akit én igen nagyra becsülök óriási tapasztalata, helytálló tanácsai és töretlen segítőkészsége miatt - megrögzött kismotor ellenző. Mondhatni célul tűzte ki maga elé, hogy a körzetében felveszi a harcot a kismotor használat ellen. Kérdésemet megválaszolva ellenérzését két dologgal indokolta:
1. A kismotor túlzott használata egy olyan mozgásformát eredményez a járni még éppen csak megtanult kisgyereknél, amely káros hatással van a csöves csontok egészséges fejlődésére. Őszintén szólva ehhez hozzászólni szakirányú ismeretek hiányában nem tudok, legfeljebb hinni tudom vagy nem hinni. Bár most, hogy jobban belegondolok, van itt egy kisfiú, aki, amint leparancsolják a kismotorról, hirtelen "fájni" kezd a lába és csak babakocsival vagy ölben hajlandó tovább közlekedni.
2. A kismotoron száguldozva a kisgyerek csak a sebességet élvezi, mindeközben nem veszi észre a környezetét, nem fedezi fel azt, nem áll meg minden bokornál, hogy megnézze, megtapintsa, megszagolja, egyszóval, hogy érzékeljen, ami egy nagyon fontos tanulási folyamat. Ezzel a ponttal nem nagyon tudok vitatkozni, nap mint nap láthatom, hogy így van.Csani egyelőre a felfedezők táborát erősíti, keresztül kasul barangolunk a lakóparkban, mindent megvizsgálunk, legyen az virág, cica, bogár, vagy a szomszéd fűje.Mindemellett azért Csani is elkezdett érdeklődni a fent kismotorok iránt, az épp gazdátlanul heverő példányokra előszeretettel felkéredzkedik és amelyikről leér a lába, azzal már lassan hajtja is magát. Ez elkerülhetetlen, látja más gyerekektől, érdeklődik, tetszik neki és hangosan kacag, ha tolom rajta. (A derekam annyira nem kacag ettől a művelettől :) Íme Csani egy bébitaxin, távolban a kismotorosokkal:Summa summarum, valószínűleg nem kell ezt végletesen kezelni, a helyes arányok megtalálása lesz itt a járható út.