Szentendre

Múlt vasárnap kiruccantunk Szentendrére, gondoltuk hátha ez az utolsó szép, napos, őszi hétvége., ne vesszen kárba A tervek szerint Csanád az autóban, de legkésőbb a szentendrei belvárosi macskaköveken zötykölődve elaludt volna és a friss levegőn szundított volna egyet. No, hát ezt ő nem így gondolta. Először próbálkozott az elalvással, majd egyszer csak feleszmélt, hogy "Hoppá, hát itt még nem jártam!" Egyszóval ő is kíváncsi volt Szentendrére és úgy gondolta, hogy Szentendre is legyen kíváncsi őrá. Ezt úgy érte el, hogy végigrikoltozta a sétát, majd kikéredzkedett a babakocsiból és Endre nyakában kötött ki. Ez volt ám a jó móka, mármint Csaninak. Az még csak hagyján, hogy kapaszkodó gyanánt ilyenkor Endre fején kétoldalt keres magának 1-1 hajtincset. De a szentendrei lovaskocsi hajtóktól ellesett néhány paci noszogató praktikát: a sarkantyúzást és az ostorozást. Az előbbit Endre válla bánta, az utóbbit pedig a feje búbja :)

Időzavar

Lassan egy hete, hogy elkezdődött a téli időszámítás, de Csani még mindig meg van zavarodva alvásügyileg vagy legalábbis nekünk nem sikerül megtalálni a helyes megfejtést. Valószínűleg a naplementéhez, napfelkeltéhez van igazítva a belső órája, mert este 6 körül már nagyon nyűgös, hiába aludt eleget nappal. Ha pedig hagyom aludni 1 órát, akkor este nem tudjuk lefektetni. Így az óra visszaállítás óta több olyan esténk volt, amikor csak este 10-kor tudtuk lefektetni nagy nehezen a megszokott fél 9 - 9 helyett. Máskor pedig, amikor végre sikerült időben lefektetni, akkor meg önmagához képest korán felkelt (hajnali fél 7-kor).

Fürdés után már látszik, hogy mi lesz a menetrend. Ha dörzsöli a szemét, nyűgös, és már a cummogó is kell, akkor lesz alvás:Amikor viszont még töretlen a jókedv és megy a daj-daj, már egyértelműen látjuk, hogy ebből nem lesz alvás egyhamar: Ilyenkor van egy szabályunk: játszhat, de a szobát nem hagyjuk el! Persze ez a szoba (ilyenkor) nem olyan izgalmas, mint az összes többi, egy darabig ácsingózik az ajtó előtt, hátha kiengedjük. Aztán feladja és keres magának szórakozási lehetőségeket. Ezek a következők szoktak lenni:
- ruhás szekrényből ruhák, pelenkák kirámolása egyesével
- bébiőr földhöz csapkodása
- sólámpa lebirkózása (ez utóbbi kettő záporozó "NEM SZABAD"-ok közepette!!!)
- fiókok kinyitása-becsukása, a nagyobbakba bemászás, helyszíni leltározás.A következő próbálkozásunk az lesz, hogy korábban fektetjük egy órával. Csak reménykedni tudunk, hogy nem fog emiatt hajnal 5-kor kelni.

Nátha

Csanád - lekopogom - eddig nem volt beteg soha, még hőemelkedése sem volt. Viszont már lassan egy hete küzdünk a náthával, amit talán a Kolpingban szedhettünk össze. Sajnos sokan hoztak taknyos gyereket a foglalkozásokra, nagyon tudok haragudni az ilyenért. Ezt a kis náthát betegségnek ugyan nem tekinteném, mert azon kívül, hogy folyik az orra, semmi egyéb tünete nincs, de a doki szerint komolyan kell venni, mert sok szövődménye lehet, ha nem csípik nyakon időben. Így hát kúráljuk a manót, napi többszöri orrszívással, orrspray-vel, megelőzésképpen pedig fülmelegítő sapkával. Ez utóbbiban nagyon cuki, úgy néz, mint egy kis kölyökkutya:Az orrszívást Csanád normál üzemmódban alapvetően jól tűrte. Most azonban, hogy napjában többször is elkapom orrszívás végett, így már kicsit sok a jóból neki, nagy ordítás kerekedik belőle. Ilyenkor persze olyan szűkre húzza a kis orrlukait, hogy a procedúra sajnos még tovább tart. Bezzeg miután végeztünk, megjön a bátorsága és mintha mi sem történt volna barátkozik az eszközökkel. A múltkor a Bálintékéhoz kísértetiesen hasonló jelenet zajlott le nálunk. Miközben kimentem a fürdőszobába kimosni az orrszívót, hallom, hogy felbőg a porszívó. Ilyen gyors tenyércsattogásokat még nem hallottam Csanitól, mire visszarohantam a szobába már a folyosóra menekült a kis harisnyás.

Ringató a Kolpingban

Ezzel a programmal két legyet ütöttünk egy csapással: mindenképpen szerettem volna Endrével megismertetni a Ringató foglalkozásokat, másrészt gondoltuk, kipróbáljuk ezt az oly sokak által dicsőített gyermekbarát Kolping hotelt.

Kezdem az elsővel, a Ringatóval. Minden nap volt 3 darab, fél-egy órás Ringató foglalkozás, 1 délelőtt, 1 délután és 1 esti, csendesebb, altatósabb. Nagyon élvezte az egész család - Csanádot is beleértve. Lelkes kis csapat tartotta az énekléseket, látszott, hogy a zene és a dal az életük. Mindig használtak valamilyen hangszert, pl. kobozt, tilinkót vagy triangulumot, amit rendre be is mutattak a gyerekeknek. Csanád részéről volt is nagy érdeklődés, a triangulumot ki is vette a foglalkozásvezető néni kezéből, ellehetetlenítve ezzel a hangszeres aláfestést. Csanád a legkülönfélébb reakciókat mutatta a ringatók során, az elmerengéstől kezdve a mosolyon át egészen az önfeledt kacagásig:Egy apró negatív élmény volt velük kapcsolatban, a kívánság dal blokkban az általunk kért dalt ("Egyszer egy hétpettyes..."), amit gyakran éneklünk Csanának, valamilyen oknál fogva nem akarták elénekelni, pedig ismerték :(
Kolping:
Itt aztán tényleg minden a gyerekek körül forog, végig úgy éreztük a szülők csak asszisztálnak a kisemberek szórakozásához. Rengeteg szabadtéri és fedett játszótér, játszóház, kalandpark van, no meg a wellness, uszodai részleg, amit mi sajnos most nem tudtunk kipróbálni. Igazából ezek a gyereklefoglaló és lefárasztó eszközök, programok kicsit nagyobbacska gyerekeknek valók, Csani ezeket még csak korlátozottan tudta használni. Azért néhány izgalmas mászókát kipróbáltunk - Csanával vagy nélküle:Csani a mini állatfarmon kecskéket és racka juhokat etetett apa segédletével, és az indiánsátrakat is megcsodálta:Csanád este nagy hancúrozást rendezett pucéran a szülők ágyában. Nagyon cuki volt, de azért izgultunk, melyikünk fog nedves közegben aludni:Számunkra az egyik legújabb élményt a közös étkezések adták. Itthon valahogy ez mindig elmarad, több részletben, külön eszünk, amikor éppen tudunk. Nem jó ez így. Mondják, hogy együtt kell enni a babával, mert úgy látja a mintát, hogy is kell ezt csinálni. Itt kiélveztük, hogy együtt eszik a család, még akkor is, ha közben egyikünk Csanáddal foglalatoskodott:Egyébként igazán könnyen mentek az étkezések, hiszen a körülöttünk zajló események annyira lekötötték Csanát, hogy igazából fegyelmezni nem, csak etetni kellett. Ettől persze akkora hasa lett, hogy majd kipukkadt! De erre még visszatérünk...
Ez a ringatós hétvége jó kis program volt, reméljük lesz máskor is!

Kisbarátok

Csani a hagyományoknak megfelelően ebben a hónapban is találkozott a kis barátaival. Mikor elkezdtük az egyetemi barátnőkkel a baba-mama klubozást, a picik túlnyomó része még csak feküdt a hátán és nézelődött. Hihetetlenül gyorsan repül az idő, mára már mindenki a saját lábán álldogál, Dávid pedig már önállóan jár! Íme az örökmozgó csapat:

Dáviddal ment a nagy barátkozás, Dávid volt a bátrabb és kezdeményezőbb, Csani néha menekülőre fogta:Csani nagy érdeklődést mutatott a legkisebb generáció iránt is, önkéntesen ringatta (vagy inkább rángatta?) a két hónapos Dalmát:Adél, mint rangidős, kisvakond mesét olvasott a kicsiknek:Még több kép itt!

Gömbölyű

Csanádot kisebb baba korában hidegen hagyták a labdák. Mostanában azonban már érdeklődik a gömbölyded formák iránt. Nagybátyjától, Csabától kapott egy igazi focilabdát, ezt szoktuk időnként gyömöszölni, gurítani. A labda mérete még nem igazán arányos Csani testével, így a labda megemelése kicsit úgy néz ki, mint amikor Magyarország Toldi Miklósa, alias Fekete László birkózik a 200 kilós betongolyóval:

Aztán, hogy izgalmasabb legyen a hintázás, közben is lehet labdázni. Csani ezt a figurát unokatestvérétől, Julcsikától leste el:

És hát a lufi, hát az valami csoda érdekes dolog. Gömbölyű, mint a labda, de mégsem olyan könnyű megfogni és ide oda repked a lakásban. Ezzel a játékszerrel kollégáim örvendeztették meg Csanit, akiket múlthéten látogattunk meg. Pénzügyi osztály lévén stílszerűen bankos lufiról lehet csak szó:

Gyakorlás szülinapra

Csanád első születésnapjához közeledve intenzív gyakorlásba kezdett, hogyan kell az esemény emelkedettségéhez méltóan átszellemülten bámulni a szülinapi tortát és rajta az égő gyertyákat:(Szerk.: A gyakorló torta apa kedvenc szülinapi szatmári szilvatortája, ami 2008-ban az ország tortája lett. Sajnos nem én sütöttem, fele ilyen ügyes sem vagyok.)