Vasárnap Fehérváron

Szép napsütéses vasárnap köszöntöttük a nagyit születésnapja alkalmából Székesfehérváron. Csanád csuda jól érezte magát. A családi ebédből ő ugyan nem sokat érzékelt, szinte egész délután kint játszott a kertben. Először mertük kicsit megszabadítani Csanit ruháitól, megmutattuk a napsugaraknak a kis sonkákat.

Csanád a botanikus:De jó, hogy levettétek ezt a rugit rólam:Gyönyörködés az unokában:Apával:
Kissé már megfáradva:

Huzogatja

De nem ám csak úgy gyengéden, hanem erőből. Nekem, mint apukának, különösen rossz nézni. Még a látványa is fáj. Minden pillanatban azt várom: mikor hasad, mikor szakad le.

Először azt hittem, hogy csak véletlenül csinálja. De nem. Egy speciális, jól megfigyelhető mozdulatsort alakított ki magának. Az egész egy nyújtózkodással kezdődik. Az egész karját jóóól kinyújtja. Aztán amikor visszafelé húzza a kis kezét, hirtelen elkapja, és ránt rajta egyet.

De van amikor máshogy fejezi be a mozdulatsort. Van úgy hogy csavar rajta egyet. Mit csavarja?! Gyűrögeti! A látványtól is kicsordul a könnyem. Remélem, hogy nem lesz tőle baja. Remélem, hogy nem okoz magának valamilyen szervi elváltozást.

Elvégre sok baba teheti, és aztán mégis boldog, kiegyensúlyozott felnőttek lesznek. Vagy csak kívülről tűnnek annak, de valójában tele vannak mindenféle komplexusokkal? Nem tudom, nem vagyok pszichológus, és statisztikát sem olvastam erről. De egy dolgot azért mégsem értek: miért mindig a jobb fülével teszi? Szerintem már el is áll egy kicsit.

Anyák napi bónusz, avagy hason szép az élet!

Vasárnap este épp zajlottak a szokásos esti, fürdetés előtti szertartások, amikor is Csana egyszer csak elkezdett vadul próbálkozni a hasra fordulással. A motivációt és kezdőlökést egy, a Csana feje felett lévő színes játék adta meg. Endrével csak álltunk a pelenkázó előtt és átmentünk "pompom lányba", úgy szurkoltunk neki, mintha legalábbis a vízilabda csapatunk pekingi döntőjén lettünk volna. Csani többször is nekiveselkedett, mivel a bal vállacska csak nem akart engedelmeskedni, de nem adta fel.

Az egyik sikertelen próbálkozás...
...végül a siker pillanatai...
...és a győzteseknek kijáró elégedett mosoly:Csana azóta is szorgalmasan gyakorolja a mozdulatsort, konkrétan, amint leteszem a hátára, hasra vágja magát és nevet. Nagyon büszkék vagyunk kisfiunkra, aki egyben újabb kihívás elé is állított minket: hogyan is kell bepelenkázni és felöltöztetni egy hason fekvő és visszafordulni nem akaró gyerkőcöt?

Anyák napja

Vasárnap az Anyák napját nagy családi körben ünnepeltük nálunk. Itt voltak a nagyszülők, Csanád keresztszülei, nagynénje és nagybátyja.

Először a nagymamák kaptak csokrot tőlünk az első Nagymamák napja alkalmából, majd én is megkaptam Csanitól és apától életem első Anyák napi csokrát. Az egész pontosan úgy történt, hogy Csani reggel megsúgta apának, hogy milyen virágot képzelt el nekem, amolyan picike, színes, kis tavaszi virágokból valót, apa pedig sutyiban leszállította neki.

Csanika könnyekig hatódva adta át a csokrot:
Csani a nagymamákat is megköszöntötte...

A kék szeműek tábora:
Csaba kezében is nagyon jól áll egy Csanád:

Majális a szabadban

Felbátorodván, hogy milyen szép napsütéses idő van, Csanád május elsején részt vett élete első kirándulásán. No nem kell nagy dolgokra gondolni, csak a szomszédos Róka-hegyre kaptattunk fel hármasban. Kendőben vittük Csanát, így sokkal mobilisabbak vagyunk, no meg ugye a babakocsi fóbiánk... Felfelé Endre vitte Csanit, el is aludt nagyon gyorsan.

Fent letelepedtünk egy tisztáson, piknikeztünk egyet a természet lágy ölén és élveztük a napsütést.
Hazafelé meglestük milyen a kilátás Ürömre:

Kendőzés

Jó pár hete már nem igazán viseli el Csana a babakocsit. Valószínűleg szeretne már kilátni és unja a kék eget meg a bárányfelhőket számlálni. Ültetni még nem szabad, nem merjük kicsit döntve sem, így maradt a jól bevált kendő. Míg a babakocsiban Csani egy vergődő kis ideggombóc, addig a kendőben nagyon csendes, pislog nagyokat, nézi mit csinál anyu-apu, gyakran el is alszik.

Persze, hisz fontos a babáknak a testközelség, anyu-apu melege. Néhány otthoni életkép, avagy együtt ügyködünk a konyhában:

Csana személyes élménybeszámolója - VÁGATLAN VIDEÓ

Most jutottam el odáig, hogy visszanézzem a keresztelőn készült videófelvételt teljes terjedelmében, és elkezdjem megszerkeszteni a nyers anyagot. Ekkor leltem az alábbi kis jelenetre, amelyben Csana személyesen számol be a keresztanyjának arról, hogy ő hogyan is élte meg a történteket:

Elnézést kérek, nagyon elfogult vagyok, de én imádom Csana mimikáját.