Szalonnák

Csani lábfeje egész pici kora óta elég duci.Nos, ez azóta sem nagyon változott, sőt! A pici sült szalonnák igazából nem férnek el egymás mellett, kisebbfajta tülekedés folyik odalent, hogy melyikük legyen elöl. Ez minden másodiknak sikerül:A járás megindulásával sokat változik a lábfej, a lábujjak pedig szétterülnek majd. Addig is zabáljuk :))

Bolondos nagyszülők

Hát ezek a lelkes nagyszülők mindent elkövetnek, hogy megnevettessék az unokát. Még csipeszeket és cuppanós labdákat is képesek magukra aggatni, aminek az eltávolítása roppant mód tetszik a fiatalúrnak, ám annál fájdalmasabb a papának, mamának. A következő képsorok megzavarhatják egyes nézőink nyugalmát, csak erős idegzetűeknek:A cupi labda ráadásul véraláfutás szerű kör alakú nyomot is hagy a bőrön, ha sokáig rajta marad. Jól is tud ez kinézni a homlokon másnap a munkahelyen:

Pocakos látogató

Melinda jött hozzánk Csani nézőbe helyes kis (nagy) pocakkal. Csaninak nagyon bejött a társasága, jól összebarátkoztak. No persze tetszett az a kis csilivili nyaklánc is a nyakában, ilyenek miért nincsenek vajon anyán?Melinda állapotát meghazudtolva kergetőzött, játszott Csanival. Hát valami ilyesmi lehet, amikor a másodikat várja az ember kis korkülönbséggel.Melinda babafigyelem lekötésből is kitűnőre vizsgázott. Csana meg sem hallotta az ebéd készülésének hangjait, azaz a turmixgép zaját, amire máskor otthagy csapot-papot és panaszkodva jön ágaskodni a lábamhoz.

Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka...

Csanád elunta a számára elérhető tárgyak körét, állandóan olyan dolgot szemel ki magának, ami csak az ölemből elérhető vagy még úgy se. Jellegzetes kérlelő nyafogást fejlesztett ki ezekre az esetekre. Ilyenkor ölbe veszem és jön az a játék, hogy megpróbálom kitalálni, hogy melyik az a valami a sok közül, ami éppen felkeltette az érdeklődését. Ha szerencséje van, kitalálom és még oda is adható neki. Félmegoldásokkal nem elégszik meg Csana, csak ideig óráig. Egyik nap még elégedetten vizsgálgatta a kaputelefon kagylóját:Másnap ez már nem volt elegendő:Egyszer szintén az előszobában adta elő a szokásos műsort a fogas előtt. Ölbe vettem, hátha szűkül a kör. Levettem a sálam: nem kellett. Levettem a táskám: nem nyert. Levettem apa esernyőjét: hisztérikus nyafogás. Miután mindent lepakoltam jöttem rá a megoldásra: a kéken villódzó mozgásérzékelő a nyerő fent a sarokban. Mivel létrára azért nem másznék a gyerekkel, meg aztán az sem elégítené ki, mert ugye ahhoz, hogy megvizsgálhassa, le is kell venni, no ilyenkor jön a figyelemelterelő hadműveletek sora. Ez Csanád esetében nem is olyan egyszerű, nagyon makacs, állhatatos kis személyiség. Szóval mostanában frusztrálódunk. Ő is, én is.

Tűzoltó leszek, s katona...

... vagyis Csanád esetében ez inkább úgy hangzik, hogy "Pap leszek, s mosógépszerelő..."

Az utóbbi időben napjában többször is megszemlél két tárgyat a lakásban. Az egyik a mosógép, amit múltkor még csak messziről bámult. Ma már kitárja az ajtaját, bekukkant a forgódobba, megvizsgálja a gumitömítést, nincs-e elöregedve, majd beleteszi a dobba a mosógép oldalán lakó hóember-mágnest, hogy azt is mossuk ki. Mikor ezt elunja az ajtótesztelés következik, nem nyikorog-e. Kinyit-becsuk-kinyit-becsuk...

A másik kedvenc tárgy, egy nagyon szép fából készült rózsafüzér, ami a hálószobában az ágy végén lóg. Csani ehhez is rendszeresen odatrappol ütemes "hmmmá-hmmmá-hmmmá" csatakiáltásokkal, feláll az ágy szélénél, majd elkezd felfelé ácsingózni. Mivel levenni nem tudja, addig addig panaszkodik fennhangon, amíg le nem imádkozza onnan. Aztán elégedetten vizsgálgatja, magyaráz neki.Hogy melyik mesterségnek örülnénk jobban? Hááát, nehéz kérdés. Tekintetbe véve azonban Csanád vallását (r.kat.), az biztos, hogy unokát azért mi is szeretnénk majd egyszer.

A csajok

Csanád szűkebb korosztálya - azaz az 1 évesnél fiatalabbak köre- itt a lakóparkban elég homogén, mondhatni ő a kakukktojás: az egyetlen kisfiú. A többi kisfiú mind nagyobbacska és - mint ahogyan azt korábban már említettük - többnyire inkább bántják Csanit. Mintha éreznék, hogy ő kisebb és még nem tudja magát megvédeni. Egy-egy ilyen sérelem után Csani csak néz rájuk csodálkozó szemekkel és néha sírásra görbülő szájjal, hogy "akkor ezt most miért is kaptam?"

A kislányok ezzel szemben kedvesek, mosolygósak és nem utolsó sorban kicsit fiatalabbak, így Csani is nyeregben érezheti magát a társaságukban. Múltkor volt egy esőnapunk, amikor is nem tudtunk délután kimenni sétálni. Mindjárt két kislány is jött látogatóba, a 8 hónapos Pankóca...... és a 7 hónapos Lia, akikkel Csani nagyon szívesen megosztotta játékait.Lia anyukája egyébként kinézte magának, azaz kicsi lányának Csanit. Még grillpartira is meginvitáltak minket a teraszukra, hogy közelebb kerüljenek a fiatalok...... persze szigorú szülői felügyelet mellett:

Kérem - Tessék!

Apa távollétében a nagymamának új képességeket is sikerült kicsalogatni Csaniból. A játszótéren az összes babánál nagy sláger a mulcs, azaz a talajborításként használt fenyőkéreg. Kiválóan meg lehet például kóstolni. A játszón rendszeres napi program, hogy valamelyik szülő próbálja kikotorni a hevesen tiltakozó, kapálózó, sikítozó gyereke szájából az épp beevett darabot. No a nagyi a mulccsal való játékot helyezte egy magasabb szintre. Megtanulták a kis vödörbe ki-bepakolni a kéregdarabokat......illetve kérésre Csani át is nyújtja vagy ügyesen kézbe teszi......majd a "Tessék!"-re újra átveszi. A kis Antónia csak lesett, hogy milyen ügyes ez a fiú:Kis lépés ez az emberiségnek, de nagy lépés egy ilyen kicsi embernek!