Változások

Minap Endre bátyja, Csaba megjegyezte, hogy hihetetlen, hogy Csanád mennyit változott 1-2 hét alatt.

Otthon jól meg is néztem magamnak Csanát, elvégre én nap mint nap látom, így kevésbé tűnik fel a változás. Konstatáltam, hogy tényleg. Ebből a következő párbeszéd kerekedett ki este fogmosás közben a tükör előtt:

Én: Te, ez a gyerek tényleg hétről hétre változik.

Endre (fürkészve magát a tükörben): Én is hétről hétre változok.
Én: Hogyhogy?
Endre: Konkrétan hízok...

Gézengúz

Korábbi bejegyzéseinkben van 1-2 magyarázatra szoruló momentum, úgymint neurológus néni vagy balra fordulás. Csanád születése óta balos. No nem a politikai beállítottsága, hanem a fej- illetve testtartása. Kezdetekben csak balra fordította a fejét, most már mindkét irányba fordul, de lényegesen erősebben, szebben tartja magát balra. Ehhez párosult még az, hogy hason fekve Csanád úszik a levegőben, azaz nem teszi szépen előre a karjait, hanem bizony hátracsapja azokat és úgy kalimpál velük, valahogy így:

Ezeket a jeleket mi elég korán észrevettük, mutattuk is a doki bácsinknak, védő néninknek. Ők adtak még némi időt Csaninak, hátha elhagyja, majd, mivel ez nem történt meg, javasolták a Gézengúz alapítványt. Itt állapította meg az a bizonyos neurológus néni, hogy Csana enyhén hipotón, azaz túl lazák az izmai, főként az egyik oldalon, ezért ilyen "féloldalas". Meglátása szerint ki is nőheti ezt Csanád, de rossz, kompenzáló mozdulatsorok is berögződhetnek. Eszünkbe jutott Tóni véleménye ezekről a vizsgálatokról, de végül úgy döntöttünk, nem kockáztatunk, beiratkoztunk hát gyógytornára.Csanád imádja ezt a heti, illetve most már kétheti egyórás tornaórát és a gyógytornászát, Anikót is. Ez abban nyilvánul meg, hogy nevet, mosolyog óra közben és mindent szívesen csinál, ami a gyógytornászunk szerint elég ritka, általában inkább végigbőgik a babák a foglalkozásokat. Csanának persze, hogy tetszik, hisz sok a pörgés-forgás, levegőben kalimpálás, no meg jó kis mondókákat is mond közben Anikó néni. A gyakorlatokat nekem is el kell sajátítanom és házi feladatként nap mint nap csináljuk itthon is. Némely gyakorlat olyan hajmeresztő, hogy szegény Endrét a frász kerülgeti néha, mit csinálok én az ő kicsi fiacskájával.
Lényeg, ami lényeg, szeretjük, mert Csanád élvezi, és mert jót tesz neki, szépen fejlődik. Ja, és Csana már próbálkozik a hasra fordulással is, a gyógytornász szerint már nem sok kell neki. Most itt tartunk:

Baba-Mama klub

Csanáddal eddig két Baba-Mama klubban jártam. Az egyik (mondókázós) nem igazán nyerte el a tetszésemet, mert mindössze 15 perces volt, mint utólag kiderült, és szerintem kínzás 15 perc éneklésért odarángatni egy néhány hónapos kisbabát (pláne, hogy 10 percet késtünk :).

A másik klubban már kétszer voltunk, ez a La Leche Liga 3. kerületi klubja. Ide inkább szoptatási tanácsért járok, senkit sem ismerek. Ezért is örültem meg nagyon Ági kezdeményezésének, hogy szervezzünk Baba-Mama klubbot az egyetemi szakkollégista barátnőkkel.

Úgy alakult, hogy már elég sokan vagyunk kisbabások, így kedden megtartottuk a saját klubunk alakuló ülését. Elsőként mi voltunk Csanáddal a vendéglátók. Az eseményen 6 kismama volt jelen plusz egy fél focicsapat, növekvő sorrendben: Máté, Csanád, Dávid, Áron, Dénes és Bálint. Ja meg egy a pocakban fülelt! Volt is mit, volt nagy hangzavar: játék-móka-kacagás, evés-ivás, néha sírás-rívás-sikítozás. Az anyukák pedig mindeközben tapasztalatot cseréltek a babák evési-alvási és egyéb szokásairól.

Sajnos Ági (az ötletgazda) és Bálint nem jöhettek egy fránya torokgyulladás miatt, na de majd legközelebb! Úgy tervezzük, hogy minden alkalommal másnál gyűlünk össze, legközelebb májusban Vikiéknél Etyeken, reméljük sok-sok napsütéssel, egy egészséges Bálinttal és Adéllal kiegészülve! Reméljük valamikor a bécsi alakulat , Júlia és Marci is tud csatlakozni, talán a nyári szabadságolás alatt több esély van rá.

Még több fotót találtok itt.

Jaj, oda a családi béke!

Pontosabban a nyugalom. Csana eddig egy komoly úriemberként viselkedett, dumaládaságát méltósággal űzte. A neurológus néni is csak úgy jellemezte, hogy igen választékosan gügyög, olyan fejlett kommunikációs készsége van, és mindemellett olyan kiegyensúlyozott, hogy igazából klónozni kellene. (Ezen nagyon meghatódtunk, a büszkeségtől még egy kis könny is szökkent a szemünkbe!)

Hát mindennek vége.

Csana mást se csinál egész nap, csak sikoltozik. A délutáni séták alatt ugyanis megismerkedett Mirával, egy 13 hónapos kislánnyal, aki igen nagy hangerővel tudja ezt a tevékenységet folytatni. Na ez tetszett meg a mi fiacskánknak. Azóta semmi szöveg, csak hangos, fület tépő sikítozás. Ha a korábbi beszéde intellektuálisnak volt mondható, akkor az alább következő maximum ösztönösnek jellemezhető. Férfiember erre kizárólag 14-30 éves kora között képes. Én komolyan aggódom érte. Lehet, hogy Csana is szerelmes?!

(Ha valamilyen oknál fogva nem megy a lejátszás, akkor a sikongatás innen is letölthető.)

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében

Ikertestvérem és én 13-án születtünk. Mindkettőnknek 2008-ban született a (remélem első) gyermeke. Az ókeresztények számára Húsvét volt a keresztelkedés napja. Idén Húsvét hétfője 13-ára esett. Közös keresztelőt tartottunk.

Hófehér angyalkák:

Nagy pillanat I.:


Nagy pillanat II.:


"Az én gyertyám":


Huzavona (és cserebere):


Csokornyakkendő:


Mosoly:

Forgolódunk

Igen-igen, Csanád egyik napról a másikra hirtelen az oldalára fordult. Váratlan volt, hiszen korábban még csak jelét sem adta, hogy próbálkozna. Csanika a mutatványt a bébitornázón fejlesztette ki.

A formagyakorlat elemei:

1. Lelógó süni, paci vagy bari lábának megragadása erősen két kézzel.

2. Lábacskák magasba emelése hasizomból.
3. Kihasználva a gravitációt lábak kilendítése (bal)oldalra.

4. Felsőtest, karok és fejecske is utánafordul, az arcunk belefúródik a szőnyegbe. (de csak mert már fordulnánk tovább hasra :)

Mindez képekben:

Azóta szorgalmasan gyakorolja a mozdulatot bárhol, legyen az pelenkázó vagy kiságy. Már helyet is változtatunk így, igaz, mivel csak balra működik a dolog, ezért körbe-körbe forgolódunk.

Szemi-sámán

A szülők egymás között, miután Csanika tőle nem megszokott módon, váratlanul, minden előzmény nélkül felsírt:

Anya: Vajon mitől sírt fel ma Csana olyan hirtelen, keservesen?
Apa: Jön a foga.
Anya: Az nem lehet, még korai.
Apa: Sámán.
Anya: Nem lehet, azok foggal születnek.
Apa: Szemi-sámán.

Hát így lett Csana szemi-sámán. Fogak még nincsenek, addig is gyömöszöljük az öklünket. Aktuális rekordunk egyidejűleg 4 ujj a szájban. Nem volt könnyű, de benyomtuk. Az öthöz még edzeni kell...