Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka...

Csanád elunta a számára elérhető tárgyak körét, állandóan olyan dolgot szemel ki magának, ami csak az ölemből elérhető vagy még úgy se. Jellegzetes kérlelő nyafogást fejlesztett ki ezekre az esetekre. Ilyenkor ölbe veszem és jön az a játék, hogy megpróbálom kitalálni, hogy melyik az a valami a sok közül, ami éppen felkeltette az érdeklődését. Ha szerencséje van, kitalálom és még oda is adható neki. Félmegoldásokkal nem elégszik meg Csana, csak ideig óráig. Egyik nap még elégedetten vizsgálgatta a kaputelefon kagylóját:Másnap ez már nem volt elegendő:Egyszer szintén az előszobában adta elő a szokásos műsort a fogas előtt. Ölbe vettem, hátha szűkül a kör. Levettem a sálam: nem kellett. Levettem a táskám: nem nyert. Levettem apa esernyőjét: hisztérikus nyafogás. Miután mindent lepakoltam jöttem rá a megoldásra: a kéken villódzó mozgásérzékelő a nyerő fent a sarokban. Mivel létrára azért nem másznék a gyerekkel, meg aztán az sem elégítené ki, mert ugye ahhoz, hogy megvizsgálhassa, le is kell venni, no ilyenkor jön a figyelemelterelő hadműveletek sora. Ez Csanád esetében nem is olyan egyszerű, nagyon makacs, állhatatos kis személyiség. Szóval mostanában frusztrálódunk. Ő is, én is.

Tűzoltó leszek, s katona...

... vagyis Csanád esetében ez inkább úgy hangzik, hogy "Pap leszek, s mosógépszerelő..."

Az utóbbi időben napjában többször is megszemlél két tárgyat a lakásban. Az egyik a mosógép, amit múltkor még csak messziről bámult. Ma már kitárja az ajtaját, bekukkant a forgódobba, megvizsgálja a gumitömítést, nincs-e elöregedve, majd beleteszi a dobba a mosógép oldalán lakó hóember-mágnest, hogy azt is mossuk ki. Mikor ezt elunja az ajtótesztelés következik, nem nyikorog-e. Kinyit-becsuk-kinyit-becsuk...

A másik kedvenc tárgy, egy nagyon szép fából készült rózsafüzér, ami a hálószobában az ágy végén lóg. Csani ehhez is rendszeresen odatrappol ütemes "hmmmá-hmmmá-hmmmá" csatakiáltásokkal, feláll az ágy szélénél, majd elkezd felfelé ácsingózni. Mivel levenni nem tudja, addig addig panaszkodik fennhangon, amíg le nem imádkozza onnan. Aztán elégedetten vizsgálgatja, magyaráz neki.Hogy melyik mesterségnek örülnénk jobban? Hááát, nehéz kérdés. Tekintetbe véve azonban Csanád vallását (r.kat.), az biztos, hogy unokát azért mi is szeretnénk majd egyszer.

A csajok

Csanád szűkebb korosztálya - azaz az 1 évesnél fiatalabbak köre- itt a lakóparkban elég homogén, mondhatni ő a kakukktojás: az egyetlen kisfiú. A többi kisfiú mind nagyobbacska és - mint ahogyan azt korábban már említettük - többnyire inkább bántják Csanit. Mintha éreznék, hogy ő kisebb és még nem tudja magát megvédeni. Egy-egy ilyen sérelem után Csani csak néz rájuk csodálkozó szemekkel és néha sírásra görbülő szájjal, hogy "akkor ezt most miért is kaptam?"

A kislányok ezzel szemben kedvesek, mosolygósak és nem utolsó sorban kicsit fiatalabbak, így Csani is nyeregben érezheti magát a társaságukban. Múltkor volt egy esőnapunk, amikor is nem tudtunk délután kimenni sétálni. Mindjárt két kislány is jött látogatóba, a 8 hónapos Pankóca...... és a 7 hónapos Lia, akikkel Csani nagyon szívesen megosztotta játékait.Lia anyukája egyébként kinézte magának, azaz kicsi lányának Csanit. Még grillpartira is meginvitáltak minket a teraszukra, hogy közelebb kerüljenek a fiatalok...... persze szigorú szülői felügyelet mellett:

Kérem - Tessék!

Apa távollétében a nagymamának új képességeket is sikerült kicsalogatni Csaniból. A játszótéren az összes babánál nagy sláger a mulcs, azaz a talajborításként használt fenyőkéreg. Kiválóan meg lehet például kóstolni. A játszón rendszeres napi program, hogy valamelyik szülő próbálja kikotorni a hevesen tiltakozó, kapálózó, sikítozó gyereke szájából az épp beevett darabot. No a nagyi a mulccsal való játékot helyezte egy magasabb szintre. Megtanulták a kis vödörbe ki-bepakolni a kéregdarabokat......illetve kérésre Csani át is nyújtja vagy ügyesen kézbe teszi......majd a "Tessék!"-re újra átveszi. A kis Antónia csak lesett, hogy milyen ügyes ez a fiú:Kis lépés ez az emberiségnek, de nagy lépés egy ilyen kicsi embernek!

Apahiány

Endre 3 napra elutazott Ausztriába munkaügyben, így Csanáddal magunk maradtunk. No, azért nem teljesen, volt jelentkező az űr betöltésére egy nagymama személyében. Én csendesen a háttérbe vonultam, hagytam kicsit elmélyülni az unoka-nagyszülő kapcsolatot.

Sokat voltunk szabad levegőn, kihasználva a szép napos őszi időt. Csanádnak mostanában a játszótéren két menő elfoglaltsága van. Az egyik a hintázás szédülésig. Ha netán ki akarnánk venni belőle, akkor jön a hiszti:A másik a négykézláb felfedezés. Több száz métert képes így megtenni eltökélten, egyik játszótérről a másikig. Útközben persze sokszor megállunk. No nem ám megpihenni, hanem az útközben talált érdekességeket megvizsgálni, aminek aztán roppantmód örülünk:Hogy egyesek milyen rendetlenek, hogy így szanaszét hagyják az újságjukat:Helló anya!Hoppá, megcsúsztam:

Összességében nagyon jól elvoltunk, - jelentem apa - még az esti fürdetéseket is jól abszolváltuk. Azért hiányoztál ám nagyon:

Cipő és harisnya

Noha az időjárás még kegyes hozzánk, azért már kellett néhány óvintézkedést tenni Csani egészségének védelme érdekében. Csanád ugyanis a napi levegőzésének java részét földközelben tölti mászással és álldogálással a füvön vagy a betonon. Először is beszereztem néhány harisnyát különböző vastagságban. Azt hittem zavarni fogja Csanit a dolog, de szerencsére hidegen (azaz inkább melegen) hagyta. Íme a kis harisnyás Pippi:

Ami pedig a lábbelit illeti, na azzal gondban voltunk. Ezidáig szilikonos talpú zokniban és kocsicipőben nyomultunk, de mostanában már nagyon hideg és gyakran vizes a gyep. Tipródtunk egy ideig, hogy mi a jó megoldás, mivel Csani még nem jár és azt mondják, addig nem jó cipőt adni a baba lábára. Gondoltunk puha talpú cipőre (pl. Liliputi), de nem találtuk elég melegnek és strapabírónak, illetve ún. első lépés cipőre (ezt a kifejezést mi is most tanultuk :), ami már olyan, mint egy igazi cipő, csak rugalmasabb a talpa. Végül egy első lépés Elefanten modell mellett döntöttünk. Így esett, hogy Csani megkapta élete első cipőcskéjét, hordja is ám nagy büszkén!

Házimunka

Csanit a lakáson belül elég nagy kihívás lekötni. A játékai minimális időre tartják ébren érdeklődését, meg is állapítottuk, hogy nem érdemes sok pénzt új játékokba fektetni. Próbálok kitalálni új, izgalmas játékokat neki, mint pl. üres műanyag flakonba száraztésztát rakok, amivel aztán tök jól lehet csörögni. A ruhacsipeszek is érdekesek egy darabig:Aztán, mivel Csani mellett is haladnia kell valamennyire az életnek és a háztartásnak, be szoktam vonni a házimunkába is. Ez úgy zajlik, hogy odacipelem, ahol éppen ténykedek és ő szépen eljátszogat a kellékekkel. Így pl. gyakorolja az ablakpucoló használatát:Segít kiszedni a szennyest a kosárból......amit aztán szépen akkurátusan szét is kell válogatni. Jobbra megy a fehér 60C°-os, balra pedig a színes 40C°-os:Aztán hosszú percekig tátott szájjal lessük a forgó mosógépdobot:Csani a teregetést már inkább hátráltatja, hisz sokkal érdekesebb leszedni a ruhát, mint feltenni a ruhaszárítóra:A portörlés és porcica gyűjtés napi rutinfeladat a padlón, illetve úgy 80 cm-es magasságig......és mindig sok-sok izgalmat rejt magában a bevásárló kosár is a hétvégi nagy bevásárlások után: