Szemészeten voltunk ma reggel a Budai Gyermekkórházban. No ne tessék megijedni, nincs semmi probléma, csupán azért kaptuk a beutalót a háziorvosunktól, mert mindketten rövidlátók vagyunk Endrével, én ráadásul nagyon. A váróban Csani meglepetést okozott nekünk. A mostanság rá oly jellemző félénkségnek halvány nyomát sem tapasztaltuk. 
Ahogy beléptünk, felderítette a terepet, elkezdett játszani a játékokkal, vagánykodott és be nem állt a szája. Ő volt a legkisebb a teremben , de a leghangosabb is!
A vizsgálat miatt kicsit féltem, el nem tudtam képzelni, hogy a fenébe nézik meg egy ilyen pici gyerek szemét. Igazából semmi extra. Játékokat mutogattak Csaninak különböző távolságból és szögből, úgy, hogy hol az egyik, hol a másik szemét próbálták takarni több kevesebb sikerrel, miközben a doktornéni egy nagyítóval nézte a szemét, gondolom, hogy fókuszál-e meg hasonlók. Csanit persze a doktornéni karórája lényegesen jobban érdekelte, mint a Miki egér. Egyfolytában mondogatta, hogy "tittak-tittak".
Ahogy beléptünk, felderítette a terepet, elkezdett játszani a játékokkal, vagánykodott és be nem állt a szája. Ő volt a legkisebb a teremben , de a leghangosabb is!
A vizsgálat miatt kicsit féltem, el nem tudtam képzelni, hogy a fenébe nézik meg egy ilyen pici gyerek szemét. Igazából semmi extra. Játékokat mutogattak Csaninak különböző távolságból és szögből, úgy, hogy hol az egyik, hol a másik szemét próbálták takarni több kevesebb sikerrel, miközben a doktornéni egy nagyítóval nézte a szemét, gondolom, hogy fókuszál-e meg hasonlók. Csanit persze a doktornéni karórája lényegesen jobban érdekelte, mint a Miki egér. Egyfolytában mondogatta, hogy "tittak-tittak".Lényeg a lényeg: Csani a sasszem a családban. Egyelőre, ugyanis 60-65%, hogy örökli a rövidlátást. Én ezt soknak találtam, Endre inkább biztatónak.
